Éljen, éljen, éljen, az MTK-VM!

Az Egyetértésben nem mindenki örült neki, az MTK-ban azonban teljes volt az összhang: ötven éve egy váratlan fúzióval új fővárosi nagyegyesület alakult.

„Az FTC–MTK örökrangadók tulajdonképpen e héttel megszűnnek örökrangadók lenni, hiszen most már e néven aligha lesz több találkozó. Az örökrangadó örökmérlege ugyan eddig a kék-fehérek számára volt örömteli kimutatás, most azonban már a fiatal Fradi-támadóknak jut a főszerep…” – ezzel a száraz (és persze a minősítést illetően elkapkodott) kijelentéssel vett búcsút a Képes Sport 1975 elején a magyar futball egyik legnagyobb múltú rivalizálásától. Szó se róla, legközelebb csak a rendszerváltozás után rendeztek ismét FTC–MTK-t, amikor is a rossz emlékű Vörös Meteor (VM) eltűnt a kék-fehérek nevéből.

De hogyan került oda? A csodálatos múltú Magyar Testgyakorolók Köre éppúgy név- (Bp. Textiles, Bp. Bástya, Bp. Vörös Lobogó) és színváltozáson (piros-fehér…) esett át a rákosista időkben, mint a Ferencváros, 1956 után ugyanúgy legalább külsőségekben visszahelyezték jogai­ba, ám a minden fronton tapasztalt hanyatlás a VM Egyetértéssel való fúziójához vezetett. (Hivatalosan 1975. január 28-án.) Az utóbbi, a vendéglátóipar reprezentatív egyesülete tulajdonképpen csak arra volt jó, hogy az egykori nagyágyúk némi „gebin” fejében ide jöjjenek levezetni, így tett 1957-ben Deák „Bamba” Ferenc vagy Zakariás József, a hatvanas évek végén mások mellett Mátrai Sándor, Pál II Tibor, Kuharszki Béla és Sóvári Kálmán is. Az Egyetértés sok vizet nem zavart, a Józsefvárosban a Fővárosi Pincér Egylet által életre hívott, a háború után természetesen állami kézbe vett, 1951-ben Vörös Meteor Egyetértés SK-vá átnevezett egyesület labdarúgó-szakosztálya egy 1968-as 9. helynél jobbat nem tudott felmutatni. Ugyanakkor egy sor sportágban nevelt ki világklasszisokat, a két olimpiai bajnok vívó, Tordasi Ildikó vagy Schmitt Pál, továbbá a kenus Wichmann Tamás vagy a sakkolimpiai bajnok Adorján András mind-mind Egyetértés-sportolókként futott be, és csak a fúzióval sikerült elérni, hogy MTK-sként emlékszik rájuk és könyveli el őket az utókor.

Az új budapesti nagyegyesület létrehozását egyébként majdhogynem elhallgatták a közvélemény elől, csak annyit lehetett tudni, amennyit 1974. december 15-én egy szűkszavú közleményben megjelentetett a Népszabadság: „Már hosszabb idő óta tárgyalásokat folytatott a Magyar Testgyakorlók Köre és a Vörös Meteor Egyetértés elnöksége, és úgy döntött, hogy erőiket, anyagi-pénzügyi lehetőségeiket, valamint létesítményeiket hasznosabban kamatoztathatják, ha a két klub fúzióra lép. Mindkét egyesület eddig is a KPVDSZ-re, illetve a Belkereskedelmi Minisztériumra támaszkodott. E két szerv továbbra is támogatásáról biztosította az új egyesületet, ugyanígy más olyan minisztériumok és intézmények, amelyeknek dolgozói a KPVDSZ tagjai, továbbá a könnyűipar vállalatai is.” Ennyi, hozzátéve, hogy az avatatlan olvasó ebből akár azt is hiheti, hogy az MTK és az Egyetértés vezetői döntöttek a fúzióról, pedig ezt nyilván legalább egy szinttel feljebb határozták el.

A közvéleményben kevésbé, az MTK és a VM Egyetértés berkein belül annál élénkebb visszhangja volt a tervezett (és eldöntött) egyesülésnek. Ismét a Népszabadság ment az események elébe (ez volt a dolga, ugye), és terjedelmesebb cikkben magyarázta meg, miért is szükségszerű és helyes a központi döntés a fúzióról: „Sajnos, az utóbbi években az MTK csak úgy, mint a VM Egyetértés, kevésbé állta a versenyt a sportban is megnövekedett követelményekkel, nem kevésbé más egyesületekkel. (…) Egyesíteni az erőket, tehetségeket, főként az anyagiakat, egészséges, erős egyesületben – mindinkább erősödött ez a kívánság, és ez teljesülhet most a közelgő fúzióval.”

