Thomas Bach: Keleti Ágnes igazi példakép volt

– Mit jelentett Keleti Ágnes a nemzetközi olimpiai család számára, mint a legidősebb olimpiai bajnok?
– Keleti Ágnes igazi példakép volt az olimpikonok számára, ha hozzávesszük a tragikus sorsát, és azokat a kihívásokat, amelyeket le kellett küzdenie a náci üldöztetéstől kezdve a második világháború szovjet megszállása idején átélt megpróbáltatásain keresztül. És ő volt az, aki soha nem adta fel, és képes volt az olimpiai álmai után menni, addig, amíg ezek valóra nem váltak. Ez az igazi képe egy olimpiai bajnoknak, ez az, amiért az olimpiai család most gyászolja őt.

– Keleti Ágnes valóban nagyszerű példakép volt, és a melbourne-i olimpia legeredményesebb sportolója egyben négy arany- és két ezüstéremmel. Összesen öt aranyat és tíz olimpiai érmet nyert pazar pályafutása során, miközben zsidó származása miatt üldözték, és a második világháború alatt hamis papírokkal kellett bujkálnia. De még ezekben az időkben, ilyen szörnyű körülmények között sem hagyta abba a versenyzést, sohasem hagyta abba a tornát. Mi az igazi üzenete Keleti Ágnes feltétel nélküli sportszeretetének a fiatal generáció számára?
– Az ő elkötelezettsége kivételes volt, minden kihívás ellenére azt üzente nekünk, hogy sosem szabad feladni az álmainkat. Ő egészen egyedi módon tett erről tanúbizonyságot. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy akár már 1940-ben versenyezhetett volna, amit persze a második világháború miatt töröltek, 1944-ben megint nem válhattak valóra az olimpiai álmai, és aztán jött az üldöztetés, a bujkálás korszaka, és aztán 1948-ban már kvalifikált, és ott volt az olimpián, de még nem tudott versenyezni sérülés miatt. További négyévnyi erőfeszítés és kemény munka kellett a folytatáshoz, ez hihetetlen és ritka odaadás az olimpiai álmokért.

– Ha már Keleti Ágnes egyediségéről és az általa hagyott örökségről beszélünk, ő volt az is, aki a semmiből volt képes megalapozni a tornasportot Izraelben, és aki még élete utolsó napjaiban is nagyon fitt maradt. Ez megint tanít nekünk valamit, nemde?
– Ezek fontos üzenetek mindenkinek, és ne feledjük, hogy sportolóként is különleges volt. Amikor több érmet is nyert az 1956-os melbourne-i olimpián, akkor harmincöt éves volt. Ezzel ő minden idők legidősebb tornásza, aki aranyérmet szerzett az olimpián. Aztán a fél világ tanulhatott tőle, hiszen nagyon sikeres volt edzőként és tanárként is a Tel-avivi Egyetemen és a Wingate Intézetnél is. Mindig jó volt az élethez való hozzáállása: mai napig emlékszem, amikor lehetőségem volt, hogy elsőként gratuláljak neki a századik születésnapja alkalmából 2021-ben, épp a tokiói olimpia előtt. Nagyon jó természete volt, kitartott mellettünk, és az olimpia megrendezése mellett állt. Tiszteletreméltó és optimista volt, mindig előre tekintett, törődött másokkal, igazi példakép.

– Mondhatjuk, ahogy megpróbáljuk összegezni az életét, hogy bár itthagyott minket, az öröksége halhatatlan?
– Az öröksége túlmutat korszakokon, örökre emlékezni fogunk rá. Abban is biztos vagyok, hogy nemcsak az olimpiai érmeiről marad meg az emberek tudatában, hanem a személyisége is sokakban mély nyomot hagyott. Azok pedig, akik végigkövették az életét, nagy tisztelettel fognak mesélni róla a következő generációk tagjainak.