A világbajnok Érdi Mária éremért vitorlázna a 2024-es olimpián

Még csak 25 éves, de jövőre már a harmadik olimpiáján vehet részt a vitorlázó Érdi Mária. Igaz, ezúttal egészen más céllal vág neki az ötkarikás viadalnak, mint 2016-ban vagy 2021-ben – Rio de Janeiróval és Tokióval ellentétben Párizsban a legjobb tízbe kerülés már nem az áhított végcél, hanem a minimális elvárás lesz önmagával szemben.

A korosztályos szinten brillírozó, többek között U21-es és ifjúsági világbajnoki címet is nyerő sportoló ki meri jelenteni, az olimpián egyike lesz az ILCA hajóosztály öt legnagyobb esélyesének, sőt éremért utazik el a franciaországi játékok vitorlásversenyeinek helyszínt biztosító Marseille-be. Álmai és vágyai mögött nem légvár, hanem valódi aranyfedezet van: a Márinak becézett versenyző idén augusztusban első helyen végzett az olimpiai hajóosztályok Hágában rendezett világbajnokságán.

ÉRDI MÁRIA A BALATONON (FILM: VITORLÁS TV/ LADÁNYI JÁNOS)

Sikere értékét növeli, hogy ő az első magyar női vitorlázó, aki vb-címet szerzett olimpiai hajóosztályban. Azt pedig már csak mi tesszük hozzá, hogy Érdi győzelme éppen négy évvel Berecz Zsombor 2019-es, szintén sportágtörténeti mérföldkőnek tekinthető világbajnoki aranyérmét követően született meg. Berecz éremkollekciója aztán a következő, a világjárvány miatt egy évvel elhalasztott olimpián egy csodálatos ezüstéremmel egészült ki s vált teljessé – mondhatni, az út feléig már Érdi Mária is eljutott.

Az MVM SE versenyzőjét viszont még az efféle játékos párhuzamba állítás sem zökkenti ki a milliméterre és grammra kimért felkészülési menetrendjéből, hiszen tudja, karrierje legfontosabb, s éppen ezért alighanem legnehezebb idénye előtt csak alázattal, kitartással, szorgalommal és főleg végtelen józansággal van esélye a jó szereplés feltételeinek megteremtéséhez.

– Augusztus közepén lett világbajnok, hogy október elején az olaszországi Cagliariban már el is kezdje a felkészülést a következő évadra. Jutott azért idő lazításra?
– Pihentem és ünnepeltem, mondhatni, felváltva, hiszen elég sok felkérést és megkeresést kaptam a világbajnoki cím megszerzése után, amelynek örömmel tettem eleget. De azért volt lehetőség kikapcsolódásra is, hogy mást ne mondjak, az olasz edzőm, Enrico Strazzera esküvőjén.

– Viszonylag ritka, hogy a vőlegény világbajnoki aranyérmet kapjon nászajándékba.
– Az esküvő után mondta is, hogy soha életében nem volt még ilyen boldog, és ehhez nemcsak a házasságkötés öröme, hanem a közös szakmai sikerünk is hozzájárult. 2022 januárjában kezdtünk el együtt dolgozni, és azt hiszem, nagyon jókor találtunk egymásra, mert ő is, én is elég hosszú utat jártunk be előtte, egyaránt felemás érzésekkel. Nekem valahogy nem sikerült a hőn áhított áttörés a felnőttmezőnyben, Enrico pedig, bár többször is felkérte az olasz szövetség a közös munkára, mivel nem értett egyet az ottani szakmai koncepcióval, nem tudta véghez vinni a saját elképzeléseit és törekvéseit a válogatottnál.

– Akkor ez a vb-cím voltaképpen önigazolás – edzőnek és tanítványnak egyaránt?
– Alighanem igen, hiszen mindkettőnk fejében élt egy nagyon tiszta kép arról, hogy mi kell a sikerhez, és nagy öröm, hogy ezt meg is tudtuk valósítani. Ráadásul úgy, hogy egyikünk sem adta fel az elveit, mindketten hűek maradtunk önmagunkhoz.

