Még Zlatan Ibrahimovic is gratulált a sporttörténelmet író magyar világbajnoknak

– Címvédés az Európa-bajnokságon, sportágtörténelmi világbajnoki aranyérem. Kijelenthetjük, hogy ez volt Omar pályafutásának eddigi legjobb éve?
Salim Omar Gergely: Kétségkívül az idén sikerültek a legjobban az igazán fontos versenyek, Európa- és világbajnokságot nyertem, úgyhogy ebből a szempontból valóban ez volt az eddigi legsikeresebb évem. Fiatalabb koromban előfordult, hogy egy éven át nem veszítettem mérkőzést, de a felnőttek között már nem várhatom el magamtól, hogy képes legyek hasonlóra.
Salim Gergely: Én sem várom el tőle... Még szoknia kell a helyzetet, hogy nem mindig úgy alakulnak a dolgok a küzdőtéren, ahogyan eltervezi, mert erősek a kihívók, ezen a szinten már lehetetlen minden meccset megnyerni. Tapasztalatból tudom, hogy ha egyszer felérsz a csúcsra, utána mindenki téged akar legyőzni.

– Nehéz volt feldolgozni az első kudarcokat?
Omar: Senkinek sem esik jól, ha legyőzik, de a vereségek ugyanolyan fontosak, mint a győzelmek. Veszítened kell ahhoz, hogy megértsd, mit csinálsz rosszul. A nyári Grand Prix-versenyek például nem sikerültek jól, ezért hátra kellett lépnem egyet, és átgondolnom, miben kell még fejlődnöm, hogy jobb lehessek. Ha nincsenek ezek a pofonok, nem nyertem volna meg novemberben a világbajnokságot.
Gergely: Mi, Salimok mindig is jók voltunk a formaidőzítésben. Amikor nyilvánosságra hozzák a versenynaptárt, elkezdjük megtervezni a felkészülést, és a nagy világeseményekre építjük fel a versenyzőinket. Ha minden edzés ugyanúgy nézne ki, hamar kiégnének a sportolók, ezért a fokozatosság elvét és az egyéni képességeket is szem előtt kell tartanunk.

– A mentális felkészítésre is odafigyelnek?
Gergely: Igen, bár sajnos nem tehetjük meg, hogy mentálhigiénés szakembert alkalmazzunk, mert a versenyeztetés már önmagában is nagy költségekkel jár. Olykor elgondolkozom azon, milyen jó lenne, ha nem mindent nekünk kellene csinálnunk, de mindig arra jutok, hogy a bevált recepten nem szabad változtatni. A feleségemmel mindketten élsportolók voltunk, ezért pontosan tudjuk, mit élnek át a versenyzőink, amikor nem jönnek az eredmények, és hogyan lehet átlendülni a nehézségeken.
Omar: Hiszek magamban és abban, hogy bárkit képes vagyok legyőzni, de néha szükségem van rá, hogy valaki olyannal beszélgessek, aki volt már hasonló helyzetben.
Gergely: Nem hiába szoktam mondani, hogy az édesapja és a pszichológusa is vagyok egyben.

– Érdekes párhuzamot vonhatunk a pályafutásuk között, mindketten tizennyolc évesen lettek először Európa- és tizenkilenc évesen világbajnokok.
Gergely: Nem szoktam arról beszélni Omarnak, hogy annak idején milyen címeket és mikor nyertem, mert nem szeretnék terhet rakni a vállára. Ha hozzám hasonlítaná magát, nem tudná igazán értékelni a sikereit, márpedig amit elért, elsősorban magának köszönheti.
Omar: Szándékosan csak a világbajnokság után hívta fel a figyelmemet a hasonlóságra, de azzal tisztában voltam, hogy ő is nagyon fiatalon ért fel a csúcsra.

– Egy hónappal azután, hogy Salim József 54 éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt, Omar megvédte az Európa-bajnoki címét. Honnan tudtak erőt meríteni a kontinensviadalra?
Omar: Nagyon nehéz volt feldolgozni, hogy elveszítettem a nagybátyámat, szoros kötelék volt köztünk, bármikor csalódás ért, őt hívtam fel elsőként. Szóba került, hogy emiatt nem indulok az Európa-bajnokságon, de legbelül éreztem, pástra kell lépnem, mert ő is ezt kérte volna tőlem. Valójában nem fizikailag volt megterhelő a verseny, hanem lelkileg, de mindig a következő feladatra koncentráltam, mérkőzésről mérkőzésre haladtam.
Gergely: Áprilisig nagyon jól mentek az edzések, de a történtek után még én sem hittem benne, hogy Omar képes lesz jól szerepelni az Eb-n. Ehhez képest megvédte a címét, s bár az aranyérem nem sokat enyhített a fájdalmunkon, nagyon büszke voltam a fiamra.
Omar: Erről nem szoktam beszélni, de aznap nem a szokásos felsőmben, hanem Józsi kabátjában melegítettem be a mérkőzésekre, és abban is álltam dobogóra. Az egész verseny alatt úgy éreztem, hogy ő is ott van velem, érte is küzdök.