Januári labdarúgó-edzésriportjában már a Népsport is kerülgette a témát, ha ennek tekinthetők Keszthelyi Mihály Egyetértés-edző szavai: „Még nem tudjuk, mi lesz véglegesen, mindenesetre elkezdtük a felkészülést – mondta a mester. – A héten még bejárók vagyunk, aztán hétfőtől edzőtáborba vonulunk. (…) Mérkőzésről, portyáról érthetően nem tárgyalunk, hiszen a jelenlegi bizonytalanság majd a közgyűlés után szűnik meg. Addig nem sokat tudunk…” Mindenesetre a VM Egyetértés több bajnokit már nem játszott, az 1974–1975-ös labdarúgó NB I-et tizenöt csapat fejezte be, az amúgy is a kieséstől fenyegetett VM Egyetetértéssel már nem kellett számolni, az MTK 10. lett. (Keszthelyi Mihály pedig ettől kezdve irányíthatta az MTK-VM korosztályos csapatait, a felnőttek élén Kovács Imre MTK-edző dolgozott tovább, a szurkolók pedig skandálhatták: „Éljen, éljen, éljen, az MTK-VM!”)

A két egyesület sportolói közül értelemszerűen nem tudott mindenkit átvenni az újonnan alakult MTK-VM, és az OTSH számolt is ezzel a lehetőséggel, így közleményben tudtatta az érintettekkel, hogy miként igazolhatnak máshová: „Az OTSH elnöke az MTK és a VM Egyetértés tervezett egyesülésének előkészítésére felhatalmazott bizottság kérésére a két klub igazolt sportolóit különleges elbírálásban részesíti. Eszerint az érintett sportolók más klubba csak az új egyesület hozzájárulásával igazolhatók át. A ki nem adott, de az új egyesületben versenyezni nem kívánó sportoló egyéves várakozási idő után igazolható át. A hozzájárulással távozó labdarúgók közül legfeljebb kettő igazolható ugyanabba az egyesületbe. A részletes intézkedést az érdekelt sportszervek és -szervezetek közvetlenül kapták meg.”

Az új magyar sportegyesület egyesülési közgyűlésén aztán gyorsan lezavarták a már amúgy is eldöntött fúziót. Először is mindkét szervezet külön-külön szavazott az összeolvadásról, és úgy határozott, hogy „a meglévő feltételek jobb kihasználásáért, s az eddiginél sikeresebb tevékenységért közös új egyesületet alakító döntést hoz…” Az MTK-nál egyhangúlag döntöttek így, a VM Egyetértésben kevésbé volt meg nevével ellentétben az egyetértés, hiszen a közgyűlés 110 résztvevője közül hatan ellenezték a fúziót, heten pedig tartózkodtak a szavazástól – ami 1975 januárjának kézivezérelt Magyarországán már-már forradalmi viselkedésnek számított.

Ezután került sor a MEDOSZ székházában az új egyesület, a Magyar Testgyakorlók Köre-Vörös Meteor Sportklub (MTK-VM SK) egyesítő-alakuló közgyűlésére, amelyen megjelent, illetve az elnökségben helyet foglalt Szurdi István belkereskedelmi miniszter, dr. Beckl Sándor államtitkár, az OTSH elnöke, dr. Sághy Vilmos belkereskedelmi államtitkár, Földi László könnyűipari államtitkár, dr. Deák Lívia, a VII. kerületi pártbizottság első titkára, dr. Szatmári István, az OTSH elnökhelyettese, Kapcsos Lajosné, a BTSH elnöke, Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese, Krekács György, a KPVDSZ titkára, Vészi Lászlóné, a KPVDSZ titkára, Berzi Sándor, a SZOT sportosztályának vezetője, dr. Selmeczi Lajosné, a Belkereskedelmi Minisztérium pártbizottságának titkára és Kutas István, az MLSZ elnöke. Illusztris névsor.

Az új klub elnevezéséről vita alakult ki, de végül is 63 ellenszavazat mellett az eredetileg javasolt MTK-VM SK elnevezést fogadták el, kék-fehér színekben tizenöt szakosztály 1863 igazolt sportoló, 1247 férfi és 616 nő vágott neki 1975-nek. Az elnök Fekete János lett, aki szűzbeszé­dében annyit mondott: „Szétforgácsolt szakosztályokkal és létesítményekkel már nem lehetett lépést tartani a megnövekedett követelményekkel, míg most azt remélem, hogy a montreali olimpián már a mi versenyzőink is hatékonyan erősítik a magyar válogatottat. Mindkét egyesületben sok lelkes és kiváló szakember dolgozott eddig is, s ha ugyanilyen lelkesedéssel dolgoznak ezután is, akkor, egyesült erővel, megtöbbszöröződhet egyesületünk hatóereje, eredményessége, s ehhez már most a felsőbb vezetés, a bázisszervek, az egyesületi versenyzők, aktívak és minden sportbarát segítségét kérem.”

A többi sporttörténelem: Montrealban Tordasi Ildikó már az MTK-VM tőrvívójaként nyert olimpiai aranyérmet.