– Érdi Mária: világbajnok. Könnyen fel tudta dolgozni a sikert?
– Felfogni könnyű, de feldolgozni már nem megy olyan egyszerűen. El kell hozzá egy kicsit csendesülni, és átgondolni, min is ment az ember keresztül addig, amíg eljutott egy ilyen nagy és valóban jelentős sikerig.

– És mire jutott?
– Arra, hogy bár a mostani volt pályafutásom legjobb idénye, ám aligha tartok itt, ha az elmúlt években nem hozok meg bizonyos döntéseket. Egyébként minden egy 2019 őszén történt sérülésre vezethető vissza. Akkor és ott valahogy elveszítettem önmagamat, és ennek következményeként a tokiói olimpián sem tudtam azt az eredményt hozni, amit reméltem.

– Milyen sérülés hátráltatta?
– Emlékszem, november volt, éppen jöttem vissza a vízről, és éreztem, hogy nem tudok rendesen lehajolni. Fájt már a derekam korábban is, de nem így és nem ilyen hosszan. A röntgen a csigolyáknál mutatott ki apró kiboltosulásokat, de a gerincspecialista azt mondta, ez nem lehet akadálya a korábbi munka folytatásának. Engem persze nagyon zavart, alig tudtam lehajolni, a hétköznapi életben is hátráltatott. Mégis, csináltam volna teljes erőbedobással az edzéseket, mert tudtam és éreztem, hogy csak így juthatok előre. Az engem segítő szakemberektől viszont éppen ellentétes tanácsokat kaptam: hogy fogjam vissza magam, vállaljak kevesebbet, menjek csak a biztosra. Már-már ott tartottam a 2021-es olimpia után, hogy befejezem, mert így nincs az egésznek semmi értelme.

– Ehhez képest most világbajnokként és éremvárományosként készül a párizsi játékokra. Meggyógyult a gerince?
– Teljesen nem gyógyult meg, de kétségtelen, hogy sokkal jobb lett, kevésbé fáj és jobban terhelhető, köszönhetően az Enrico Strazzerával végzett munkának, no meg annak, hogy tavaly nyáron közösen átalakítottuk a stábom összetételét. A fizikai felkészülésemet új csapatra bíztuk, mert a régieken azt éreztük, nem hisznek a közös sikerben. Az új szakemberekkel szerencsére gyorsan kialakult a kölcsönös bizalmi kapcsolat. Mindenki biztos volt benne, hogy együtt a legjobbak leszünk, és most, hogy ez be is bizonyosodott, alighanem még nagyobb intenzitással folytatjuk a felkészülést.

– Sportpszichológus is segíti a munkáját. Pontosan miben?
– Koncentráltabb vagyok és jóval felszabadultabb. Nálunk általában hat napból áll egy verseny, és az ember nem tud mindegyiken ugyanolyan jól teljesíteni. Én régebben kifejezetten rosszul éltem meg, ha mondjuk az első három napot követően jól álltam az összetett versenyben. Nagy nyomásként éltem meg, amit sehogy sem tudtam magamban feloldani. Most viszont képes vagyok ellazulni, többnyire úgy, hogy csak a következő futamra figyelek. Alighanem ez is közrejátszott abban, hogy Hágában első lettem, mivel az éremfutamra sem görcsöltem be, sőt a biztos éremszerzés helyett rámentem az aranyéremre.

– Azt mondta, a 2023-as volt élete legjobb versenyévadja. A hágai éremverseny pedig nevezhető Érdi Mária pályafutása legjobb futamának?
– Inkább a legérettebb versenyzésemnek mondanám. Egész héten arra koncentráltam, hogy a lehető legjobb pozícióból kezdjem meg az éremfutamot, ami sikerült is. Arra viszont nem számítottam, hogy ennyire szoros lesz a verseny és négy-ötünk pontszáma is ilyen közel lesz egymáshoz. Büszke vagyok magamra, mert higgadt és nyugodt tudtam maradni, ugyanakkor céltudatos is, hiszen mondhattam volna azt is, hogy megelégszem a biztos éremmel. Nem, nem bíztam el magam, egyszerűen éreztem, hogy az aznapi gyenge szeles körülmények között képes vagyok a végső sikerre. De egyébként tudja, hogy nem is a győzelem volt az egészben a legszebb? Hanem hogy például hasonló körülmények között a tokiói olimpián még jóval gyengébben szerepeltem. Vagyis a futam az aranyéremtől függetlenül is hihetetlenül jó visszajelzést adott arról, hogy remek munkát végzünk.

