Bizonytalan jövő – mi lesz a Red Bull sportbirodalmával Dietrich Mateschitz halálával?

Két saját Formula–1-es istálló, hat futballcsapat, két jégkorongklub, egy versenypálya, valamint tucatnyi rendezvény és szponzorált világklasszis – hogy csupán a legkiemelkedőbb sportkapcsolódásokat említsük, amelyeket a Red Bullt irányító Dietrich Mateschitz hátrahagyott. Az osztrák üzletember október 22-én, 78 éves korában hunyt el, és ahogy mindig is fokozott figyelmet fordított magánélete védelmére, úgy a cég öröklési folyamatairól sem beszélt sohasem nyilvánosan. Ez a teljes vállalat, benne a gigászi sportbirodalom jövőjével kapcsolatban is számos kérdést vet fel, de egyértelmű, hogy akárki(k) is veszi(k) át az irányítást, hosszú távon nagyon fog hiányozni Mateschitz szenvedélye, határozottsága és kreatív vezetési stílusa.

Hogy jobban megértsük a Red Bull – sportban is alkalmazott – filozófiáját, érdemes visszakanyarodni egészen a kezdetekhez. Az osztrák vállalkozó a diplomája megszerzése után eleinte kereskedelmi és marketingmenedzserként képviselt különböző cégeket a világban, ennek köszönheti, hogy 1982-ben az egyik hivatali útján kezébe került a Financial Times Asia aktuális száma, amelyet átlapozva rábukkant egy érdekes összeállításra. A térség legnagyobb adózóinak listáján ugyanis kiemelkedő helyen szerepelt egy energiaital-gyártó, a thaiföldi Csaleo Juvidja neve, ami rögtön beindította fantáziáját. Bár utólag olyan „romantikus költemények” születtek erről az időszakról, hogy Mateschitz a fárasztó útján ennek a helyi italnak, a Krating Daengnek (magyarul Vörös Bika) köszönhetően maradt végig friss és éber, ezért kereste meg a feltalálót, valójában csupán kitűnő üzleti érzéke motiválta a találkozó tető alá hozásában.

PROFIT- HELYETT MARKETINGMAXIMALIZÁLÁS

Akkor már 38 éves volt, és noha marketingesként is kifejezetten jó munkát végzett szép kis vagyonra szert téve, nem sok perspektívát látott a karrierjében, amely ráadásul azzal is járt, hogy rengeteget kellett utaznia kontinenseken átívelően. Szeretett volna megállapodni és munkaadóitól függetlenül a saját lábára állni, így tökéletes lehetőségnek érezte a Krating Daeng világpiaci kiterjesztését. Az italt akkoriban még csak Ázsiában ismerték, és leginkább kamionsofőrök fogyasztották, akik a koffein- és taurintartalmú üdítővel pörgették fel magukat, ha rájuk tört a fáradtság, Mateschitz pedig hitt benne, hogy erre más régiókban, más társadalmi csoportokban is lenne igény.

Szerencséjére Csaleo Juvidja nyitott volt az üzleti ajánlatára, így 1984-ben közösen megalapították a Red Bull GmbH-t, amelyet 51 százalékban csendestársként a thai, 49 százalékban a vállalat teljes körű irányítójaként az osztrák fél birtokolt. Az eredeti receptet és a kiszerelést kissé megváltoztatva Ausztriában elkezdődött a termék gyártása, majd 1987. április 1-jén az árusítása is. Mateschitz sejtette, hogy a nyugati világ eleinte kétkedve és gyanakvóan tekint majd a korábban sohasem látott italra, ezért a kezdetektől agresszív marketingstratégiát alkalmazott, a különböző extrém sportokat felhasználva a fiatalabb korosztály meghódítására.

A terv szép lassan kezdte beváltani a hozzá fűzött reményeket, így a bevételek növekedésével ki lehetett lépni a szubkultúrából, és világszintű sporteseményeken is hirdetni a márkát. Az első igazán ismert sportoló, akivel szponzorációs megállapodást kötött, a Formula–1-es futamgyőztes Gerhard Berger volt 1989-ben, onnantól pedig tulajdonképpen nem volt megállás. Mateschitz látta, hogy sportkoncepciója nagyban is működik, ezért a hosszú távú növekedést szem előtt tartva bevételeinek egyharmadát folyamatosan visszaforgatta ebbe a marketingszegmensbe, ami az üzleti világban teljesen szokatlan stratégiának számított.  „Manapság minden egyetemen azt tanítják, hogy a nyereségmaximalizálás egy vállalkozás fő célja – idézte egy korábbi nyilatkozatát a Speedweek. – Ezt nem tartom helyesnek. Az ember mindent maximalizálhat: a kreativitást, az innovációt, az intelligenciát, kivéve a nyereséget. Ha mindabból kihozzuk a legtöbbet, ami ötletes, jó, alkotó és értelmes, akkor jön a profit. Ez az én mély meggyőződésem.”

