– Akadtak, akik már akkor is olimpiai aranyérmet emlegettek férfi párbajtőrözőinkről beszélve, amikor még meg sem szerezték a csapatkvótát. Most már elmondhatja: volt hasonló megérzése?
– Éremben reménykedtem, hiszen nyertünk már világkupaversenyt, és jobbára stabil teljesítményt nyújtottunk – válaszolta Dancsházy-Nagy Tamás, a férfi párbajtőr-válogatott vezetőedzője. – Mindenki az aranyért indul harcba, ám egy ilyen történet mindig sok összetevős, ráadásul ez olimpia volt, de azért átsuhant a fejemen néha a gondolat.
– És olyankor azt el kellett hessegetni?
– A versenynapon nem foglalkoztam ezzel, a felkészülés során, amikor éreztem a srácokban az átütőerőt, amikor érzékeltem, mennyire jó formában vannak, és mellette tudtam, milyen tudatosak, eszembe jutott. De próbáltam betenni ezt az érzést egy fiókba, és elzárni jó mélyre, mert tudtam azt is, hogy pillanatokon múlik a siker, és Siklósi Gergőn kívül mindenkinek ez volt az első olimpiája, amelyet ráadásul grandiózus létesítményben rendeztek, általunk nem megszokott nézősereg előtt vívtunk – több volt ebben a történetben a kérdőjel, mint hogy én akár csak egy fél percig is eljátsszak a gondolattal, nyerhetünk Párizsban.
– Azt mondja, tudatosak a fiúk. Mikor lettek azok? Hiszen még fiatalok.
– Amellett, hogy rendkívül intelligensek, a vívóintelligenciájuk is magas. Abban, hogy tudatosan készültek az olimpiára, közrejátszott az is, hogy mi is igyekeztünk őket felkészíteni. A mi alatt magam mellett Boczkó Gábort, Imre Gézát és Somfai Pétert is értem, vagyis az elődöket – a srácok látták őket versenyezni, vívtak ellenük, el-el kapták őket az utolsó éveikben, vagyis ott volt előttük a példa. A tudatos felkészüléshez szakemberek is hozzájárultak: mentáltrénerek fektettek jelentős munkát a csapatba az elmúlt három évben.
– A vívók gyakorta beszélnek az adott nap fontosságáról: egy edző is érezheti, hogy ez az a nap?
– Nekünk azért más a feladatunk. A felkészülés során meg kell írnunk a kottát, ezt minden esetben együtt, a fiúkkal tesszük meg, majd a versenyen karmesterként segíteni kell abban, hogy a zenészek, vagyis ez esetben a vívók „el is játsszák”. Egy edzőnek végig meccsben kell lennie, tehát a kilenc asszó során végig.
– A mérkőzés a nehezebb az edzőnek, vagy a meccsek közötti hosszabb, akár órákig tartó szünet?
– Engem az adott mérkőzés sokkal jobban megterhel, hasonló koncentrációs képességet kíván meg tőlem, mint a srácoktól a páston.
– Okozott önben feszültséget, hogy vajon mikor küldheti pástra Nagy Dávidot?
– Biztos voltam benne, hogy be fogom küldeni, mert tudtam, egy ilyen feszített versenyen csak akkor tudunk nyerni, ha három százszázalékosan koncentráló vívónk van a páston. Várható volt, hogy valamelyikük figyelme némiképp alábbhagy, nem azért, mert nem akar már odafigyelni, hanem mert ez a törvényszerű. Azt pedig megbeszéltük előre, ha éremért vívunk, biztosan beáll Dávid, mert a dobogóra négyen együtt lépnek fel.
– Pörgessük vissza kicsit az időt a döntő utolsó asszójáig, ott is a ráadás egy percéig. A páston ott állt a tanítványa, Siklósi Gergely, a csapata pedig az aranyért küzdött – mi futott végig önön?
