„A szakma óriásaival dolgozhattam” – Pálfalvi Gábornak a rádiózás az igazi szerelme

– Tartalmas életműve melyik ágát tartja a legtöbbre?
– Egyformán kedvesek a szívemnek, mindegyikben a sporté volt a főszerep. Én is a grundon kezdtem, majd a Győri Postás serdülőcsapatában rúgtam a labdát, amelyből Orbán Árpád, az ETO olimpiai bajnok középhátvédje indult. De szétszéledt a gárda, így az edzői és a szervezői munkával kacérkodtam. Gyerekklub alapításával kezdtem, a Pajtás-kupa döntőjét is megjáró Rába SC tagja volt például Komjáti András és Szabó Ottó. Az Úttörőstadionban a torna fővédnöke, Sebes Guszti bácsi, az Aranycsapat szövetségi kapitánya gratulált és biztatott a folytatásra.

– Aligha tévedünk, hogy ez irányt is adott a folytatásra...
– A győri szövetség elnöke 1968-ban az ifjúsági bizottság vezetésére kért fel. Évtizeden át focilázban tartottuk a győri fiatalokat. Később a Győri Dózsa serdülő-, majd az Élelmiszergazdaság SE ifjúsági csapatát edzhettem. Előbbivel második helyet, utóbbival bajnoki címet szereztünk. Megpróbálták rám bízni a felnőttcsapatot is, de a Testnevelési Egyetemen a sportmenedzseri és edzői szakkal nem volt összeegyeztethető. Közben a Magyar Rádió győri stúdiójában olyan remek kolléga oldalán pallérozódhattam, mint Takáts Árpád, majd az MTK VM módszertani munkatársaként öt sportág felügyeletét láttam el.

– Ezt követte csaknem három évtizeden át a Magyar Labdarúgó-szövetségben vállalt munka?
– Az utánpótlás-bizottság tagjaként, majd alelnökeként az iskolai labdarúgást felügyeltem, de tagja voltam a verseny- és a Magyar Kupa-bizottságnak is. Egy-egy cikluson át pedig a korosztályos válogatottakat is „menedzselhettem”, így Korsós György, majd Dárdai Pál és Király Gábor, később Fehér Miklós és Stark Péter nevével fémjelzett alakulatot. Utóbbival eljutottunk az izlandi Európa-bajnokság nyolcas döntőjébe is. A diákbajnokságok szervezésében hűséges kollégám volt Brünyi Béla, a bizottság titkára, az MTK korábbi kiváló kapusa, és sikerült bevonni a programokba az Aranycsapat két tagját, Buzánszky Jenőt és Grosics Gyulát is. Éveken át rendeztük a Magyar Kupa döntője előtt a Szabad Föld hetilapról elnevezett kiscsapatok kupafináléját is. Később útjára indítottuk a gyermek Szabad Föld-kupát, élményt és játéklehetőséget nyújtva a kétezernél kisebb lélekszámú települések iskolásainak. Legutóbb a Bozsik-program kisgyermekprojektjét és az óvodai pályaépítési programot vezettem, örömteli, hogy tovább nőtt a futball iránt érdeklődő apróságok száma, és az is, hogy a pandémia kezdetéig csaknem hetven óvodai futballpályát sikerült építeni. Olyan kiváló sportemberektől tanulhattam az idők során, mint Puskás Ferenc, dr. Szilágyi György, Berzi Sándor, Vági Márton, Piller Sándor, Brünyi Béla, Kereki Zoltán, Nyilasi Tibor, Kovács Szilveszter és még sokan mások.

– Hogyan volt ideje, ereje emellett a szülővárosában is alkotni?
– A klubok zöménél a piramis aljáról ma is hiányzik a kisgyermek korosztály. Győrben huszonnégy éve működik az országban egyedülálló Győri Ovifoci Klub, tagja a város harmincöt óvodája, így az öt-hat éves apróságok heti rendszerességgel sportolhatnak. A labdás, játékos foglalkozásokon eddig tizenötezer győri kisgyereket sikerült megnyerni a sportnak. Jelenleg is csaknem hétszáz gyerek látogatja az „edzéseket”. Ugyancsak több mint két évtizede, a város sportértékei megmentése és megőrzése, valamint a ma sportcsillagai elismerése céljából hoztam létre a Győri Sportcsillagok Emlékeit Gyűjtő Alapítványt. A gyűjtőmunka eredményeként megvalósult a Győriek a nyári olimpiákon elnevezésű állandó tárlat. A Nagy Béla-pályázat jóvoltából emléktáblát állíthattunk a Győrből induló dr. Lakat Károly mesteredzőnek, a birkózó-világbajnok Sillai Lászlónak és az olimpikon atléta Kiss Györgynek. Jelenleg pedig az önkormányzat sportosztályával karöltve a január 23-i, az év győri sportcsillagai díjkiosztó gálát szervezzük.

