Asztalitenisz: Azt meséld el, Pista! – 70 éves Jónyer István

Az ember úgy érzi, szinte tegnap, legfeljebb tegnapelőtt volt, amikor Jónyer István, a Jónyer, Klampár és a Jónyer Gergely páros, valamint férfi asztalitenisz-válogatottunk világbajnoki aranyérmet szerzett, aztán ránéz a naptárra és rájön, hogy az 1970-es évekről beszélünk, most pedig 2020-at írunk. Rohan az idő, amit az is bizonyít, hogy a vb-ket tekintve a magyar sport egyik legeredményesebb sportága (68 arany, 58.5, ezüst, 75.5 bronz), az asztalitenisz legendája, Jónyer István ma, azaz augusztus 4-én lett 70 éves. A vele való beszélgetés mindig élményteli időutazás, csodálatos mérkőzések, hatalmas sikerek, fantasztikus eredmények kísérték pályafutását. És persze rengeteg érdekes, ismert és talán kevéssé ismert sztori. Most ezekből idézünk fel az elmúlt hét évtizedből hetet.

Amikor megállította a tankokat

1956 ősze. Forrong az ország, nemcsak Budapestet, a vidéki városokat is eléri a forradalom, illetve az utóhatása. A miskolci Fő utcában élő Jónyer család fiúgyermekét, a mindössze hatéves Pistit tejért küldik a közeli boltba. A megtöltött fémkannával hazafelé tartó fiúcska arra lesz figyelmes, hogy az utcájukban egymás után jönnek a tankok. A veszélyt nem érezvén lelép az úttestre, odaáll az első elé, leveszi a fémkanna tetejét, majd fejjel lefelé fordítva elkezd körözni vele, bizonyítván, a centrifugális erőnek köszönhetően nem ömlik ki belőle a tej. A tankban ülő katonák gyaníthatóan maguk sem értik, mi történik, de megállnak, a történteket az ablakból figyelő Jónyer mama pedig pánikszerűen kirohan, és elrángatja fiát az útról.

Amikor hungarocellel vert meg mindenkit

Az ötvenes évek vége. A Miskolcon élő Jónyer családot nem veti fel a pénz. A családfő épületasztalosként dolgozik, a fa illatát imádó kilencéves Pisti sokszor ott lábatlankodik mellette, figyeli, ahogy a nyersanyag édesapja keze alatt szinte életre kel. Mivel szeret pingpongozni, rábeszéli, készítsen neki ütőt, de mert borításra már nem futja, a fiúcska javaslatára hungarocellt ragasztanak mindkét oldalára, ezáltal az ütőfa majd' háromcentisre dagad. A fura látvány mosolyt csal az iskolák közötti bajnokság résztevőinek arcára, ám a nevetés villámgyorsan ámulatba vált: Jónyer ezzel az ütővel is megnyeri a versenyt. Későbbi edzője, Dankovics József itt szúrja ki magának: „Öcsi, belőled még pingpongos is lehet” – mondja az ismeretlen srácnak.

Amikor egy nyáron át játszott

A hatvanas évek eleje. Dankovics elhívja a DVTK-hoz, próbálja ki magát. A 13 éves Jónyer nagy kedvvel érkezik meg az első edzésre, amelyen a nála öt évvel idősebbekkel játszik, s persze még 15 pontos előnyről is alaposan elverik. A fiú nincs ehhez szokva, ezért az egyik barátjával a nyár elején talicskával eltolnak hozzájuk egy asztalt, a kertben felállítják, ő pedig elkezdi a magánedzéseket: reggel nyolctól este nyolcig üti a labdát, legfeljebb annyi szünetet tart, amíg a cseresznyefára felmászik megebédelni. Így telik el a három hónap, majd a szünetet követő első edzésen a teremben mindenkit hülyére ver: nemhogy nem kap előnyt a nagyoktól, már ő ad nekik öt fórt, de így sem bírnak vele.

