Népsport: a futballisták is hazajártak hozzá – Orthot, Zsákot, Braun Csibit is megműtötte

A szakirodalom úgy tartja, hogy a tekintélyes orvosdinasztia harmadik nemzedékéhez tartozó id. Verebély Tibor (1875–1941) kiemelkedő alakja volt a két világháború közötti időszak magyar sebészetének, munkássága az egész magyar orvostársadalom tevékenységére hatást gyakorolt.      „Verebély alapos felkészültségű, virtuóz operatőri készséggel megáldott, iskolateremtő erejű sebész volt. Sokoldalúságának megfelelően, klinikáján a sebészet számos ágát művelték. Szeretett mindent maga csinálni, a szövettani vizsgálatokig bezárólag, de ezt úgy tette, hogy tanított és nevelt, az anatómiai és kórélettani ismeretek fontosságát hangsúlyozva. (...) És Verebélyről megállapíthatjuk, talán a legnagyobb, éppen igényessége miatt, az oktatásban, tudása lebilincselő átadásában volt”– írta róla Hidvégi Jenő az Orvosi Hetilap 1991/52. számában.

Gyakorlati jártassága az általa több mint húsz évig vezetett, a köznyelvben ekkor csak Verebély-klinikának hívott I. számú Sebészeti Klinikán (VIII., Üllői út 78.) teljesedett ki, ott érte el tetőpontját. A korabeli sportsajtó tanúsága szerint talán nem is múlt el év a húszas évtizedben, amikor Verebély professzornak ne lett volna dolga ismert sportolókkal, többnyire labdarúgókkal.

Ő operálta meg 1920-ban Zsák Károly jobb kezének mutatóujját, majd ő volt az is, aki később levált csontszilánkokat fedezett fel a 33 FC válogatott kapusának mindkét könyökében. (Zsák bal gyűrűsujja két felső ízének amputálására ugyan a Verebély-klinikán került sor 1922 tavaszán, de a beavatkozást Ollé tanársegéd végezte – sikeresen.) „Orth Györgyöt, az MTK nagy képességű allround futballistáját”      szintén „Verebély tanár” operálta meg 1921 júliusában, „eltávolítván térdéből egy levált csontszilánkot. Az operáció – talán mondanunk sem kell – kitűnően sikerült, s így Orth Gyurit ősszel teljes erőben és fitt kondícióban viszontláthatjuk a mérkőzéseken”– számolt be róla a Sporthírlap.

Az 1922-es évben az MTK sportolói szinte futószalagon kerültek a keze alá. Braun József, Senkey Imre, Muskát László, Kropacsek Ferenc és Uszkay Károly sem úszta meg műtét nélkül. Braun Csibi és Senkey I térdét egymás után operálta meg dr. Verebély, aki a Nemzeti Sport tudósítása szerint „nagyon meg van elégedve a műtéttel annál is inkább, mert Braun esete egészen különös, ritkaságszámba menő volt”.      Muskát ifibajnok atlétának egy levált csontszilánkot vett ki a térdéből, s mi sem bizonyítja jobban, hogy kiváló munkát végzett, mint hogy a futó Párizsban (1924) tagja volt az olimpiai negyedik helyezett 4x100 méteres sprintváltónak, később pedig országos rekordot döntött 110 méteres gátfutásban. Kropacsek hetekig feküdt a klinikán azt követően, hogy a „térdéből mintegy dió nagyságú csontot távolított el a kitűnő professzor. Az operáció teljes négy órát vett igénybe, s még csak el sem altatták a szimpatikus futballistát”, aki 1923 áprilisában ismét elfoglalhatta helyét az MTK kapujában. Uszkay – Kropacsekhez hasonlóan – 1922 végén került a Verebély-klinikára és tokszalag-operáción esett át.

Sporthírlap, 1923. január 11.: „Ha ellátogatunk a Verebély-klinikára, bizonyára mindig találunk ott néhány futballistát, akinek operációra van szüksége, hogy ismét hódolhassanak kedvenc sportjuknak. Kropacsek betegszobáját ezen a héten Amsel foglalta el. Az FTC válogatott kapusának sürgősen újabb operációra volt szüksége. Verebély tanár személyesen vette Amselt kezelés alá. A bécsi meccsen eltört ujját két helyen is meg kellett operálni, s a műtét nagyszerűen sikerült ugyan, mégis Amsel ujjának gyógyulása sokáig elhúzódhatik, s alig van remény arra, hogy a tavasz közepe előtt játszani is tudjon. (...) Egy másik FTC-játékos is átesett az operáción, mégpedig Binder Nándor, aki az FTC csapatában a háború alatt tűnt fel, de egy mérkőzésen súlyos térdsérülést szenvedett. Verebély tanár Bindert is sikeresen megoperálta.”Binder aztán nem a Fradiban kezdte újra, hanem vidéken, de ez egy másik történet.