– Ezek után a 2024-es olimpián is csak az aranyérmet tartja elfogadhatónak?
– Az aranyérem a célom, másként nem is lenne érdemes sportolni a legmagasabb szinten, de a vitorlázásban nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy ez vagy az a nagy favorit, hiszen olyan sok apróság okozhat jelentős változásokat. Ott volt a tokiói olimpia, ahol a svéd Josefin Olsson meglepetésre jött be a második helyre a dán Anne-Marie Rindom és a címvédő holland Marit Bouwmeester közé. Szóval inkább azt mondanám, érmet szeretnék nyerni, remélem, erre jövő augusztusban is reális esélyem lesz. Mindenesetre az jó, hogy már nem egy olyan vitorlázó vagyok, aki esetleg odaérhet a végelszámolásnál, ha kijön neki a lépés, hanem olyan, aki jelenleg egyike annak az öt versenyzőnek, aki esélyesnek tekinthető az ILCA hajóosztályban.

– Kik lehetnek a legnagyobb vetélytársai?
– A holland és a dán lány a párizsi olimpián is aranyesélyes, de a belga Emma Plasschaert nevét is a favoritok közé kell sorolni. Utánuk jövök én és a svájci Maud Jayet, majd még további öt-nyolc vetélytárs, akik potenciális éremvárományosok. Sűrű a mezőny, de mindig is sűrű volt, és ez adja ennek a hajóosztálynak a népszerűségét és egyben a nehézségét is.

– Mit tud a marseille-i körülményekről? Kedvezhet a vb-címvédő Érdi Máriának?
– A marseille-i öböl nagyon sokarcú versenyhelyszín, mert a szél eléggé változékony és összevissza fúj. Szerintem az olimpia alatt is kifoghatunk mindenféle szélviszonyt: lesznek gyenge meg erős szeles napok, és lesz olyan is, ahol az lesz fontos, hogy a szélfordulókra hogyan tud a versenyző reagálni. Úgy gondolom, nekem fekszik ez a sokféleség, szeretem is az ilyen körülményeket, meg aztán van néhány részlet, amelyben szeretnék is fejlődni még a játékok kezdetéig.

– Például miben?
– Az erős szeles sebességemen mindenképpen dolgozni akarok, krajcban és hátszeles vitorlázásban egyaránt, mert ezekre mostanában kevesebb figyelem jutott. Cserébe a gyenge szeles vitorlázásom óriásit fejlődött. De persze nem csak fejleszteni kell, a meglévő erősségeimet is szinten kell tartani. Erre lesz remek alkalom a jövő év eleji argentínai világbajnokság, majd az azt követő tavaszi versenyek.

– Ha már versenyek és Marseille. Nyáron nagy visszhangot kapott a hír, mely szerint a hazai szövetség elfelejtette átutalni az előolimpia nevezési díját, így a magyar versenyzők nem vehetettek részt a viadalon. Ez azért volt fájdalmas, mert egy lehetőséggel kevesebbet kaptak arra, hogy az olimpiai versenyhelyszínen gyakorolhassanak élesben, erős ellenfelekkel szemben? Vagy a dolog amatörizmusa tette be a kaput, mondván, ha önök nap mint nap megpróbálnak lépést tartani a világelittel, akkor a szövetségtől is elvárható a minimális profizmust?
– Alapvetően az utóbbi, én legalábbis ezért éreztem úgy, hogy fel kell emelnem a hangom, noha nem vagyok konfliktuskereső alkat. Nem, nem estem pánikba, mert elveszett az előolimpiai lehetőség, bár hosszú ideje úgy készültem, ez a verseny része lesz a programomnak. Inkább az fájt, hogy az a sok munka, energia, odafigyelés, olykor szenvedés és persze pénz, amit a sportoló beletsz a munkába, a másik oldalról mintha hiányzott volna. Nagyon remélem, azzal, hogy erről beszéltünk, elértük, hogy többé nem fordul elő hasonló. Sem velem, sem másokkal.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. november 11-i lapszámában jelent meg.)