A két csapat a csoportmeccseken is találkozott, akkor a nyitó meccsen 2–1-re nyertek a brazilok, volt tehát miért visszavágni. A döntőben újra a brazilok kezdtek jobban, és az első játékrészben 2–2 után 8–2-re elhúztak, Gróz János kénytelen volt időt kérni. Felzárkózni azonban csak mínusz háromig sikerült, a dél-amerikaiak 14–8-ra nyerték az első tíz percet.
A második félidőben sok hibával, idegesen kezdtek a csapatok, ezúttal a mieink tudtak előnyt kiharcolni (7–4), de a brazilok 9–8-nál fordítani tudtak. Szerencsére nem sokáig, mert 11–9-nél már újra a magyar válogatott vezetett. Brazil időkérés után egy pontot érő gólt dobott az ellenfél, mi viszont a kapufára ejtettünk, de újabb pontot már nem tudtak szerezni a brazilok, így jöhetett a szétlövés.
Ebben azonban a brazilok bizonyultak jobbnak, nekünk a második gólunkat csak egy pontosként ítélték meg, lőttünk egy kapufát, valamint kihagytunk egy büntetőt, míg az ellenfél nem hibázott.
A bronzérmet a Tajvant legyőző Norvégia szerezte meg.
A férfiaknál brazil–orosz döntőt rendeztek, ami ugyancsak a dél-amerikaiak győzelmével ért véget (2–0), a finálét a Bonifert Ferenc, Oláh Viktor magyar játékvezetői páros dirigálta.
A zárónapon további két sportágban voltak érdekeltek a magyarok: tájfutásban a Lenkei Zsolt, Gyurkó Fanni, Kovács Ádám, Szerencsi Ildikó kvartett hetedik lett a váltóban, míg a siklóernyősöknél Bolyán Anikó ötödikként zárt, Kaszás Sándor pedig a 15. helyet csípte el.
VILÁGJÁTÉKOK
STRANDKÉZILABDA, NŐK, DÖNTŐ
Magyarország–Brazília 1–2 (8–14, 11–10, 3–6)