Népsport: a BKE vezetett is Kanada ellen

„Győzelemről szó sincs, de gólt fognak lőni” – így bizakodott a Nemzeti Sport az 1935-ös esztendő első nagy hazai sporteseménye, a kanadai Winnipeg Monarchs hokicsapat budapesti látogatása előtt. Túl azon, hogy tökéletesen megjövendölte, mi fog történni a BKE-korcsolyacsarnokának (mű)jegén, az akkor is egyértelmű erőviszonyokat is szépen példázta a jóslata.

Másodszor jártak a sportági világhatalom, Kanada jégkorongozói Magyarországon, egy évvel korábban a Saskatoon Quakers lépett kétszer jégre, és „az első nap döntetlenül játszott a BKE-vel, amelyet kanadai amatőredzője, Dewar erősített, a második nap, durva játék keretében 7:0-ás győzelmet arattak a kanadaiak”. A Winnipeg azonban igazi sztárcsapat, addigi európai körútján mindössze egyszer nem nyert, egy prágai 0:0 piszkítja be az összképet, de a másnapi visszavágón a csehszlovák válogatottat is elintézte egy letaglózó 7:0-val. (Volt még egy kanadai pontvesztés 1934 decemberében, de a Nemzeti Sport nem mulasztott el figyelmeztetni: „Az angliai 5:5-ös eredményt nem ezek a kanadaiak, hanem az Angliában élő kanadaiakból összeállított alkalmi csapat érte el az angol válogatott ellen…”)     

A BKE összeállítása az utolsó pillanatban is bizonytalan volt, miután Barcza Miklós, a BBTE hátvédje, akire számítottak volna a Budapesti Korcsolyázó Egylet hokisai, elutazott csapatával a Tátrába, a nagy sztár, Minder Sándor pedig derékfájdalmakra panaszkodott.

Végül nem is tudott játszani, így a Minder családot az egyik játékvezető, a korábbi válogatott labdarúgó és szövetségi kapitány, az édesapa Minder Frigyes képviselte, aki dr. Lator Géza, a Magyar Országos Jégkorongszövetség (alapítva 1942-ben) későbbi első elnöke társaságában bíráskodott. És a kanadaiak? „A bekkek közül Shewanre, a csatárok közül Yellowleesre kell elsősorban figyelni, mert ezek a főkrekkek.”     

A Winnipeg Monarchs tizenhárom európai mérkőzést vívott a budapesti fellépés előtt, és tizenháromszor írták le róla, hogy ilyen erős kanadai csapat 1928 óta nem járt Európában. „Most ideírhatjuk ezt a kritikát a tizennegyedik meccs után is. A Winnipeg Monarchs játékosai valóban a korongozás nagymestereinek mutatkoztak, akik reflexszerűvé mechanizált technikájukkal, óriási jégbiztosságukkal s a taktikai lehetőségek változatos kihasználásával az amatőr korongjáték legmagasabb iskoláját mutatták be.”     

Az ördöngös kanadaiak ellen a BKE a 45 percig (avagy nem háromszor 20, hanem háromszor 15 percen át) tartó játék nagyobbik felében, 23 percig és 38 másodpercig vezetni tudott, s hogy azután is jól tartotta magát, az mindennél többet mondó dicséret a magyar jégkorong illusztris klubjának. „A gyerekcipőt kinőttük – lelkendezett az 1:4 után a Nemzeti Sport. – Annyira kinőttük, hogy ez a csapat, kiegészítve néhány más játékossal, ma már Európa egyik legveszedelmesebb együttesét jelenti!”     

A sportnapilap tudósítása azt sem felejti el megemlíteni, hogy a mérkőzést több kimondott durvaság tette az izgalmasnál is izgalmasabbá. „A jéghokki azonban olyan játék, amelyben az erős játék a kötelesség. Itt nem lehet puhánykodni…” Komoly sérülés viszont nem történt, a kanadaiak meccs közbeni idegeskedésének is inkább a BKE vezetése, nem pedig a kemény játék volt az oka.

