Az elfelejtett gyógyszerész, aki 37 évig képviselte Magyarországot a NOB-ban

Kezdjük egy költői kérdéssel! Hogy merülhetett feledésbe egy olyan ember neve, aki a leghosszabb ideig töltötte be a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnöki tisztét, és nála tovább egyetlen honfitársunk sem szolgálta NOB-tagként a magyar sportot?

Számszerűsítjük is állításunkat. Az éppen 160 esztendeje, 1862. július 27-én Bukarestben egy 1848-as emigráns tiszt gyermekeként világra jövő Muzsa Gyulát 1908 januárjában választották meg társelnöknek a sportélethez – a lovaspólón kívül – szorosan nem kötődő gróf Andrássy Géza MOB-elnök mellé, majd 1928 és 1941 között egyedül vezette az Országos Testnevelési Tanács alá rendelt, szakbizottságként működő olimpiai szervezetet. NOB-tagsága kapcsán igazítsunk ki egy gyakori tévedést is, merthogy nem a MAC prominensei által a MOB-ból, így közvetve a NOB-ból is kiszorított Kemény Ferenc helyét vette át. Tudniillik – noha Muzsa képviselte az ülésen Magyarországot – 1907-ben Hágában Andrássy grófé lett a státus, Muzsa pedig agilis tevékenységével érdemelte ki, hogy az 1909-es berlini ülésen NOB-tag lett, és 37 (!) évig, haláláig az is maradt.

A költői kérdésre adott válasz helyett pedig elsőként tegyünk egy kitérőt a futballpályán, merthogy a hazai labdarúgás történelemkönyvébe is beírta a nevét a gyógyszerész, aki diplomája megszerzése (1885) után egy évtizeden át megannyi európai városban gyarapította szakismereteit. Az 1925-ös Magyar Sportalmanach még azt is megpendítette: „Talán egyike azoknak a magyar sportsmaneknek, aki legelőször látott footballt, s míg Southamptonban élt, az Isle of Wight-i amatőr csapatban játszott.”    Tény, először a labdarúgásban bukkant fel az angolul, németül, franciául és románul is kiválóan beszélő Muzsa, amennyiben nagy gonddal kalauzolta az 1902 márciusában Budapesten három mecset játszó, összességében 43:0-s gólkülönbséggel nyerő Oxford FC küldöttségét; ugyancsak testvéri szeretettel gondoskodott 1904 áprilisában a Corinthian FC játékosairól és vezetőiről; ám ennél is fontosabb, hogy az MLSZ kérésére ő képviselte a magyar labdarúgás ügyét a FIFA 1907. májusi amszterdami kongresszusán: ő terjesztette be azt a magyar-francia nyelvű beadványt, amely alapján felvették a Magyar Labdarúgó-szövetséget a FIFA-ba!

Ekkor már három éve túl volt első olimpiai megbízatásán. „Mai címképünk Muzsa Gyulát tünteti fel, kire az a bizony nem könnyű feladat vár, hogy a saint-louisi versenyekre készülő magyar sportexpedíció managerje legyen. Mindenki örömmel fogadta, amikor a Magyar Olympiai Bizottságnak felajánlotta ez irányú önzetlen szolgálatait” – írta a Nemzeti Sport 1904. augusztus 7-én. Nem tévedés, maga ajánlotta fel szolgálatait, de nemcsak St. Louisba, hanem Athénba (1906), Londonba (1908), Stockholmba (1912) és Párizsba (1924) is saját költségen utazott mint a magyar csapat vezetője. Pedig Mester utcai gyógyszertárát 1918-ban kénytelen volt eladni (1928-ban nyitotta meg a másodikat, az Egyetem téren), hadi kötvényei elértéktelenedtek. A gazdasági világválság idején megrendezett Los Angeles-i játékokra (1932) nem utazott el, ugyanakkor – ha nem is csapatvezetőként – Berlinben (1936) újra feltűnt a megannyi kitüntetés mellett a Francia Becsületrend Tisztikeresztjét 1928-ban megkapó sportdiplomata.

