Irány a milliárdos női biznisz – Moncz Attila publicisztikája

A világ ötödik leginnovatívabb cégének lenni alighanem eléggé menő. Különösen, ha sportos vállalkozásként kerül be valami a technológiai óriások (Microsoft, Nvidia) vagy az egészségügyben érdekelt társaságok (Novo Bordisk) közé, úgy, hogy olyan mogulokat hagy maga mögött, mint a YouTube vagy az OpenAI. Ilyen elit környezetben általában az NFL-t vagy az NBA-t (az amerikai futball, illetve a kosárlabda legerősebb és gazdaságilag legjobban prosperáló bajnokságát) szokták elképzelni, nem pedig egy mindössze 12 éve alapított, 2020-ig szövetségi felügyelet alatt álló ligát. Ehhez képest a mindössze négy éve önálló gazdasági egységként működő Nemzeti Női Labdarúgóligának (NWSL) sikerült betörnie a legjobbak közé. A hivatalos indoklás szerint a női sport értékének visszaállításával, amerikai értékelések szerint viszont ezt ki lehet egészíteni a sérülésmegelőző programmal, a túlterhelés elkerüléséért tett erőfeszítésekkel (például a hétközi meccsek számának drasztikus csökkentésével), valamint a technológia és az adatelemzés magas szintű használatával.

Ez egybevág Jessica Berman, a liga 2022-ben kinevezett komisszárja hitvallásával („Azért dolgozunk, hogy ösztönözzük az innovációt, a növekedést és a női labdarúgásba való nagyobb befektetést”), illetve a sportvilágban megfigyelhető trendekkel. Ha Nebraskában amerikaifutball-stadionban lehet egyetemi röplabdameccset játszani 92 003 néző előtt, ha az Iowa State kosárlabdacsapata képes 55 ezer nézőt vonzani, ha az egyetemi kosárlabda-bajnoki döntőt átlagosan 18.7 millióan követik nyomon (a sportág egyetlen mérkőzését sem nézték ennyien 2019 óta az Egyesült Államokban!), ha a 2023-as női labdarúgó-világbajnokság nézettségi és bevételi csúcsot dönt, el lehet képzelni, milyen felfutó ágban van jelenleg úgy általában a női sport az USA-ban, illetve a világban. Erre erősít rá a Deloitte könyvvizsgáló cég felmérése, amely szerint a női professzionális sport 2024-ben haladja meg először az egymilliárd dolláros bevételt. Csak hogy az ugrás mértékét el tudjuk helyezni: ez 300 százalékkal lépi túl a 2021-es értéket.

A felmérések szerint a nőknél is ugyanaz a három forrás a legnagyobb, mint a férfiaknál. Ha hinni lehet a Deloitte-nak, kereskedelmi tevékenységből 696 millió dollár folyik be, televíziós jogdíjakból 340 millió, a meccsnapi bevételt pedig 240 millióra becsülik. Mindhárom kategóriában legalább 18 százalékos növekedést prognosztizálnak az előző gazdasági évhez képest. De ha például a női profi golfozók sorozatát (LPGA) támogató cégek közül négy is jelezte, 400 százalékos a megtérülés (!), akkor érthető, mire a befektetési láz. A várható bevétel terén a sportágak közül a labdarúgás (555 millió dollár) és a kosárlabda (354) viszi a prímet, így még inkább érthető az NWSL nagy menetelése.

A felemelkedés szorosan összekapcsolható Berman érkezésével, aki valódi vállalkozássá (az alkalmazottak száma háromszorozódott!) alakította az NWLS-t, amely mára sufnituning helyett olyan jelentős részlegekkel dolgozik, mint a 25 tagú marketingcsapat vagy a sportolóknak életpályamodellt felállító osztály. Az értelmes munkára pedig, úgy tűnik, a piac is vevő. Az ő érkezése előtt a franchise-ok értéke kettő-ötmillió dollár körül mozgott, ez év elején viszont Ron Burkle, a San Diego Wave tulajdonosa már 113 millió dollárért adott túl a csapatán. Aki be akar szállni az NWSL-be, annak 53 millió dolláros expanziós belépőt kell fizetnie – négy éve Los Angeles és San Diego még ennek a tizedéért kapott együttest. Ráadásul a hírességek között divat lett a tulajdonosi lét, hiszen az Angel City FC-t birtokló csoportban a korábbi labdarúgó Mia Hamm, a volt teniszcsillag Serena Williams, valamint két hollywoodi színésznő, Jennifer Garner, továbbá Natalie Portman is benne van, míg az NFL jelenlegi talán legértékesebb játékosa, Patrick Mahomes a Kansas City Currentből szerzett magának részesedést.

