„Emlékszem olyan írásra is, amelyik azt taglalta, hogy Dömölky idegesen vívott, amiatt meg mindig csak pironkodom, hogy a nagyobb cikkek már nincsenek meg” – mondta Sákovicsné Dömölky Lídia olimpiai és világbajnok tőrvívó.
Vb-aranyból ötöt is nyert pályafutása során a kiváló sportoló, négyet a tőrcsapat tagjaként, egyet egyéniben.
Az utóbbi, amellett, hogy címlapot ért, különösen emlékezetes Lidi néni számára, és nemcsak azért, mert az az egyetlen egyéni világbajnoki címe.
„Hatalmas eredménynek számított az a világbajnoki arany, a hatos döntőben ráadásul több olimpiai bajnok is szerepelt, akiket mind megvertem – emlékezett vissza Dömölky Lídia az 1955-ös római világbajnokságra. – A hazai ranglista alapján egyébként nem kerültem volna be a világbajnoki csapatba, ám akkor még élt az a szabály, hogy aki megnyeri a magyar bajnokságot, azt nem szabad kihagyni a válogatottból, még akkor sem, ha egyébként nincs elegendő ranglistapontja. Én meg megnyertem az ob-t. Egy nagyszerű vívó, Zsabka Margit helyére kerültem be a csapatba, és amikor megnyertem Rómában az egyéni versenyt, ő gratulált elsőként. A mai napig meghat ez a gesztus, hihetetlenül nagy sportemberi nagyságról tanúskodik. Szoktam is mondogatni, hogy a sportnak éppen ez a lényege. Lassan ezeréves a sportmúltam, ennek köszönhetően a világon mindenhol vannak barátaim. Sokat adott nekem a sport, de az én időmben minden más volt még, mi tényleg egy nagy családot alkottunk, nemcsak egymást ismertük jól, hanem a szülőket, testvéreket is, ami nem csoda, hiszen nemcsak a versenyzők voltak ott a versenyeken, hanem a családtagok is.”