„A BKE korcsolyacsarnokának előcsarnokában ember ember hátán. A sok lépcsőn gyorsan szívódik le a tömeg a korongpályát körülvevő tribünökre. Odalent a jégen egyelőre félhomály… A magyar csapat némi elfogódottsággal készülődik. – Miért akkor jönnek ilyen sokan meccset nézni, amikor meghirigelnek bennünket? – mondja Hircsák. Taktikai utasítás: szélsők fogjanak embert, keveset támadni, fontos, hogy Kanada ne lőjjön sok gólt!” (Dr. Hircsák – másutt Csák – István kapus a kor egyik legnagyobbja volt Európában, 1936-ban előbb a garmisch-partenkircheni téli, majd gyeplabdázóként a berlini nyári olimpián is képviselte Magyarországot, a háború után MTK-s lett, majd 1958-ban, 43 éves korában egy külföldi túráról emigrált, 1976-ban Londonban hunyt el…)

Álljon itt a történelmi magyar vezető gól euforukus leírása a Nemzeti Sport tudósításából: „Az előreadott korong Gergely II-höz kerül, ő Miklóst szökteti, a center lő, T. Rivers ütőjéről Gergely felé pattan a korong. A kapus utána nyúl, de a rössel érkező Gergely leüti a pakkot Rivers ütőjéről, be a hálóba! Irdatlan örömrivalgás jelzi, hogy a BKE 8 perc 45 mp-nyi játék után 1:0-ra vezet Kanada ellen. Dübörög a huj-huj-hajrá. (Mintha futballmeccsen lennénk!)”     

Hősies csata zajlott a jégen, a kanadaiak folyamatosan reklamálták a BKE túlzottan kemény játékát, igaz, ők sem maradtak adósok. Állítólag Jeney Zoltán volt a hunyó, ő kezdte… „A játék kemény. Ütők törnek. Jeneyt kivágják a palánkon át. Szabályosan… Miklós is repül…”     

Kanada szépen lassan fölénybe került, a második tizenöt percben a levegőben lógott, majd „jégre is szállt” az egyenlítés. És gyorsan megérkezett a vezető találat is, a záró harmadban pedig már kidomborodott a Monarchs sokkal nagyobb tudása. Közben a második nagyszünetben a műkorcsolyában akkor már háromszoros, másfél hónappal később már négyszeres világbajnok páros, Rotter Emília és Szollás László duója szórakoztatta csodás gyakorlatával a nézőket, köztük Bethlen Istvánné grófnőt, a korábbi (egyébként hokirajongó!) miniszterelnök, akkori pártelnök feleségét, aki anyukaként is aggódhatott az egyébként a többiekkel ellentétben végig tisztán játszó ifj. Bethlen István gróf miatt…

„A Kanada-meccs nagy erkölcsi sikere volt a magyar jéghokkinak – értékelt az NS.  – A hízelgő eredményt a külföldi sajtó is dicsérő jelzőkkel méltatja s feltűnő tárgyilagossággal állapítja meg a magyar korongsport veszedelmes arányú fejlődését. (…) A kapus Hircsákról az elragadtatás hangján beszélnek a kanadaiak. De beszélhetnek is! Olyan villámgyors reflexekről olyan kifogástalan helyezkedésről és példátlan vakmerőségről tett ez a fiú csütörtökön is tanúságot, ami egyedülálló.”     

És a kanadaiak csapata? „Jobban korcsolyázik, sokkal, de sokkal gyorsabban startol, a játékosok mindig »csapatjátékot« játszanak, mindig mozognak, helyezkednek, tehát mindig mindenki játszik. Látszik rajtuk, hogy kiforrott taktikájuk van, anélkül, hogy sablonosak lennének. Korongvezetésük egész kifinomult technikára vall.”     

A meccs közben és után is rengeteg kanadai kritikát kapó magyar játékvezetői kettős egyik tagja, Lator doktor úgy vélekedett, hogy a BKE feltűnő, a Winniepg Monarchs nem feltűnő szabálytalanságokat követett el, a keménykedésben magyar és kanadai részről csak ez volt a különbség. „Viszont nekik igazán nem kellett volna faultolni. A kanadaiak nagyon tudnak, de mi is bebizonyítottuk, hogy megy már a játék!”     

A Nemzeti Sport csak ennyit írt a meccs másnapján már Bukarestbe tovább utazó winnipegiek vádjáról, mármint hogy a mieink folyamatosan „trippeltek”, azaz a botjukkal elhúzták a kanadai lábakat: „Arról le kell szokni…” A Winnipeg Monarchs pedig európai túrájának végén megérkezett Svájcba, ahol Kanada képviseletében nyolc meccsen hibátlan maradt, és Davosban megnyerte az 1935. évi jégkorong-világbajnokságot. Magyarország ugyanitt 11. lett.