Ez alatt az idő alatt nemcsak a sportolók kiküldetése és minél jobb felkészítése érdekében lobbizott eredményesen, hanem eltökélten igyekezett megvalósítani álmát: rendezzen olimpiát Magyarország. A tekintélyének köszönhetően 1911 májusában Budapesten tartott NOB-ülés előtt három hónappal felvetette, elő kell készíteni a talajt az 1916-os vagy 1920-as házigazdaszerepre. Nem járt sikerrel, de nem hátrált, 1913-ban Amszterdamban és Antwerpenben is tudakozódott a hollandok és belgák rendezési szándékáról, valamint a NOB alapító elnökével, Pierre de Coubertinnel is értekezett, „ki újólag megismételte, hogy a magyar Stadion megépítésével a VII. olimpiász kérdésében döntő lépés tehető”.     

Vagyis a kulcs egy nagy stadion megszületése volt, ami azonban rendre akadályokba ütközött.
Ugrott az 1920-as olimpia is, amelyen ráadásul – mint a vesztes központi hatalmak egyike – Magyarország sportolókat sem indíthatott, holott Muzsa ekkor a bojkott feloldása érdekében is kezdeményezően lépett fel, s míg „a semlegeseknél a legnagyobb szimpátiára, volt ellenségeinknél teljes merevségre talált”.   Erről három nappal a trianoni békediktátum aláírása után, június 7-én megtartott MOB-ülésen számolt be, és többek között ez szerepelt elnöki jelentésében: „A mi harcunk az új nemzedékek erkölcsi és testi nevelése terén elsősorban azt a célt fogja szolgálni, hogy az így szerzett fölényes erővel szálljunk síkra az ország területi integritásáért.”

Az 1922-es párizsi NOB-kongresszuson jegyzőkönyvbe vetette az 1920-as magyar sérelmeket, s azt a kérést, hogy Budapest előjogot kapjon az 1932-es olimpia megrendezéséhez. Álma azonban sehogy sem akart testet ölteni, hiába helyezte 1933-ban célkeresztbe az 1940-es, majd 1938-ban az 1948-as játékokat is. A második világháború kitörésével aztán zárójelbe kerültek a nagy célok, 1941-ben pedig újra visszanyerte önállóságát a MOB, amelynek élére Prém Loránd került.

Muzsa neve végleg eltűnt a sajtóból az országgyűlés felsőházának 1944. november 8-i – utolsó – ülésének tudósításait követően (politikai szerepvállalásáról keretes írásunkban olvashatnak). Haláláról nem számoltak be a korabeli újságok, egyetlen – ráadásul mai – forrást találtunk, amely, ha röviden is, ismerteti elhunyta körülményeit: a Kiskőrös Múltjából című várostörténeti folyóirat 2021. január-februári számában Fodor Tamás által jegyzett kiváló tanulmányban szerepel, hogy a világháború után internálták, börtönben halt meg 1946. február 23-án, 84 évesen.

Egy év múltán, 1947. február 17-én a magyar NOB-tagság utódlásán töprengett a Kossuth Népe cikkírója: „Utolsó NOB-tagjaink közül Muzsa Gyula meghalt, ifjú Horthy Miklós kivándorolt. Muzsa helye tehát mindenképpen üres, ifjú Horthyé is annak tekinthető. Ő ugyan forma szerint még nem mondott le, bár lényegileg ő Muzsa mellett – aki kétségtelen szakértője volt az olimpiai ügyeknek – szakértelem nélkül csak a létszám kitöltésére szolgált.”   Érdekesség, hogy Keresztury Dezső kultuszminiszter már 1946. január 26-án átiratot intézett az igazságügy-miniszterhez a NOB magyar tagjai ügyében, választ várva, hogy „a fennálló jogszabályok szerint Magyarországnak a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban való képviseletére jogosultak-e”   ők.

Egy biztos, Muzsa élete végéig a NOB magyar tagja maradt, végül 1948 februárjában Mező Ferenc, 1928 szellemi olimpiai bajnoka vette át a helyét a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban.