Népsport: párbaj zárta le a válogatási vitát

Amikor három nappal az 1933. évi budapesti evezős Európa-bajnokság rajtja előtt Csík László szakmai vezető a szövetségben jelentést tett az előkészületekről, már sejteni lehetett, hogy kitör a botrány. Csík ugyanis javasolta, hogy a formák alapján az egy esztendővel korábban Belgrádban Európa-bajnok Kauser Árpád és Bodai Pál (Hungária) induljon dublóban (kétpárevezős), nem pedig ifj. Szendey Béla és öccse, András (Neptun). A testvérek édesapja arról szavaztatta meg az igazgatóságot, bízzák az ifjabbik Szendeyre, bírja-e, hogy skiffben (egypárevezős) is versenyezzen meg dublóban is. A versenyző vállalta a duplázást, azt viszont nem, hogy szétlövés döntsön köztük és Kauserék között az indulásról.

A másik nagy egyesület, a Pannónia a Hungáriát támogatta, majd miután idősebb Szendey javaslata győzött, már együtt fenyegettek azzal, hogy kilépnek a szövetségből. Ami azt jelentette volna, hogy a két csapat versenyzői (24 evezős) nem indulhatnak az Európa-bajnokságon. Némi meggyőzésre elhalasztották a kenyértörést, így úgy-ahogy békében kezdődhetett az Európa-bajnokság a Dunán.

Akkori szokás szerint a rendezők a budafoki állami borpincébe vitték ki a nemzetközi szövetség (FISA) tisztségviselőit egy kis borkóstolóra, és az is természetes volt, hogy másnap, az előfutamok napján „a Margitsziget pesti oldalán, a Palatinus-házak előtt már két órakor sem lehet közlekedni. Amerre csak ellát az ember (nem is kell rövidlátónak lenni), tömegek támaszkodnak a korláthoz. A nagy érdeklődés nyitja, hogy az előzetes hírekkel szemben nem szedtek még 30 filléres belépődíjat sem.”

Az érdeklődés megmaradt mindvégig, a döntők napján különösképpen. Kormányos nélküli kétevezősben (pair par) robbant fel először a Duna-part, Götz Gusztáv és Machán Tibor célba érkezése után. A rajtot követően az olasz és a magyar egység egy időben vágott bele, mögöttük a hollandok jöttek, de 500-nál a jugoszlávok voltak fél hosszal a magyarok előtt. Ezután ismét Götzék vágtak az élre, „az ezres vonalon ők haladnak fél hosszal elsőnek át a jugoszlávok előtt. Innen kezdve már nem vehető el a győzelem Magyarországtól. A megszerzett előnyt biztosan növelik, és a parti tömeg fergeteges biztatása közben a célban három hosszal előzik meg a svájciakat.”

Machán Tibor győzelmének a Sporthírlap tudósítója különösen örült, hiszen Machán volt a lap evezősrovatvezetője. „Ha nem lenne olyan szerény fiú, mint amilyen, akkor el lehetne sütni róla azt a viccet, hogy még a verseny alatt interjút kért saját magától. Tehette volna, mert ők győztek az egész versenyen a legnagyobb fölénnyel. Úgy eveztek a célba, mint ahogyan a tamburmajor megy a zenekar előtt”– így a méltatás.

A következő magyar arany kormányos kettesben született. Csak ötödszörre engedték el a versenyt, hol ütközés, hol lapáttörés miatt szakították félbe a futamot. Aztán ötszáznál már vezetett Győri Károly és Mamusich Tibor, ám 1500-nál a lengyelek beérték a mieinket. A küzdelem irtózatos, de „a fiatalok szívük minden akarását beleadva verik vissza a támadást, és tiszta egy hosszal eveznek át elsőnek a célon. Mögöttük a lengyelek egy hosszal, őket két hosszal a franciák követik.”

A harmadik Európa-bajnoki címet a nyolcas szerezte meg. Ötszáz méterrel a cél előtt „a magyar csapat tisztán vezet jó fél hosszal, de az olaszok megkezdik a hajrát és csapásról csapásra jönnek fel. A magyar csapat azonban remek spurtokkal ver vissza minden támadást. 1800 után az olaszok még egy utolsó kísérletet tesznek. De hiába spurtolnak. A magyar csapat negyedhosszas előnyét behozni nem tudják. A két part ütemesen visszhangozza a huj, huj hajrát! Győz Magyarország, és a csapat tagjai végkimerülésben roskadnak össze.”A harmadik arany, a jó spurtolás, tehát sprint azt jelentette, hogy elsők lettünk a nemzetek díjában.

