Népsport: a helsinki játékok előtt az államvédelem figyelte a sportolókat

Futballistáink még július 15-én győzték le 2:1-re Turkuban Romániát – ha Puskásék nem nyernek, nincsen aranyérem, kiselejtezve utazhattak volna haza...

De ne szaladjunk ennyire előre. Hogy várható volt-e a 16 aranyérem? Kő András Szemétből mentett dicsőségünk című könyvében említi, hogy a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) titkárságának 1952. március 5-i határozatában többek között ez áll:  „Az elbizakodottság még ma is fennáll. A versenyzők túlzott optimisták. Többen közülük 18-20 olimpiai bajnokságot várnak.” Ám ugyanez a határozat rögzíti, hogy csak azokban a sportágakban indítunk sportolókat, amelyekben az első hat helyezésre van esélyünk. Ennek érdekében  „a versenyzők számára fokozott megerőltetést kívánó előkészületek szükségessé tették, hogy a versenyzőknek heti 5000 kalóriaértékű élelmiszercsomagot adjunk, amit december óta minden válogatott kerettag megkap.” 

Ugyanakkor a tatai edzőtábor építkezései nem készültek el a megnyitásáig (május 12.), a kajakosok edzéseit pedig a hínáros tó nehezítette meg. Ez a titkárság június 4-i ülésén hangzott el, amelyen olyan politikusok vettek részt, mint Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály, Révai József, Nagy Imre, Hegedüs András, Hidas István. Erről Hegyi Gyula, a MOB elnöke tájékoztatott, hozzátéve, hogy  „az edzők között kb. 8-10 politikailag kétes elem van, akiknek külföldre való utazását az ÁVH kifogásolta.”  Az úszókkal szemben pedig az a kifogás vetődött fel, hogy „szembefordulnak a tábor rendjével”. Ez elsősorban azt jelentette, hogy nem voltak aktívak a mindennapos Szabad Nép-félórákon...

Azonban voltak ennél nagyobb gondok is: július 4-én az ÁVH vezetője, Péter Gábor a honvédelmi miniszter Farkas Mihálynak írt jelentést, amelyben ez állt:  „Az ellenőrzés folyamán 16 személlyel kapcsolatban bizonyos anyagok fekszenek el, amelyek szükségessé teszik, hogy Helsinkiben ÁVH-szempontból diszkrét ellenőrzés alatt tartsuk őket.”     Többek között Jekelfalussy-Piller György, Bay Béla, Rerrich Béla (vívóedzők), a kétszeres olimpiai bajnok vívó, Elek Ilona, a futballista Lóránt Gyula, az úszó Szőke Kató vízilabdázó vőlegénye, Markovits Kálmán és csapattársa, Gyarmati Dezső szerepelt a listán, utóbbival kapcsolatban ezt írták: „Amennyiben feleségével, Székely Éva kiváló úszónővel együtt megy ki Helsinkibe, visszautazása aggályos.”   Hegyi Gyula azonban megtorpedózta az ÁVH-főnök listáját, mondván, a legjobbaknak kell utazniuk – Révai neki adott igazat –, ugyanakkor elfogadta Péter Gábor javaslatát, hogy nyolc „kísérő” utazzon el a csapattal.

Róka Antalt nem kellett kísérni: július 21-én ő volt az első magyar, aki az 50 kilométeres gyaloglás után felállhatott a dobogóra, harmadik lett, s nem más gratulált neki, mint az Olimpiai Stadionban aznap ugyancsak bronzérmes távolugró, Földessy Ödön. Ám az itthon szurkolóknak nagyobb örömet szerzett, hogy futballistáink, Palotás Péter két és Kocsis Sándor egy góljával 3:0-ra verték meg az olaszokat. Sebes      Örömök és csalódások című önéletrajzában azt írta, ahogy teltek a napok, mindenki egyre idegesebb lett, mert a futószámokban is kiestek versenyzőink. „Igen rossz volt a hangulat, mikor végre 23-án női tornászaink eredménye változtatott a helyzeten.”

Első aranyérmünket az apró termetű, a hölgyek között 18 évével legfiatalabb – a magyar küldöttségben egyébként az 1935. június 23-i születésű vízilabdázó, Kárpáti György volt a legfiatalabb – Korondi Margit szerezte felemás korláton, majd műszabadgyakorlatát követően Keleti Ágnes is a dobogó tetejére léphetett. „Nem tagadom, amikor elindultam a szer felé, nagyon izgatott voltam, de amikor megfogtam a karfát, már úgy éreztem magam, mintha csak a Sportcsarnokban lennék, összpontosítottam, minden sikerült. Nem hiába gyakoroltam ezt hónapokon át” – nyilatkozta Gréti a győzelme után. Keleti is boldog volt:      „Nagyszerűen ment a talajgyakorlat, és úgy éreztem, hogy a gerendán is tudásom legjavát adtam.”