– A média elkötelezett munkatársaként melyik a kedvenc műfaja?
– Mindegyiket szeretem. A Kisalföldnél kezdtem 1977–ben, a Szabad Föld és a Foci hetilap, majd a Nyugati Hírlap következett. Az Ablak című műsorban szerkesztő-riporterként a televíziózással is kacérkodtam, de az igazi szerelmet a rádiózás jelentette. A sors ajándéka, hogy a Magyar Rádió sportosztályán a szakma óriásaival dolgozhattam. Szepesi György mellett olyan kiválóságokkal, mint Szűcs Ferenc, Novotny Zoltán, Vas István Zoltán, Radnóti László, Török László, Molnár Dániel, Deák Horváth Péter. Húsz éven át tagja lehettem a Körkapcsolás műsorának. Valamennyi adón, a Danubiuson és a Calypsón is sportot szerkeszthettem. Sztárokkal készíthettem interjút: Alex Ferguson, Gianni Rivera, Dino Zoff, Eric Gerets, Roberto Baggio, Giovanni Trapattoni, Davor Suker mellett még sorolhatnám a neveket. Örülök, hogy tagja lehettem a barcelonai olimpia nívódíjas csapatának is. Az egyesült államokbeli labdarúgó-világbajnokságról százötvennyolc helyszíni tudósításom hangzott el. Húsz éve, hogy egy helyi rádióállomás alapítását is kipróbálhattam, a Rádió Szombathely 97.1 gyorsan a város és a megye népszerű adója lett. Sőt, tizenegy éven át zömében az ország leghallgatottabb helyi kereskedelmi adója volt. Programigazgatóként szakmai elismerést jelentett, hogy 2011–ben a hazai kommunikációs szakma a médiakategória Golden Brain-díját nekem ítélte oda.

– Mindez a könyvírással együtt alkot kerek egészet?
– Az első könyvem a Futball – láz, amely a győri Verebes-korszakot ölelte fel, a legutóbbi, a hetedik pedig a Kamera című, a háromszoros olimpiai bajnok kajakozó, Kammerer Zoltán pályafutását mutatja be. Két kötetemet a FIFA és az UEFA könyvtárába is bekérték, az egykori elnökök, a Joseph Blatter és Lennart Johansson előszavával jegyzett munkáimat, A futballkirályt, amely Marco van Basten, és Az aranysípost, amely Puhl Sándor karrierjét taglalja.

– Májusban betöltötte a hetvenet – életművét díjazták 2022-ben kapott elismerései?
– Sohasem gondolkodtam rajta, hogy az elismerések életkorhoz kötöttek-e. Utólag tudtam meg, hogy tavaly két helyi civil szervezet Pro Urbe-kitüntetésre javasolt, végül Győr Sportjáért-díjjal, majd röviddel utána Szent László-éremmel ismert el a város vezetősége. Mindkettő nagy öröm, azonban az óriási meglepetést és megtiszteltetést az jelentette, hogy Novák Katalin köztársasági elnök asszony a Magyar Arany Érdemkereszt állami kitüntetést adományozta nekem. Az indoklás szerint a magyar sportéletben végzett munkámért, sportújságíróként és sportvezetőként a sport népszerűsítéséért, kiemelten a labdarúgó-utánpótlás fejlesztésért végzett sokoldalú tevékenységem elismeréseként.

– Ha tükörbe néz, milyen Pálfalvi Gábor néz szembe?
– Talán egy lokálpatrióta győri sportember, aki fél évszázada dolgozik a magyar sportért, s ha az élet úgy kívánja, megpróbál segíteni másokon. Ahogyan a Kamera című kötete után járó félmillió forintos honoráriuma esetében is tette, gondolkodás nélkül átutalta az összeget a győri önkormányzat Covid-számlájára. Továbbá azt látom a tükörben, hogy otthon van a fővárosban is, jelenleg a sportújságíró-szövetség felvételi bizottságának elnöke. Az élet mindig új feladatokat állított elém, amelyek zömét sikerült megoldanom. Rengeteget köszönhetek a szüleimnek, akik sajnos már nem élnek, továbbá a feleségemnek, aki a sporttal járó távolléteimet elviselte és a mai napig összetartja a családot. Aligha lehetek elégedetlen, tudva, hogy vannak még feladataim a sport utánozhatatlan világában.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. január 7-i lapszámában jelent meg.)