Ám az öröm nem lehetett teljes, mert jött skiffben (egyes) Szendey Béla. Aki ugyebár magabiztosan vállalt két számot. Nos, elsőre csak a botrányig vitte. Ezer méternél leintették a mezőnyt ütközés miatt, s az egész társaságot visszaparancsolták a rajthoz. Szendey elsőre nem akart menni („Nem megyek! Akkor elveszítjük a dublót. Nem fogok három pályát evezni egy nap”), aztán nagy pfujolás közepette mégis újra elindult. És jól is ment. Ötszáz méterrel a cél előtt „másfél hosszal vezet, de itt a lengyel üldözni kezdi. Egészen érthetetlenül és a döbbenet erejével hatóan Szendey nem veszi fel a küzdelmet, hanem 1700 méternél feladja a versenyt! Vezető pozícióban! A közönség megdermed, majd viharos „pfuj!”– jogos volt a felháborodás.

Hát még azután, hogy a papa eredményes akciója ellenére dublóban végül harmadik lett az öccsével.

A szövetség mentegetőzött, azt állította, hogy a nemzetközi szövetség csak egy-egy ország bajnokainak engedi meg az indulást. Kauser és Boday nem indult a bajnokságon, ám a szövetség érve hamis, hiszen a FISA főtitkára, Gaston Mullegg már korábban elmondta a Nemzeti Sport kérdésére: „Semmi akadálya sincsen annak, hogy az a pár induljon az Európa-bajnoki versenyen, akit az illető ország szövetsége jónak lát. Annak nem kell okvetlen az az évi bajnoknak lenni, sőt egyáltalán bajnoknak sem lennie.”

Csík László szakmai vezető az Európa-bajnokság után is megszólalt: „A Kauser István, Boday Pál dubló elérte tavalyi formáját, kitűnő európai klasszist képvisel, jobbat, véleményem szerint, mint a Szendey dubló valaha. Miután Szendey Bélával nem tudtam összeköttetést szerezni, és mivel ő mindenféle triál ellen tiltakozott, nem lehetett volna más tennivaló, mint Szendeyt a szkiffben indítani, Kau­serékat pedig a dublóban. Ezt kívánta volna a közérdek és a sportszerűség. A szövetség ehelyett a Szendey papa javaslatát fogadta el, engem pedig leszavazott.”Szomorú érdekesség, hogy a Csík-javaslatot 17:3 arányban szavazták le. A tizenhét erős ember a Nemzeti Sport szerint egyszerűen eltűnt a verseny után, senkit sem értek el az újságírók... Nem mellesleg a 26 tagú magyar csapatban 24 Hungária/Pannónia-versenyző és két Neptun-evezős volt, a hazai erősorrendnek megfelelően.

A vita igencsak elhúzódott. A Hungária és a Pannónia kilépett a szövetségből. Szeptemberben aztán elindult a közeledés, de csak 1934 júniusában lett teljes a béke a szövetségben.

Közben még egy párbajra is sor került. Kauserék, még az Eb előtt, amikor egyik tréning alkalmával Szendeyék a Hungária-tutaj előtt eveztek el, sértő kijelentéseket kiabáltak feléjük. Szendeyék elégtételkérésére a párbajbíróság az ügyet az Európa-bajnokságok tartamára felfüggesztette, majd utána megállapította, hogy az ügyet csak fegyveres elégtételadással lehet elintézni, az ellenfeleknek kardpárbajt kell vívniuk.

Amelyről beszámolt a Nemzeti Sport: „A szembekerülő feleket sorsolás útján döntötték el és ennek következtében Kauser István dr. ifj. Szendey Béla dr.-ral, Boday Pál pedig Szendey András dr.-ral került szembe tegnap este a Santelli-vívóteremben. A párbaj a két Szendey harcképtelenségével végződött, miután mindketten megsebesültek. Ifj. Szendey Béla dr. a harmadik összecsapásban sérült meg könnyebben a fején, míg fivére a negyedik menetben kapott súlyosabb vágást ugyancsak a fejére. Alighogy az orvosok befejezettnek nyilvánították a párbajokat, Kauser István még azt sem várta be, hogy felszólítsák a békülésre, hanem önként odament Szendey Bélához és kezet nyújtott neki. Ezt látva a »fiatalok« is követték példájukat és ezzel az általános kibéküléssel végleg lezárult ez a viharkeverő affér. Hála Istennek!”