Takács Lajos, „az FTC népszerű kis hátvédje” saját csapattársával, Furmann Károllyal összefutva szenvedett súlyos bokaficamodást az UTE elleni bajnoki mérkőzésen, amit Verebély Tibor úgy kommentált, hogy az orvostudomány hálás lesz „a ritka szép esetért, amit a futball oly véletlenül produkált...”Majd helyre tette az egészen eltorzult végtagot. A Sporthírlap méltató sorai: „Verebély tanár valóságos művészettel hozta rendbe a sérült lábát”1923. május végén. Még ugyanabban az évben Krepuska Géza, a MAC volt sprintere „torkából egy képződményt vágott ki”a nagyszerű sebész, sőt az egyik kis klub szerencsétlenül járó kapusának a veséjét is eltávolította.

A következő években ismét megműtötte Braun Csibit (porcleválás) és Zsák Károlyt (könyök), de olyan klasszisok is akadtak a páciensei között, akik megúszták az operációt – a Fogl fivérek tartottak a műtéttől, ezért maguk választották a pihenést, míg Jeny Rudolfnak a professzor írta elő a műtéttől mentes regenerációt.

De volt, hogy ő sem tudott segíteni már. 1929 novemberében történt, hogy „az ózdiak régi balszélsője, a derék Buró Samu”csigolyáját törte egy mérkőzésen, s hiába szállították kórházról kórházra, hiába operálta meg Verebély Tibor, a 25 éves futballista két héttel a végzetes balesete után elhunyt.

Prominens személyek is a betegüknek vallhatták magukat. Vitéz nagybányai Horthy István nyugalmazott lovassági tábornok, Horthy Miklós kormányzó bátyja például vakbélgyulladás gyanújával került 1931-ben a Verebély-klinikára, ahol a tanár úr sikeres vakbélműtétet hajtott végre rajta. Megyery Sári, alias Sacy von Blondel némafilmsztár pedig azért kereste fel a klinikát 1926-ban, hogy „16 esztendősre fiúsítsa magát”egy amerikai filmszerep kedvéért, s a professzor teljesítette is a vágyát az Esti Kurir cikke szerint.

Aztán ott vannak azok a beavatkozások, amelyek mérföldkőnek számítanak a magyar orvostudományban: az egyik első plasztikai műtét és az egyik első nemi megerősítő műtét – utóbbi igazi szenzációnak számított. „Férfivé operáltak egy 17 éves szép hajadont a Verebély-klinikán. Irénkéből Laci lett a csodálatos műtét után – A természet furcsa játékát javították ki a műtőasztalon”– kürtölte világgá a Friss Újság 1933. február 12-én, később más lapok is beszámoltak az esetről.

Ha nem mondtuk volna, Verebély Tibor életművét úttörő szemlélet jellemezte, kutatásai eredményeit, a meglátásait már korán elkezdte megjelentetni szaklapokban, majd a hírlapokban is szót kért magának, így a Nemzeti Sportban is publikált. Több mint 300 dolgozata jelent meg magyar és idegen nyelven. De nemcsak újságokba írt, „a tankönyvírás ihletett művésze volt”,és kitűnő előadó is. Ahogy 1914-ben, tanszékvezető egyetemi tanári kinevezésekor a Világ bemutatta: ő volt „a tökéletes tanítómester”, aki elkezdhetett „a maga képére nevelni egy új sebésznemzedéket”.

S milyen a sors. „Tudományos munkássága közben fejeződött be értékes élete, hívei és barátai között, a Budapesti Királyi Orvos Egyesületben lett rosszul, rövid idő múlva pedig klinikájának tanári szobájában, ahol hosszú évekig dolgozott a beteg emberiségért, orvosaitól és tanítványaitól körülvéve érte utol a halál.”1941. március 28-át írtunk akkor.