Korondi talajon (műszabadgyakorlat) és gerendán harmadik lett, ennek is köszönhetően megnyerte az összetett verseny bronzérmét. Keleti Ágnes gyakorlata felemás korláton ért harmadik helyezést, összetettben hatodik. Az aranyak fénye némileg elhalványította a szabadfogásban középsúlyú birkózónk, Gurics György bronzérmét. Azért ne menjünk el szó nélkül az olaszok elleni 3:0-s győzelem mellett sem. A Népsport szerint Lóránt, Bozsik József és Puskás Ferenc volt válogatottunk legjobbja, ám a visszhang is érdekes. Az Uusi Suomi finn napilap így látta: „Magyarország csapata ismét bebizonyította, hogy komoly esélyese a tornának. Kétségtelen, hogy olyan együttessel rendelkeznek, amelyik a világ legjobbjai közé tartozik.”    A Helsinki Sanomat még tovább ment: „A magyarok az olaszok ellen olyan szépen játszottak, hogy a végén még az is nekik szurkolt, aki eleinte az olaszokat biztatta.”

Marija Gorohovszkaja, a torna egyéni összetett női győztese, az aranyérmes szovjet csapat tagja elmondta: „A magyar tornászok minden gyakorlata igen erős anyagú, de néha egyes részek még meghaladják egyikük-másikuk erejét. Akkor szabad csak egy-egy nehéz mozdulatrészt beiktatniuk a gyakorlatukba, ha annak végrehajtását már teljesen begyakorolták. Ennek hiánya a hibázások oka.”    Női csapatunk második lett, a kéziszercsapat bronzérmes. Keleti Ágnes így látta: „A lóugrásban a szovjet tornásznők még magasan fölöttünk állnak, a többi számban azonban már utolértük őket.”  Első magyar olimpiai bajnokaink táviratban jelentették győzelmüket Rákosi Mátyásnak, „dolgozó népünk szeretett vezérének”: „Drága Rákosi elvtárs! Boldogan jelentjük, hogy a mai napon olimpiai bajnokságot nyertünk. Nagy öröm számunkra, hogy nemhiába bíztak bennünk odahaza, nemhiába bízott bennünk Rákosi elvtárs. (...) Reméljük, hogy a mi két bajnokságunk csak kezdete olimpiai csapatunk további sikereinek. Keleti Ágnes, Korondi Margit.”

Igazuk volt, Csermák József világcsúccsal nyert olimpiai bajnokságot kalapácsvetésben, az 1948-as londoni aranyérmese, Németh Imre a harmadik helyen végzett. Csermák kiváló formájáról mindent elmond, hogy már a selejtezőben – a 49 méteres szintet kellett elérni – megjavította a német Karl Hein 1936-ban elért olimpiai rekordját. Délután a harmadik sorozatban hatalmasat dobott, az eredményjelzőre előbb kerek 60 métert írtak ki, majd módosították 60.34 méterre, nem sokkal később „70 000 néző ünnepelte a győzelmi emelvény legmagasabb fokán álló 20 éves tapolcai volt kőfejtő fiút”. Világcsúcsáról ezt mondta: „Éreztem, hogy jó a forgás és olyan erőt tudtam adni a kidobásba, hogy a kalapács nagyon meghúzta a karomat. Amikor megtudtam, hogy világcsúcs, akkor már értettem, hogy miért fájdult meg a karom.”   Noha az első két dobása nem sikerült, a címvédőként induló, 57.74 méteres dobásával bronzérmes Németh Imre sem volt elkeseredve:   „Örülök, hogy ismét magyar versenyző állt fel a győzelmi emelvény tetejére. Ez az élet rendje, jöjjenek a fiatalok.”

Labdarúgóink a románok (2:1) és az olaszok (3:0) legyőzése után a törököket verték meg 7:1-re Puskás és Kocsis 2-2, Bozsik, Palotás és Lantos góljával, az ellenfél találatát a balfedezet Gürdal szerezte. A törökök középcsatára Altan az elején villogott, de Puskás – akárcsak a magyar–románon Pecsovszky esetében – Grosics Gyula visszaemlékezése szerint hátraszólt Lórántnak, középhátvédünk pedig „leápolta” a támadót. A mezőny legjobbjának Bozsik József bizonyult,  „nagyszerű technikája kitűnően érvényesült. Körültekintően, higgadtan játszott, sokszor adott a csatároknak keresztlabdát, és kapura is lőtt. Ragyogó formában van.” Jobbfedezetünk így értékelte a Kotkában elért fölényes győzelmet: „Mind a játékkal, mind az eredménnyel elégedett vagyok.”

Július 24-én este már tudtuk, hogy másnap – hacsak valamilyen fatális dolog nem történik – öttusázóink egyéniben és csapatban is dobogósok. A negyedik számot, a 300 méteres úszást követően a számot megnyerő svéd Lars Hall mögött összetettben Szondy István állt a második helyen, Benedek Gábor a harmadikról várta a futást, Kovácsi Aladár gyenge úszása következtében a 14. helyről kezdhette másnap a futást. Válogatottunk a befejező tusa előtt a svédeket három ponttal megelőzve az élen volt.

Nem volt ok a panaszra.