Sakk: a korábbi Dota-őrült győzheti le Magnus Carlsent

Bár az orosz sakkozás még mindig a világ legjobbjai közé tartozik, meghatározó szerepe vitathatatlan, régi dominanciája már eltűnőben van, fénye fakulni látszik. Az elit kategóriában, a 2700 Élő-pontosok klubjában (naponta változik, de általában 35-40-en tartoznak ide) továbbra is orosz játékosbólvan a legtöbb, ugyanakkor a legszűkebb elitben, a legjobb tíz között csak egyetlen képviselőjük akad.

Az abszolút (férfi) kategóriában a világbajnoki cím 2007 óta, 15 éve nincs a birtokukban. Bár ők a csapat-vb címvédői, a rangosabb sakkolimpiát 20 éve, 2002-ben nyerték meg legutóbb. A sakkolimpiai aranyat idén sem hódíthatják el az orosz–ukrán háború miatt, hiszen az orosz csapatok nem vehetnek részt a Nemzetközi Sakkszövetség rendezvényein (sem). Egyéni tornákon játszhatnak, de csak a FIDE zászlója alatt.

Rengeteg tehetséges fiatal vagy rutinos játékosuk van – Szergej Karjakin, Alekszandr Griscsuk, Dmitrij Andrejkin, Nyikita Vityugov, Kirill Alekszejenko, Szanan Szjugirov, Danyiil Dubov stb. –, de az idősebbek többségében túljutottak pályafutásuk csúcsán, a fiatalok meg egyelőre nem veszélyeztetik a legjobbak trónját. Karjakin egy időre partvonalon kívülre tette magát azzal, hogy kiállt az oroszok háborúja mellett – eltiltották.

Ilyen körülmények között kell helytállniaJan Nyepomnyascsijnak, az orosz sakk jelenlegi legjobb képviselőjének. Ideális korban van, 32 éves, megfelelő játékerővel és rutinnal. Jelenleg a világranglista hetedik helyezettje. A világbajnokjelöltek tornáján mutatott teljesítményével – 26 Élő-pontot nyert, ami rendkívül sok ezen a szinten – a naponta frissülő, de nem hivatalos ranglistán a harmadik hely az övé.

Klasszikus csodagyerekként indult, ötévesen már jól játszott, nem sokkal később jöttek az első apró sikerek. A legnagyobb tehetségekéntemlegették. Ezt a kifejezést sokszor használják, de ha ezt a sportág fellegvárában, Oroszországban állítják, akkor biztosan az volt.

Egy ideig minden rendben lévőnek tűnt, a korosztályos versenyeken általában tarolt, és nem is akárkik előtt. Háromszor nyerte meg az ifjúsági Európa-bajnokságot (2000 – U10; 2001, 2002 – U12), és első lett a világbajnokságon is U12-ben 2002-ben. Utóbbi viadalon Magnus Carlsent előzte meg.

Az alábbi képen a jobb szélen Nyepomnyascsij, mellette Carlsen az U12-es vb-n.

Ezekben az években a norvég többször is áldozatául esett, emiatt is fordulhatott elő, hogy egészen a tavalyi vb-döntőig az egymás elleni mérleg az orosznak volt kedvezőbb. Nem sok hiányzott hozzá, hogy 12 évesen első legyen az U18-as orosz bajnokságban, de a végén elbukott. Ez hatalmas eredmény lett volna, amit csak ketten, Garri Kaszparov és Gata Kamsky (illetve akkor Kamszkij) értek el korábban.

Az eredményei bizonyítják, hogy tinédzseréveielején legalább akkora játékerőt képviselt, mint Carlsen, de a norvég később mégis elhúzott. Nyepomnyascsij is fejlődött, de lassabban. Mégis miért?

Pedig a huszonéves „Nyepo”, ahogy becézik (könnyebb is kimondani), kifejezetten jó eredményeket ért el. 2007-ben második lett a Wijk aan Zee-i szupertorna C-versenyében, és még abban az évben az értékszáma 2600 fölé jutott. De ekkorra Carlsen már a legjobbak mezőnyében járt. 2008-ban megnyerte a moszkvai Aeroflot Opent, amivel automatikus meghívást kapott a dortmundi szupertornára. 2010-ben megnyerte az egyéni Európa-bajnokságot, ami akkor is szép siker, ha a legjobbak rendre kihagyják ezt a viadalt. Ugyanebben az évben elhódította az orosz bajnoki címet, pályafutása addigi legnagyobb szakmai sikerét elérve. Ezenkívül is nagyszerű eredményeket ért el, de a rivaldafény sokáig nem rá vetült.

„Vajon miért lett sokkal később topjátékos, mint Carlsen, akit a korosztályos versenyeken rendre legyőzött?” – tette fel a kérdést az egyik neves szakportál.

A válasz a számítógépes játékokban (is) rejlik.