– Két részre bontanám a kérdést. Az egyik az, hogy Gergőben nagyon megbízom, nagyra tartom őt vívóként és emberként is, azért tűntem kifelé nyugodtnak, mert biztos voltam benne, mindent megtesz azért, hogy ő adja a tust. A másik aspektusa a kérdésnek: Rióban, Tokióban és Párizsban is ott voltam a döntőben, kétszer egyéniben, harmadszor a csapattal – én a Jóistenhez fordultam, és azt kértem, mi lenne, ha ezúttal nem mi kapnánk, hanem mi adnánk a tust.
– Szokták mondani, hogy hiába egyéni sportág a vívás, a csapatsiker mindig más. Különleges. Ön is így gondolja?
– Egy ország vívótudását, sportágban betöltött szerepét leginkább a csapatok eredményei mutatják meg. Ha az egyéniben jó napja van egy vívónak, elsülhet a keze, odaérhet az elejére – ehhez persze jó versenyzőnek is kell lennie. De a csapatarany valóban más: erős párbajtőrt feltételez. A négy fiú nyert, de nyert a magyar párbajtőrvívás, a magyar vívás, és nyert Magyarország is.
Vívás után öttusa |
Dancsházy-Nagy Tamás nem utazott haza aranyérmes „fiaival”, Párizsban maradásának jó oka van: ő ugyanis az öttusázó Guzi Blanka vívóedzője. |
„Köszönöm szépen azt a rengeteg segítséget az orvosoknak, amit az edzőm Franciaországban kapott. Már jobban érzi magát” – mondta Bahodir Jalolov kétszeres olimpiai bajnok üzbég ökölvívó az olimpia hivatalos oldalán, majd külön kiemelte a brit orvosi csapatot is, amely a leggyorsabban reagált ebben a váratlan szituációban, amivel valószínűleg megmentette Kilicsev életét.
Kilicsev múlt csütörtökön a férfiak 51 kilós döntője után a bemelegítőteremben ünnepelte Haszanboj Duszmatov győzelmét, amikor hirtelen összeesett, és megállt a szíve. A britek orvosi stábja egyből megkezdte a szívmasszázst, majd defibrillátor segítségével újraélesztette a szövetségi kapitányt.
Az üzbég szövetség hétfőn közösségi oldalán közölte: Kilicsev állapota stabil, egyúttal bizakodását fejezte ki, hogy hamarosan visszatérhet a szorító mellé.
Az üzbég bokszolók öt aranyéremmel térhettek haza a vasárnap zárult párizsi olimpiáról, mivel a férfiak 51, 57, 71, 92 és a +92 kilogrammos súlycsoportjában is az ő öklözőjük nyert.
Az Európa-bajnokságot követően a párizsi olimpia alatt is folyamatosan jelentkeztünk élő hírfolyamunkkal, ahol próbáltuk rendszeresen színes tartalmakkal szórakoztatni olvasóinkat, de a gyors eredményközlések, frappáns nyilatkozatok, csodálatos fotók sem maradtak el. Hírfolyamunk az ötkarikás játékok lezárultával véget ért, köszönjük, hogy velünk tartottak!
Három hete indult az utazás. A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren reggelente a megszokottnál is nagyobb volt a sürgés-forgás, a magyar olimpiai csapatot szállító gép folyamatosan ingázott Budapest és Párizs között. Miközben a többi utas a reggeli kávéját kortyolgatva törölgette a szemét, az élénkpiros szerelésben érkező sportolóink kicsattantak az energiától, izgatottan várták a felszállást. És nemcsak az ötkarikás újoncok, hanem a rutinos klasszisok is, elvégre az olimpia éppen attól különleges, hogy sohasem tudod, mire számíthatsz.
Mi sem tudtuk, de reménykedtünk a sikeres szereplésben, mert az elvégzett munka és a hároméves „csonka” ciklus eredményei alapján minden okunk megvolt rá.
