A Realhoz és az Atléticóhoz is bejáratos – Tóth Katalin nagykövet és a sport

– Harmadszor rendezték meg Madridban az Embassy Cupot, a Nagykövetségi Kupát, amelyre a magyar külképviselet is meghívást kapott. Hogyan szerepeltek ezen a kispályás labdarúgótornán?
– Azonnal igent mondtunk az invitálásra. Bár férfi kollégáim szeretnek futballozni, nincsenek annyian, ahány játékos optimálisan kell egy ilyen tornához, ezért a kint szolgálatot teljesítő diplomaták családtagjait, gyermekeit is meghívtuk a csapatunkba. A Peru elleni meccset eldöntő gólt például az egyik kollégám gyermeke szerezte. Harminchárom együttes részvételével zajlott a torna, mi a csoportunkban a harmadik helyen végeztünk. Igazi családbarát csapat voltunk, s jó élményt jelentett a politikától távolabbi vizekre evezni. Ez a rendezvény nagyszerű alkalmat kínált arra, hogy egy más típusú együttműködésben is megmutassuk magunkat.

– Igaz, hogy ön is mezbe öltözött?
– Csak a meccs elején voltam a pályán, egyébként teret engedtem a fiataloknak. De fontosnak éreztem a részvételt. Ha már meghívnak minket, a misszióvezetőnek is dolga, hogy sportcipőre cserélje a tűsarkúját. A szervezők szeretnék a tornát franchise-rendszerben más országokba is elvinni, ami nagyszerű ötlet, hiszen a közösségformálásra egy ilyen megmérettetés kiváló alkalmat biztosít.

– Mennyire sportos közösség a madridi magyar nagykövetség?
– A sportolás személyes elhivatottság kérdése, de úgy vélem, hogy fizikai terhelés nélkül nem lehet megterhelő szellemi munkát végezni. A férfi kollégáim körében a foci a legnépszerűbb, ugyanakkor kedvelt kikapcsolódás a túrázás is, amihez Madrid környéke kiváló terepet kínál. Magam is igyekszem mozogni, sportolni, s ha tehetem, gyalogolok, még akkor is, ha mondjuk belvárosi találkozóra vagyok hivatalos.

– Megjelennek-e diplomáciai munkájukban a sport ügyei is?
– Országunk, politikánk képviselete napi szinten része tevékenységünknek, és tény, hogy a fogadó országban élők és tevékenykedők elsősorban a sajtóból tájékozódnak, de egy ország sokkal színesebb, összetettebb annál, mint ami néhány mondatban megjelenik róla a médiában. Ráadásul sokszor annak is örülünk, ha a rólunk szóló hírek köszönőviszonyban vannak a valósággal… A kulturális és sportdiplomáciában azért is igyekszünk aktívak lenni, mert mindkettő alkalmas arra, hogy bennünket, magyarokat más nézőpontból is megjelenítsen.

– Említene konkrét példákat?
– Készülünk az „elnökségi trióra” a spanyolokkal és a belgákkal közösen. A spanyolok 2023-ban, a belgák és mi 2024-ben töltjük majd be fél-fél éven át az Európai Unió Tanácsának soros elnöki posztját. Egy-egy kulturális, sportesemény beillesztése a programba komplexebb képet adhat arról, kik is vagyunk valójában. Idén májusban már összeállítottunk egy, a magyar vívást népszerűsítő nagyobb lélegzetvételű programsorozatot. A madridi világkupán, amelyen a Szilágyi Áron, Szatmári András, Gémesi Csanád és Decsi Tamás alkotta férfi kardválogatottunk ezüstérmes lett, részt vett a magyar szövetség elnöke, Csampa Zsolt úr is, aki együttműködési megállapodást írt alá José Abajóval, a spanyol szakszövetség első emberével. Igyekszünk abban is közreműködni, hogy ez a partnerség minél aktívabb, minél tartalmasabb legyen, hiszen ez közös érdek. A világkupát kihasználtuk arra is, hogy a Sportért Felelős Államtitkársággal együttműködésben egy közönségtalálkozón bemutassuk a Szilágyi Áron pályafutását feldolgozó „Egy mindenkiért” című dokumentumfilmet, amelyhez a nagykövetség támogatásával készült el a spanyol nyelvű feliratozás. Áron néhány iskolába is ellátogatott, ahol kötetlenül beszélgetett a diákokkal, mesélt a pályafutásáról, sikereiről, a sport szeretetéről. Júniusban és júliusban szintén Madrid adott otthont a férfi sakkvilágbajnok-jelöltek tornájának, amelyen Polgár Judit szakkommentátorként tevékenykedett, hogy aztán a szünnapon a Retiro Parkban egy schnellpartiban legyőzze a regnáló világbajnok Magnus Carlsent.

