Michelisz Norbert: Nincs mese, meg kell nyerni a világbajnoki címet!

– Mintha hullámvasúton ült volna az elmúlt hetekben. Hogy viselte?
– Igazából csak a makaói hétvége hasonlított hullámvasútra, amikor a nyitó versenyen elcsíptem a szalagkorlátot… – mondta Michelisz Norbert.

– És előtte Japán? Amikor megtudta, hogy elvették az előző versenyen szerzett pontjait, és a kétpontos hátránya harminckettőre nőtt?
– Ja, tényleg! Azt már el is felejtettem. Úgy látszik, tényleg jól elsajátítottam az edzőm, Matics Zsolti tanácsát, aki mindig azt mondja, a rosszat gyorsan el kell felejteni.

– Pedig az a péntek este nem lehetett könnyű…
– Tény, volt már jobb péntek estém. Akkor padlóra kerültem, hiszen tudtam, a döntés nagyban kihat a világbajnoki csatára. Mérges voltam és csalódott. De azután jött a futamgyőzelem Japánban, az segített kimászni a gödörből.

– Tudta, hogy a műszaki ellenőrök vizsgálódnak?
– Magáról a vizsgálatról tudtam, de őszintén szólva nem számítottam pontlevonásra, hanem maximum pénzbüntetésre. A csapat adminisztrációs hibát követett el, nem arról volt szó, hogy csalni akartunk, vagy előnyhöz jutottunk volna az alkatrész miatt, és ezt mindenki tudta. Persze, most már kár azon vitatkozni, hogy a büntetés jogos volt-e vagy sem, mert a pontlevonás tény. Túl kellett tennem magam rajta.

– Úgy tűnt, túl is tette…
– Igen, harminckettőről sikerült tizenhat és fél pontra csökkentenem a hátrányomat az összetettben, s ez sok erőt adott, mert úgy éreztem, ez olyan különbség, amelyet már le lehet dolgozni önerőből.

BALSZERENCSE, SZERENCSE, SORS

– Milyen tervekkel érkezett meg a múlt hét végén Makaóba?
– A lehető legtöbbet akartam kihozni a lehetőségeimből. A pluszsúly miatt számítottam rá, hogy nehéz dolgunk lesz – arra gondoltam, egy szinten leszünk a Volvókkal, és ez kicsit aggasztott. Mert a makaói utcai pályán ha nincs esélyed a pole pozícióért küzdeni, az megpecsételi a sorsodat a falak között.

– Végül nem ez okozta a bajt.
– Nem, hanem olyan hiba, amelyet egy épített versenypályán a kívülálló észre sem vesz, mert következmények nélkül járt volna. De itt… Itt egy ilyen apró hiba is végzetes lehet, és még örülhetek, hogy nem történt olyan nagy baj, másnap is fel tudtam állni a rajtrácsra. Igaz, a csapat egész éjjel dolgozott az autón.

– Mi történt pontosan?
– Felzárkóztam az ötödik helyre, és éreztem, hogy kicsit gyorsabb vagyok Björknél, de nem annyival, hogy előzni tudjak. Próbáltam úgy taktikázni, hogy közel maradjak a pálya azon részein, ahol lehet előzni, és lemaradjak egy kicsit ott, ahol nem. Éppen előttünk tartották meg a GT kvalifikációs versenyét, amelyen tizenhárman ütköztek azért, mert valaki hibázott elöl, éppen ezért nem akartam túl sok kockázatot vállalni a második szektorban. El akartam kerülni, hogy esetleg előttem valaki nekimegy a falnak, én meg irányíthatatlanul belecsapódom. Emiatt hagytam egy kis helyet, a szektor végére pedig próbáltam visszaküzdeni magam, hogy megint támadásba tudjak lendülni. És éppen olyan részen következett be a hiba, amelyen csökkenteni akartam a különbséget. Nem történt semmi különös egyébként, egyszerűen rosszul mértem fel a távolságot, és hozzáértem a falhoz.

– Mennyire viseli meg egy ilyen hiba?
– Borzasztó volt az az egy-másfél perc, amíg ott ültem az autóban a baleset után. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ilyen helyzetbe kerültem. Az sem vigasztalt, hogy akkor már tudtam, piros zászlóval leintették a versenyt, és megkapjuk a helyezéseinkért járó pontokat. Nem tudtam, mi van az autóval, csak arra gondoltam, azt reméltem, rendben lesz a másnapi rajtra, és vertem a fejemet a falba, hogyan követhettem el ilyen hibát?!

– Amit a sors elvett, visszaadta. Egyetért vele, hogy a Mindenható döntetlenre játszik?
– Alapvetően igen, és végignézve az idei szezonon, ez be is bizonyosodik. Sok olyan esemény volt, amelyet balszerencsének éltem meg, de az utóbbi versenyeken meg inkább szerencsés voltam. Remélem, hogy ez nem véletlen.