„Nagyon fontos, hogy a liga földrajzi szempontból a lehető legszélesebb területet lefedje. Igyekszünk a legtöbb helyre eljuttatni a játékot, illetve próbáljuk maximalizálni a szponzorációs és média­bevételeinket. A tizenkettőről tizennégy csapatra bővítés is jelentős volt, de már 2026-ra is eladtunk egy indulási jogot, a másiknak pedig lesz gazdája. Két év múlva tizenhat együttes alkotja a mezőnyt, ami újabb szintet jelent” – mondta Berman. A tuti befutó Boston városa, és az új tulajdonosi csoport minimum a belépési díjjal egyenlő pluszbefektetést is „belengetett”.

Minekutána üzletemberek fektetnek be, a mérleg másik oldalán is kell lennie valaminek, ami kellő csáberővel bír. Önmagában biztató, hogy az NWLS előző idényében 26 százalékkal nőtt a helyszíni nézőszám, úgy, hogy a 12-ből tíz franchise javított 2022-höz képest. De azért az igazi vonzerőt a női profi sportok legjobban dotált televíziós szerződése, valamint a később ettől remélt piacbővülés jelenti. A partnerek (az új megállapodás szerint a CBS Sports, az ESPN, az Amazon Prime Video és Scripps Sports) felismerték, hogy a nézettségi növekedés szignifikáns és jelentős, így erre lehet és kell is áldozni. Tavaly a televíziós nézettség 41, a streames pedig 83 százalékkal emelkedett, így aztán megnyomták a ceruzát a felek az új, 2027-ig érvényes szerződés aláírásakor. A tavalyi 30 helyett mostantól már 118 mérkőzés lesz élőben látható a tévében vagy országos streamen, cserébe a liga kasszájába az évi másfél millió dollár helyett 60 millió áramlik be. Ha pedig az Egyesült Államok elnyeri a 2027-es női vb rendezési jogát, ami a papírformának megfelelően nagy siker lesz, jöhet az újabb szintlépés.

Akkor talán már nem lesz igaz Berman mondása, miszerint „a női sport történelmileg alulfinanszírozott”. Főleg, ha a közelmúltban látott úttörő kezdeményezések beválnak, illetve át lehet ültetni őket amerikai környezetbe is. Nyilván azt egyelőre még csak az amerikai piac bírja el, hogy kifejezetten női franchise kapjon létesítményt (ilyenre korábban egyetlen sportágban sem volt példa!), a Kansas City Currentnek felhúzott, 11 500 férőhelyes CPKC Stadium jó fokmérő lehet. Bár, ha azt veszem, hogy a San Diego Wave nyitó meccsére 32 ezernél is többen mentek ki, nagy baj nem lehet belőle…
A jellegét tekintve teljes más, jobbára a férficsapatok „fiókvállalataként” működő európai női klubok itt még nem tartanak, már az is ünnepnek számít, ha a nagy arénába beengedik egyszer-egyszer a hölgyeket. Ez talán az Arsenalnál a leggyakoribb, de azért el lehet képzelni azt a kvantumugrást, amit egy 4500-as létesítmény helyett a hatvanezres Emirates jelent. De persze már rendeztek női el Clásicót a Camp Nouban több mint 90 ezer néző előtt, ahogyan a Bayern München is jelentős közösségi médiás kampánnyal vitte be a női csapat egyik meccsét az Allianz Arenába, de ez azért még messze van az átlagos cselekedettől. Viszont az első névhasználati szerződést már ideát is megkötötték, a Manchester City Women a gyerekholmikra szakosodott Joie nevű céggel állt össze.

A férfisportból ismerős megoldások ezek, csak most akadnak, akik képesek átültetni más környezetbe is. A golf kapcsán említett megtérülési ráta egyéb sportágakban is elérhető (ugye senki sem gondolja, hogy a női Premier League névadó szponzori jogáért csak úgy szórakozásból fizet ki 30 millió fontot a Barclays?!), és azért a rendszeren előbb-utóbb végigcsorog a pénz is. Az amerikai ligában például 2023-ról 2024-re a duplájára emelkedett a fizetési plafon, így akadnak olyan játékosok, akik éves szinten már 500 ezer dollárt is keresnek. Oké, a szupersztár Alex Morgannek a 800 ezer dollár is összejöhet, de neki a pályán kívüli tevékenységekből származó bevétele a hatmilliót is meghaladja. Ha mással nem, utóbbival azért már közelít az egyenlő bánásmód elvéhez.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!