– A közösségi médiában rengetegen gratuláltak Omar sikereihez, köztük a világklasszis svéd labdarúgó, Zlatan Ibrahimovic is. Hogyan kezeli a népszerűséget?
Gergely: Szerintem jól, egy ilyen szenzációs év után is a földön tudott maradni, és azt látom rajta, hogy hálás minden támogatásért, amit a szurkolóitól kap.
Omar: Valóban nagyon sokat jelentenek a visszajelzések, függetlenül attól, kitől érkezik. Zlatannal azóta tartjuk a kapcsolatot, hogy az egyik edzésünkön csatlakozott hozzánk Los Angelesben, nagyon jólesett, hogy gratulált a világbajnoki címemhez, de ugyanannyira örültem, amikor a repülőtéren néhány szurkolóm odajött hozzám közös képet készíteni. Több mint egy hónappal a vébé után is kapok szívhez szóló üzeneteket, hihetetlen érzés, hogy ilyen fiatalon inspirálhatok másokat.

SALIM OMAR GERGELY VILÁGBAJNOKI DÖNTŐJE

– Kicsoda Salim Omar a páston kívül?
Omar: Tizenkilenc éves srác, éppen olyan, mint bárki más... Szeretek olvasni és zenét hallgatni, sok időt töltök a barátaimmal, akiket nagyrészt a tekvandónak köszönhetek, és gyakran szörfözöm a húgommal, Kamilah-val. Meglepőnek tűnhet, de régebben veszélyesebb hobbijaim is voltak, kipróbáltam például a motokrosszt is, ám ahogy fontosabb lett a tekvandós karrierem, a sérülésveszély miatt felhagytam vele.
Gergely: Bármit is csinál az életben, mindig a maximumra törekszik, ebben hasonlít rám. Nála alázatosabb, szorgalmasabb tanítványom sohasem volt, amikor felajánlom neki, hogy tartsunk rövid szünetet, mindig azt kéri, inkább folytassuk tovább a munkát.

– Ennyire élvezi az edzéseket, vagy a kitűzött célok viszik előre?
Omar: Nem szeretek nagyon előretekinteni, mindig az adott napból szeretném kihozni a lehető legtöbbet. A nagy sikerek maradnak emlékezetesek, de nemcsak az tesz boldoggá, ha elérem a célomat, hanem az odáig vezető út is. Ha csak akkor edzel, amikor van kedved hozzá, nem lehetsz a legjobb. Előfordul, hogy nem esik jól a reggeli kocogás, de azért általában élvezem az edzéseket. Ha nem szeretnék tekvandózni, nem is csinálnám.

– Ahogy sikeresebb, egyre nő az elvárás is önnel szemben. Készen áll az újabb szintlépésre?
Omar: Igen, alig várom már a májusi világbajnokságot. Nem érzem tehernek, hogy címvédőként lépek majd pástra, csak arra koncentrálok, hogy ismét jó formába lendüljek, amikorra kell. Csodálatos érzés lenne, ha újabb világversenyeket nyernék, és természetesen szeretnék kijutni a párizsi olimpiára is. Egyelőre jól állok a ranglistán, de jövőre is kiegyensúlyozottan kell teljesítenem, hogy megszerezzem a kvótát.
Gergely: A mi sportágunkban korántsem szokványos, hogy valaki tizenkilenc évesen már világ- és kétszeres Európa-bajnok. Elképesztő ütemben fejlődik Omar, és mindent megteszünk azért, hogy a fejlődése töretlen maradjon, télen napi négy, tavasszal már hat óra küzdelemmel, erősítéssel, futással készülünk a vébére.

– Jut idő a pihenésre, kikapcsolódásra is?
Gergely: Az ünnepekre terveztünk rövid családi üdülést, ám sajnos a vártnál korábban, már februárban elkezdődik a versenyszezon, ezért nem tudunk elutazni. December közepén viszont Budapesten jártunk, meglátogattuk az unokatestvéreimet és a húgomat is.
Omar: Nagyon hideg volt, úgyhogy nem sok programot tudtunk szervezni, de így is jó volt kissé kiszakadni a megszokott közegből. Los Angelesben van az otthonom, mégis úgy éreztem, mintha hazatértem volna. A nagymamám mindig is azt akarta, hogy a testvéreimmel magyar színekben versenyezzünk, és örülök, hogy így alakult, megtisztelő érzés Magyarországot képviselni.

– Ha két év múlva, a párizsi olimpia után ismét beszélgetnénk, mivel lennének elégedettek?
Omar: Annak örülnék, ha úgy tudnék visszatekinteni az elmúlt időszakra, hogy kihoztam magamból mindent, amire képes vagyok.
Gergely: Én csak azt kívánom, hogy legyen egészséges, boldog, és élvezze, amit csinál.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. december 24-i lapszámában jelent meg.)