„Csak azt akartam, hogy jól játsszak és fejlődjek – idézi őt a chess24.com. – Tudtam, hogy előbb vagy utóbb nemzetközi mester leszek, aztán jön a nagymesteri cím is. Nem volt igazán fontos számomra, hogy mikor szerzem meg ezeket a minősítéseket, csak azt tudtam, hogy valamikor biztosan. Ez a gondolkodásmód káros volt a pályafutásomra nézve. Céltudatos voltam, de nem dolgoztam elég keményen. Jó időbe telt, mire rájöttem, hogy az előrehaladás feltétele a munka. Azt hiszem, 25 vagy 26 éves lehettem, amikor tudatosult bennem, hogy még nem értem el igazán nagy eredményt azon kívül, hogy jól játszottam az orosz válogatottban (világbajnoki cím 2013-ban, majd 2019-ben, 2015-ben Eb-arany). De még az után is, hogy erre rájöttem, kellett kis idő, hogy elkezdjek még többet edzeni. Elég lassan ment.”

Amúgy az orosz válogatottban annyira bíztak a játékerejében, hogy a többiek sokszor inkább a biztonságos, remihezvezető változatokat játszották meg, mondván, hogy Nyepo úgyis megnyeri világossal a játszmáját, és akkor a csapatsiker is jön. És ez gyakran be is következett, kiváltképp, amikor jó formában sakkozott.

Nem több pénzt kellett beletennie, hogy edzőket béreljen fel, inkább a gondolkodásmódját kellett átkalibrálnia, hogy még több időt töltsön a sakkal. Kevesebbet szórakozott, a hobbijait hanyagolta, lemondott a szórakozásról. Tudta, hogy ez szükséges, hogy igazán profi sakkozóvá váljon.

„Van egy Dota nevű népszerű számítógépes játék, amelyben húsz-huszonegy éves koromra szuperklasszissánőttem ki magam – mondta Nyepomnyascsij. – Tényleg jó voltam, valószínűleg azért, mert akár napi tíz órát is játszottam rajta. De ez még akkor történt, amikor az e-sportban semmi pénz sem volt. Ironikus, hogy éppen abban az évben nyertem egy keveset, amikor elhatároztam, hogy abbahagyom. Akkor még nem volt túlságosan szervezett az e-sport ezen ága. Amikor kiléptem, a játékot fejlesztő Valve éppen akkor hirdetett meg egy egymillió dollár díjalapú tornát. Ez azért sokkolt. De azt nem állítom, hogy mindenképpen tagja lehettem volna az egyik csapatnak.”

A Dota-életérzésről

Akárhogy is, Nyepomnyascsijszépen lassanelkezdettcsak a sakkra koncentrálni.2016-ban tornát nyert Kínában, majd a Tal-emlékversenyen is első Moszkvában. A következő évben ismét legyőzte Carlsent, ezúttal Londonban. 2018-ban első lett a dortmundi szupertornán. Ez utóbbi jelképes generációváltásnak is tekinthető, hiszen a német város mindig Vlagyimir Kramnyik felségterülete volt, de a legenda is mögéje szorult.

2019-ben újra világbajnok az orosz válogatottal (a kétévente megrendezett vb-ken csak tíz csapat vesz részt, szakmailag erősebb a sakkolimpiánál, de presztízsét tekintve elmarad tőle).

Közeledvén a 30. születésnapjához, teljesen beért a játéka. A koronavírus-járvány miatt kettévágott világbajnokjelöltek tornáján ellenállhatatlanul játszott – a kényszerszünetben megnyerte az orosz bajnokság szuperdöntőjét–, és győzelmével kihívhatta Magnus Carlsent a vb-címért.

A páros meccset megelőzően az orosz mérlegejobb volt a klasszikus partikban, ám a döntő nem igazolta ezt. Az elején az orosz még jól tartotta magát, de aztán jött az első vereség, majd a második, és Nyepomnyascsij teljesen megadta magát. Végeredményben Carlsen a döntetlenek mellett négy győzelemmel simán megtartotta a világbajnoki címét. Pedig Nyepo rendesen készült, sokat fogyott, és a pandémia miatt még az egyéb hobbijai sem vonták el a figyelmét.

Azzal együtt, hogy időközben stabil tagja lett a legjobb tíznek a világranglistán, a mostani világbajnokjelölti tornánnem igazán tartották esélyesnek. Még maga a sportág talán legnagyobb alakja, Garri Kaszparov sem. Aki persze elnézést kért utána, hiszen Nyepomnyascsij, meglepetésre vagy sem, de fölényesen, veretlenül ismét megnyerte a madridi tornát. „Azt hiszem, hiba volt alábecsülni a felkészülését” – fogalmazott Kaszparov.

Ennek ellenére Kaszparov ismét inkább Carlsent tartja favoritnak a jövő tavaszra tervezett meccsen: „Nyepo pszichológiailagmost jobb helyzetből indul, mert már játszott vébécímmeccset Carlsennel. És a norvégnak nem a fáradtság az ellenfele, hanem az unalom, hogy túl gyakran játszik címmeccset. Ebből a szempontból az sem használ, hogy megint Nyepo az ellenfele, mert így kevésbé lesz lelkes a felkészülés során. A madridi tornán mutatott játéka Nyepótfélelmetes ellenfélléteszi Magnus számára. Ha Carlsen vállalja a páros mérkőzést, akkor az előzőnél valószínűleg szorosabb csatára van kilátás.”