VILÁGBAJNOKI TRÓFEÁK ÉS BL-ELŐDÖNTŐ

Hitvallásából pedig egyik örök szenvedélye, az autó- és motorsport profitált a legtöbbet, hiszen alig tíz évvel az indulás után már nagyítóval kellett keresni olyan kategóriát, amelyben ne tűnt volna fel valamilyen formában a Red Bull logója. Emellett Mateschitz természetesen az extrém sportokról sem vette le a kezét, sőt, egészen új eseményeket, sorozatokat, vetélkedőket alkotott, kezdve az Air Race-től a „szappanosdoboz-versenyen” át a Röpnapig. A bolondozás mellett azonban egyre nagyobb hangsúly került a komolyabb válfajokra, így 1995-ben a Red Bull többségi tulajdonos lett az F1-es Sauber-istállóban, 1997-ben pedig névadó szponzora a gyorsaságimotoros-vb-n szereplő Yamahának. Az ezredforduló után megalakult a cég saját autósportos tehetséggondozó juniorprogramja, amelyből azóta tucatjával jutottak el a versenyzők a Formula–1-ig, többek között a világbajnok Sebastian Vettel és Max Verstappen.

Mateschitz nagy álma azonban a saját istálló volt, mert vezetői zsenialitását a Sauber társtulajdonosaként nem tudta kibontakoztatni. Nem is jöhetett volna jobbkor tehát a Jaguar-csapat 2004-es pénzügyi hanyatlása, mert a tulajdonos Ford így jelképes összegért adta el a Milton Keynes-i alakulatot, amely a következő idénytől Red Bull Racing néven kezdte el szereplését az elitkategóriában. Az üzletember úgy tapasztalta, a piacvezető sportágakban sokkal célravezetőbb tulajdonosként, semmint szponzorként szerepet vállalni, ezért 2005-ben megvásárolta az F1-es Minardi-istállót is (Toro Rossóként szerepeltetve), valamint belépett a futball világába. Először az Austria Salzburgot vette át, majd szép sorban következett a többi klub az amerikai New Yorktól kezdve egészen a német SSV Markranstädt 2009-es megvásárlásáig, amelyet RB Leipzigre nevezett át.

Utóbbi lépése alaposan megtépázta a hírnevét, mert amekkora tisztelet és szeretet övezte a motorsportok világában, annyira megvetették a futballrajongók a Bundesliga-klubokra vonatkozó tulajdonosi szabályok kijátszása miatt. Tegyük hozzá ugyanakkor, Mateschitz korántsem kezdett olyan visszataszító költekezésbe, mint más dúsgazdag klub, és a stratégiáját végig a tudatos, fenntartható építkezés jellemezte, amellyel 2020-ban a Bajnokok Ligája elődöntőjéig juttatta a csapatot. Ha párhuzamot akarunk vonni a sportbirodalom két ékkövének működése között, az ötszörös konstruktőri világbajnok Formula–1-es csapat éppen annyival lett sikeresebb a saját területén, amennyit a történelem egyik legzseniálisabb tervezőmérnöke, Adrian Newey alkalmazása jelent. Minden győztes autót a brit lángelme alkotott, akinek 2006-os leigazolása egyenértékű azzal, mintha a Lipcse a megalapítása utáni második évben magához csábította volna Lionel Messit vagy Cristiano Ronaldót.

MEGMARAD A SPORT IRÁNTI SZENVEDÉLY?

A kérdés már csak az, a többi sportcsapat mellett miként alakul Mateschitz halála után az idén újra domináló F1-es Red Bull Racing, illetve a labdarúgó Bajnokok Ligájában jelentős tényezőnek számító RB Leipzig sorsa? Mivel a nyilvánossággal nem osztották meg az örökösödési stratégiát, a pontos forgatókönyvvel csak a bennfentesek lehetnek tisztában, ugyanakkor több verzió is megvalósulhat. Kézenfekvőnek tűnhet, hogy Mateschitz 49 százalékát egyetlen fia, a 29 éves vállalkozó Mark örökli, ugyanakkor ez esetben sem teljesen magától értetődő, hogy a cégcsoport irányítását is ő veszi át. Az 1984-es megállapodás csak azt kötötte ki, hogy Dietrich kap szabad kezet, ráadásul 2012-ben már tulajdonostársa, Csaleo Juvidja is meghalt, akinek részesedését a családja örökölte. A cégalapítók közül tehát már senki sem él, és korántsem biztos, hogy a leszármazottak között is olyan nagy a harmónia, mint a korábbi felállásban.

Természetesen nagyon fura lenne, ha egy olyan okos üzletember, mint Mateschitz nem rendelkezett volna biztos tervvel a cég jövőjéről (akár egy alapítványhoz kiszervezve), a probléma csak az, hogy ehhez is kell(ett) az 51 százalékos Juvidja család beleegyezése. Már az elmúlt években is keringtek híresztelések a háttérben zajló állítólagos hatalmi harcokról, és ha Csaleo fia, az örökös Csalerm történetesen saját kezébe szeretné venni az irányítást, a tulajdonosi viszonyokból fakadóan aligha akadályozhatná meg ebben bárki. Sőt, pletykaszinten arról is lehetett hallani, hogy az apák megállapodása értelmében Dietrich halála esetén a 49 százaléka automatikusan átszáll a Juvidja családra, amelynek aligha szívügye annyira néhány európai sportcsapat, mint az eddigi irányítónak.

Akárhogy is alakul a közeljövő, tény, hogy pótolhatatlan veszteség érte a Red Bullt, ami hosszú távon a sporttevékenységekre is jelentős hatással lehet. Egyáltalán nem biztos ugyanis, hogy a következő vezetőség ugyanazt vallja a nyereségmaximalizálásról, mint az alapító, és ugyanolyan szenvedéllyel támogatja majd a vállalat sportcsapatait a nehezebb időkben. Ebben az esetben össze is omolhat a ma még virágzó birodalom.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. október 29-i lapszámában jelent meg.)