BEÁLLT MÖGÉ A HONDA GYÁRI CSAPATA

– Mennyiben alakult úgy az idény, ahogy eltervezte, és mennyiben lett más?
– Összességében sokkal nehezebb volt, mint amire számítottam. Persze tudtam, hogy sűrű lesz, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz. Rengeteg minden történt körülöttem, és nem tudtam jól beosztani az időmet, ami rányomta a bélyegét a teljesítményemre. Ha őszinte akarok lenni, kicsit szétforgácsolódtam, úgyhogy sürgősen rendbe kellett tennem a dolgaimat.

– Meséljen!
– Fontos események történtek az életemben, a legfontosabb, hogy megszületett a kislányom, Mira. Aztán ott volt az esély a világbajnoki címre a túraautó-világbajnokságon, és persze nem szabad elfelejteni, hogy megalakult a saját versenycsapatom is. Sorrendet kellett felállítani a feladatok között, mert a hungaroringi viadal után több mint hatvan pont volt a hátrányom, szükség volt az energiára, ha meg akarom nyerni a világbajnokságot.

– Hogyan sikerült a megvalósítás?
– Többször kapcsoltam ki a telefonomat, mint egyébként, és kicsit elengedtem mindent, ami nem a családdal és nem a túraautó-világbajnoksággal volt kapcsolatos. Így tudtam időt tölteni a családommal, és minden hétvégéhez úgy álltam hozzá, hogy nem gondoltam a világbajnoki címre, az esélyeimre, hanem minden egyes viadalt mini-világbajnokságként kezeltem. A stratégia működött, minden versenyhétvégén a legtöbbet hoztam ki a lehetőségeimből. Háromszor indultam az első, háromszor a második rajtkockából, három futamot nyertem meg, hármon második voltam, ami azért nem rossz. Katar előtt is úgy érzem, ez a taktika lehet a nyerő. Nem szabad úgy elutazni az utolsó futam helyszínére, hogy a világbajnoki cím jár a fejemben, inkább arra kell összpontosítanom, hogy a hétvégéből a lehető legtöbbet hozzam ki.

– Már megbocsásson, de ön szerint ez megvalósítható?!
– Nem lesz könnyű, hiszen minél közelebb van a szezon utolsó versenye, annál nehezebb nem gondolni a világbajnoki címre. Tudom én, hogy ez nem csak annyi, hogy elmondom önnek a taktikát, és rögtön meg is tudom tenni, de nagy segítség, hogy tudom, ez működik. S ha sikerül, ha úgy érzem, hogy mindent megtettem, nem lesz miért bánkódni akkor sem, ha esetleg nem én leszek a világbajnok.

– Érzi a nyomást?
– Igyekszem a lehető legkevesebbet foglalkozni a külvilággal. Nem azért, mert nem érdekel, hogy mit gondolnak az emberek, egyszerűen csak szeretnék magamra figyelni, és a lehető legtöbb energiát gyűjteni az utolsó nagy roham előtt. Kicsit szeretnék bezárkózni, a fontos dolgokra időt szentelni, mert már csak néhány nap van hátra, és tökéletesen felkészülten, tökéletes mentális állapotban akarok megérkezni Katarba.

– Segít, hogy a Honda gyári csapata egy emberként áll ön mögött?
– Nagyon sokat. Ez remek érzés. Második éve versenyzem itt, és végig tudtam, ha úgy alakul a helyzet, beállnak mögém. Én is megmondtam, ha szükség lesz rá, én is beállok más mögé, egyszerűen azért, mert nincs mese, meg kell nyerni a világbajnoki címet.

VAN GYAKORLATI ESÉLY A VB-CÍMRE

– Hat és fél pont a hátránya – ez sok vagy kevés?
– Természetesen jobb lenne pontelőnnyel érkezni az utolsó hétvégére, de a hat és fél pontot nem mondanám soknak. Ez olyan különbség, amelyet önerőből le lehet küzdeni. Elég csak abba belegondolni, hogy két hétvégével ezelőtt 32.5 pont volt a hátrányom, ami mostanra hat és fél. Ez is azt mutatja, hogy van gyakorlati esélye a világbajnoki címemnek.

– Mire számít az idényzárón?
– Nehéz hétvége lesz. Hazafelé a repülőn megnéztem a tavalyi katari versenyek felvételét, és egyértelműen látszott, hogy a Volvo erősebb volt, mint mi. Papíron most is ez a helyzet, úgyhogy nehéz lesz, de nem adom fel, mert hiszek benne, hogy nem véletlenül volt szerencsém Makaóban.

– Mi lesz a hétvége legnagyobb kihívása?
– Hogy kezelni tudjam a nyomást. Tudom, furcsa kettősség, hogy a világbajnoki címért megyek oda, de közben meg úgy akarok versenyezni, hogy nem törődöm vele, hanem csak az edzésekre és a futamokra koncentrálok, mégis úgy érzem, ez a jó stratégia, ehhez kell tartanom magam az első pillanattól az utolsóig, mert ezzel a hozzáállással van a legnagyobb esélyem világbajnoki címet szerezni.