Aztán fellobbant a láng, több mint két héten keresztül szoríthattunk a magyar sportolókért. Ahogy teltek a napok, az olimpiai járat kihasználtsága is változott, már nem Párizsba, hanem a francia fővárosból Budapestre kellett szállítania a küldöttség tagjait. A vasárnap esti záróünnepség után hétfő délután felszállt az Aranygép is, rajta csupa vidám utassal – és jelentős mennyiségű nemesfémmel. A biztonsági ellenőrzésnél természetesen az érmeket is át kellett világítani, olimpiai bajnok tekvandósunk, Márton Viviana gondosan külön dobozba helyezte az aranyát.
„Kellemes délutánt kívánunk a pilótafülkéből! Kérem, engedjétek meg, hogy a járat személyzete és minden magyar nevében tolmácsoljam gratulációnkat és köszönetünket a hihetetlen eredményeitekért, amelyeket magyar színekben elértetek az olimpián. Hatalmas megtiszteltetés a sok érem súlyától nehezített repülőt hazavezetni” – mondta a kapitány a felszállás előtt, s rögtönzött beszédét tapsvihar fogadta a fedélzeten, ahogy azt megtudtuk a Team Hungary oldalán megosztott videófelvételből.
Olimpikonjaink még a levegőben voltak, amikor a Puskás Szoborparkban már gyülekeztek a szurkolók, sőt, amikor megpillantották a gépet, integettek is a sportolóknak. A hangulatfelelősök, Fazekas Erzsébet és Léderer Ákos kvízzel tesztelték az érdeklődők tudását, nem tudtak olyan nehezet kérdezni, amire ne tudták volna a választ a sportrajongók. Az úszástól a víváson át a kajak-kenuig terítékre kerültek a sikersportágak, a párizsi hősök mellett a múlt nagyjait is megidézték, a zenét pedig a férfi vízilabda-válogatott kedvenc lemezlovasa, DJ Szecsei szolgáltatta.
Időközben befutott a férfi kardcsapat legfiatalabb tagja, Rabb Krisztián, olimpiai ezüstérmével a nyakában boldogan osztogatta az aláírásokat a kordon túloldalán várakozóknak. Sokan a fák árnyékába húzódva igyekeztek elviselni a rekkenő hőséget, de amint bemondták, hogy a sportolói buszok már a Népligetben járnak, összegyűltek a színpad előtt a szurkolók.
Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár mellett a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, Gyulay Zsolt és a szervezet főtitkára, Fábián László vezette fel a színpadra a delegációt, amelyet hatalmas üdvrivalgással köszöntött a közönség. A Freed from Desire szólt, a párizsi hősök virágcsokorral a kezükben integettek, a tömegben a magyar zászlók mellett ballagási lufikat is kiszúrtunk.
„A nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam – kezdte bibliai idézettel beszédét Gyulay Zsolt, aki köszönetet mondott a sportolóknak, edzőiknek és a sportvezetőknek. – Olyan eredményt értünk el, amelyre méltán lehetünk büszkék, olimpikonjaink a határon innen és túl tizenötmillió magyarnak szereztek örömet. Döcögősen indult, de fantasztikusan ért véget az olimpia, többek között a Grand Palais-ban, az uszodában, a kajak-kenu pályán és a Versailles-i kastélyban is felejthetetlen pillanatokat éltünk át. Az elmúlt százhuszonnyolc évben mindig hoztunk aranyat a nyári olimpiáról, amikor részt vettünk rajta. Az éremtáblázaton és a ponttáblázaton elfoglalt helyezésünk mutatja, mennyire sikeres a magyar sport.”
A közönség segítségével külön szólították az érmeseket: a vezetéknevüket a műsorvezetők, a keresztnevüket a szurkolók mondták – vagyis inkább kiabálták. Olimpiai ezüstérmes kalapácsvetőnk, Halász Bence köszöntésénél dobszólót is hallottunk, és az utolsó párizsi aranyérmünket szerző Gulyás Michelle-t is népes szurkolótábor éltette, alighanem ő volt a legfáradtabb a színpadon.