– Hogy a diplomáciai munkát hányan irigylik öntől, nem tudni, de bizonyára sokan cseréltek volna nagykövet asszonnyal, amikor felkereste a Real Madrid valdebebasi edzőközpontját, ahol a klub elképesztő trófeagyűjteménye is található.
– A nagyköveti poszt tavalyi átvételét követően, májusban járt Madridban Szijjártó Péter miniszter úr, aki a programjába iktatta a Real újjáépülő stadionjának meglátogatását is. A klub korábbi legendás csatára, Emilio Butragueno, a jelenlegi nemzetközi igazgató volt a kalauzunk. Öröm, hogy jó viszonyt ápolok Butragueno úrral, hisz közismert, hogy a Realnak élő kapcsolatai vannak Magyarországon. A Puskás Akadémia U19-es együttese évről évre ellátogat Madridba, hogy megmérkőzzön a spanyolok hasonló korú gárdájával, a hagyományos felcsúti Puskás–Suzuki-kupán pedig a királyi klub rendszeresen képviselteti magát.

– Van-e feladata a nagykövetségnek Puskás emléke ápolásában?
– Nagy büszkeség, hogy sikerült felavatni Madrid délkeleti, Vicálvaro nevű kerületében az ottani Calle de Ferenc Puskás utcanévtáblát, amelyet Szijjártó Péter Szöllősi Györggyel, a Puskás-ügyek nagykövetével, a Nemzeti Sport főszerkesztőjével közösen leplezett le. Az ünnepséget megtisztelte Öcsi bácsi unokája, Réka és dédunokája, Ane, egykori csapattársa, Amancio, továbbá Butragueno is. Madridban rengeteg nemzet van jelen a maga hatalmas kulturális és sportörökségével, s mindenki próbál a maga legendáinak emléket állítani. A mi táblaavatásunk már csak ezért is komoly diplomáciai sikerként könyvelhető el, de nem dőlünk hátra, következő lépésként egy Puskás-szobor elhelyezésében gondolkodunk ugyanezen a környéken.

– Az is diplomáciai bravúr, hogy ön nemcsak a Realhoz, hanem az ősi városi rivális Atléticóhoz is bejáratos.
– Valóban jó kapcsolatot ápol a missziónk Enrique Cerezo úrral, a klub elnökével. Szijjártó miniszter úr vele is folytatott kétoldalú eszmecserét egyik madridi látogatása során, és szóba került a további együttműködés lehetősége is, hiszen az Atlético is a világ nagy klubjai közé tartozik. Ott is létezik a magyar kapcsolat: Tóth-Zele Józsi bácsi például, aki Puskás barátja volt és edzősködött a Real utánpótlásánál, korábban játszott az Atléticóban, de említhetném Szusza Ferencet is, aki a csapat edzője volt. Ám nemcsak a futballnak vannak magyar sztárjai, a követségünk kapcsolatban áll a Real Madridban kosárlabdázó Hanga Ádámmal is, s emellett, ha tehetjük, azon magyar színekben induló csapatoknak, versenyzőknek is szurkolunk, akik Spanyolországban vendégszerepelnek. Tavaly például meghívást kaptam a spanyol–magyar férfi kézilabda Eurokupa-mérkőzésre, amelyet Antequerában rendeztek meg. Megvolt a varázsa, hogy a hazai, spanyol nézők gyűrűjében a mieinknek drukkolhattam, ráadásul bravúros magyar győzelemnek lehettem szemtanúja az akkori Eb-címvédő ellen.

– Már említést tett a Spanyolországban élő magyarokról. Mekkora közösségről van szó?
– A hivatalosan regisztrált mintegy tizennyolcezer magyar közül a legtöbben Madridban és Barcelonában élnek, de jelentős a zaragozai és sevillai kolónia is. Ennél a számnál azonban vélhetően sokkal többen vannak, akik az országban élnek, dolgoznak vagy a párjukat követve költöztek oda. A spanyolországi magyarok legjelentősebb szervezete a 2014-ben alakult Madách Egyesület, amely az évek során több mint száz tagszervezettel országossá terebélyesedett. Az egyesület éppen egy diaszpóratalálkozó előkészítésén dolgozik, egyébként gyermekprogramokat, táncházat, olvasókört szervez, de vannak sportos ajánlatai is, így túrázások vagy éppen a nyárindító közös kajakozás. S ha már a sportos vonal: Spanyolországban is élénk az érdeklődés a magyar fejlesztésű teqball iránt, szeretnének a közeljövőben versenyeket, bajnokságokat szervezni. A játék további népszerűsítésében mi is örömmel veszünk részt.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. augusztus 27-i lapszámában jelent meg.)