Amikor Miskolcról Pestre járt edzésre

A hatvanas évek vége. Sidó Ferenc, a nagy hírű Budapesti Spartacus mestere kiveti rá a hálóját. Jónyer jönne a fővárosba, de nem szívesen hagyná ott addigi iskoláját. Végül egy első pillantásra őrültnek tűnő terv jelenti a megoldást: Jónyer az iskola után rohan a miskolci pályaudvarra, hogy elérje a háromnegyed egykor induló pesti gyorsot, negyed négyre ér a fővárosba, s négytől már edz a Szpari Szentkirályi utcai termében. Mivel az este nyolcas vonatról mindig lecsúszik, túlórázik az edzésen, majd a városban sétálva húzza ki az időt éjjel kettőig, a Miskolcra tartó vonat indulásáig, hogy aztán hajnali öt tájban odahaza bezuhanjon az ágyba. Négy évig megy így…

Amikor lebukott 12 bőröndnyi szövettel

A hetvenes évek közepe. Már bőven túl vagyunk a nagojai vb-n, amelyen Klampár Tiborral világbajnok lett. A kor más honi sportsztárjaihoz hasonlóan ő is a hiánycikknek számító áruk becsempészésével egészíti ki a családi büdzsét. Az egyik útjukról hazafelé tartva a vámos már várja a pingpongosokat: a bőröndökkel teli vonatkupéba lép. A csomagokból tizenkettő csak Jónyeré, aki első körben persze ködösít, de a vámtisztet nem lehet eltéríteni. A bőröndökben lévő ipari mennyiségű német szövetet elkobozzák, az útlevelét bevonják, és eltiltják – alig néhány hónappal a kalkuttai vb előtt. Jónyer elszánt, kettőzött erővel edz, s Indiából már hősként tér haza, egyesben és Gergely Gáborral párosban is aranyérmet szerez.

Amikor kikerülte a svéd vámosokat

A hetvenes évek második fele. Svédországban kelendő cikk az alkohol, ezt Jónyer is tudja. Az aktuális versenyre indulva egy bőröndbe szépen becsomagolva, nehogy egy is eltörjön, harminc üveg szilvapálinkát pakol. Az utat busszal, vonattal, majd hajóval teszi meg a csapat, a svéd határra érkezvén egy vámházon kell keresztülmenni. Hosszú a sor, Jónyer pontosan tudja, ezzel most lebukik, nincs vámos, aki átengedné a bőröndöt, amelynek a súlytól már a füle is letörött. Egyre közelebb kerül a vámtiszthez, amikor egy hirtelen ötlettől vezérelve, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, lazán kiáll a sorból, és megkerüli a vámházat. Ilyen arcátlanságra nyilván senki sem számít, így aztán a kutya sem szól hozzá: harminc üveg pálinkával, senkitől sem zavartatva lép be Svédország területére.

Amikor repült a satu

1979, Phenjan. Az aranyesélyesnek számító férfiválogatottunk az időeltolódás miatt a rajt előtt több mint egy héttel érkezik meg az észak-koreai vb-re. Hogy ne legyen túl monoton a felkészülés, a válogatott tagjai egymás között játszanak „tétmeccseket” egy-egy csokiért. A Takács Jánostól vereséget szenvedő Jónyer a szálloda boltjában megveszi a lila csomagolású Milkát, amelyet legyőzőjének szán. A másnapi visszavágót már Jónyer nyeri meg, Takács azonban a táblás csoki helyett egy Sportszelettel állít be Jónyerhez, aki éppen a satujával babrál, az ütőjén állít be valamit. Jónyer – aki jó erőben van, miután a később utazó rádióssal, Vass István Zoltánnal hozatott harminc kiló (!) sárgarépával tartja karban magát – Takácshoz vágja a kezében lévő satut, akinek csak annyi ideje marad, hogy behúzza az ajtót, amelyet behorpaszt a súlyos tárgy. A phenjani szálloda vezetői a mai napig úgy tudják, a kibírhatatlan huzat tett kárt a becsapódó ajtóban.

NÉZZE MEG JÓNYER ISTVÁN SZÜLETÉSNAPI ÜNNEPSÉGÉN KÉSZÜLT VIDEÓNKAT!