A mérkőzés első célját az óceániai együttes szerezte a 7. percben, ám a dél-amerikaiak a félidő derekán kettőt is vittek, majd a második felvonásban további háromszor kerültek a labdával az alapvonal mögé. Ez rögbiben az erőviszonyok ismeretében papírforma. A túl teátrális jelenetek egyébként nem a sportág jellemzői, főként ha az erős igazolja fölényét a gyengébb csapattal szemben.
Argentínában a sportág roppant népszerű ugyan, de mintha Maradona nem lett volna képben, mekkora diadalt is arattak a honfitársak. Minden célnál, sikeres argentin akciónál úgy izgult és ünnepelt, ordibált, ugrált, zászlót pörgetett, mintha a vb-döntőben a címvédő Új-Zélandot gyűrték volna le. Kicsit – angol források szerint nem kicsit – túljátszotta a szerepét. No, de Maradona nem lenne Maradona, ha csendben eltapsikolt volna, amikor 29 ezer néző veszi körül, és Argentína győzelmet ünnepel.
A játéknap másik találkozóján az írek megkínlódtak az olaszokkal, a különbséget a mérkőzés egyetlen célja jelentette.
RÖGBI-VILÁGBAJNOKSÁG
CSOPORTKÖR
C-CSOPORT
Argentína–Tonga 45–16
Az állás: 1. Új-Zéland 14 pont (127–40), 2. Argentína 10 (115–51), 3. Tonga 6 (61–83), 4. Grúzia 4 (36–107), 5. Namíbia 0 (35–93)
D-CSOPORT
Írország–Olaszország 16–9
Az állás: 1. Írország 14 (110–26), 2. Franciaország 14 pont (111–39), 3. Olaszország 5 (42–66), 4. Kanada 1 (43–114), 5. Románia 0 (21–82)