Végezetül az edzőket, orvosokat, gyúrókat, táplálkozási tanácsadókat és pszichológusokat, vagyis azokat a szakembereket ünnepelték, akik a háttérben segítették a sportolók párizsi felkészülését. Noha nem voltak reflektorfényben az elmúlt két és fél hétben, ők is ugyanolyan tapsot kaptak, mint a versenyzők, akik az ünnepélyes köszöntés után a szurkolókkal is találkoztak, beszélgettek.
A számok sohasem hazudnak. Hat arany, hét ezüst, hat bronz, vagyis 19 érem, 14. hely az éremtáblázaton. És ami mögötte van: emberfeletti teljesítmények, örömkönnyek, különleges történetek, emlékezetes pillanatok. Párizs tényleg megért egy misét.
Az olimpikonokkal együtt Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár is hazatért Párizsból, az ünnepélyes köszöntés után lapunknak összegezte a játékokat. „Felemelő volt megélni az olimpiát – hangsúlyozta Schmidt Ádám. – Köszönettel tartozom minden sportolónak, az őket felkészítő szakembereknek, kluboknak, szövetségeknek, a sportot a nehéz időszakokban is támogató családoknak. Nagy büszkeség és kiváltság volt magyarnak lenni Párizsban, mikor meglátták a Hungary-feliratot a pólónkon, tisztelettel és szeretettel közelítettek felénk. Ebből adódóan büszkék lehetünk arra, hogy van egy olyan szegmens, amelyben Európában a hatodik, a világon a tizennegyedik legsikeresebbek vagyunk. Sokatmondó, hogy a tizenkilenc érem mellett huszonkét pontszerző helyet szereztünk, egy érmet leszámítva megismételték a sportolók a tokiói teljesítményt, ami elismerésre ad okot.” |
„A kinti klubjuk edzője megkereste a magyar szövetséget, megkérdezték, indulhatnának-e a lányok magyar színekben. Akkor még nem látszott, hogy belőlük később olimpiai bajnok lehet, de az igen, hogy nagyon tehetségesek. Öt éve befogadtuk őket, azóta folyamatosan észrevehető volt rajtuk a fejlődés. Jó kapcsolat alakult ki a madridi klub és a magyar szövetség között” – mondta Márton Zsolt Krisztián a Márton ikrekről.
„Szerencsés helyzetben vagyunk, mert sok fiatal, feltörekvő versenyzőnk van. Sokan vannak Vivianáék mögött, akik szeretnének kijutni. Érdemes megjegyezni, hogy ez hosszú évek folyamata, munkája volt” – tette hozzá a szövetség elnöke.
A teljes beszélgetést IDE KATTINTVA hallgathatja meg!
Az alábbi fotót Hector Vivas készítette: a 18 éves Márton Viviana örömében nagyot üvölt az olimpiai döntő megnyerése után, s az erről készült fotót a világhírű mulató, a Moulin Rouge oldalfalára vetítették ki a döntő után.
Jazmin Felix-Hotham, az új-zélandi rögbicsapat tagjaként olimpiai bajnok lett Párizsban. Pihenésnek a budapesti Sziget Fesztivált választotta helyszínnek.
A 30 éves sportoló Tokióban aranyérmes volt ebben a versenyszámban, valamint egyéniben a dobogó harmadik fokára is felállhatott. Korábban Londonban és Rióban is egy-egy bronzérmet nyert, így a párizsi játékokkal lett teljes az éremkollekciója.
„Nagyon szürreálisnak tűnik ez az egész” – mondta Daley, majd hozzátette, nagyon ideges volt Párizsban, mivel tudta, hogy ez lesz az utolsó olimpiája, éppen ezért hatalmas volt rajta a nyomás, hogy jól szerepeljen.
„A torony tetején végül nagyon megható volt, tudva, hogy ez az utolsó versenyem. De egy ponton meg kell hoznom ezt a döntést, és most úgy tűnik, ez a megfelelő pillanat” – zárta gondolatait a British Vogue-nak Daley, aki négy világbajnoki és öt Európa-bajnoki címet nyert pályafutása során, előbbiből 2017-ben, utóbbiból 2021-ben egyet-egyet Budapesten.