El: Elkeserítő volt, magunkat intéztük el – Juhász

Vágólapra másolva!

2017.08.26. 09:41

Címkék

Juhász Roland, a Videoton csapatkapitánya szerint az Európa-liga-szereplésben több volt a jó, mint a rossz, de elkeserítő, hogy így ért véget a reményteljesnek tűnő sorozat.

– Hát ennyi volt.
– Szomorú, de ennyi – sóhajtott nagyot Juhász Roland, a Partizan elleni Európa-liga-rájátszás visszavágóján 4–0-s vereséget szenvedő, a sorozattól ezzel elbúcsúzó Videoton csapatkapitánya, akit az angol Andre Marriner játékvezető ráadásul a második félidőben kiállított. – Nem erre készültünk, nem erről álmodtunk.

AZ EDZŐ NEM EZT KÉRTE...
Sokan azt remélték, ha hozza az elmúlt hetekben mutatott formáját, a belgrádi mérkőzést eltiltás miatt kihagyó Asmir Suljic lehet a visszavágó egyik hőse. Aztán... A kiesést persze badarság lenne a nyakába varrni, de nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy a Partizan első gólja előtt jókorát hibázott. „Nagyon sajnálom! – mondta lapunknak leszegett fejjel a középpályás. – Abban a szituációban rossz megoldást választottam, még akkor is jobban jártunk volna, ha kibikázom a labdát a stadionból. Hatalmas lehetőség előtt álltunk, rettenetesen bánt, hogy hagytuk elúszni. Úgy játszottunk, mintha először futballoznánk együtt, nem is tudom, teljesítettünk-e ennyire gyengén valaha is. Az első negyedórában három gólt is szerezhettünk volna, de mindegyik helyzetünket elpuskáztuk, bezzeg az ellenfél egyszer sem hibázott a kapunk előtt. A legnagyobb baj az volt, hogy nem azt tettük, amit az edzőnk kért tőlünk. Marko Nikolics ugyanis nem győzte hangsúlyozni, hogy legyünk türelmesek, járassuk a labdát higgadtan, ne rohanjunk fejjel a falnak. Erre mi történt a pályán? Ezerrel mentünk előre, mert mindenki gólt akart szerezni... A Partizan pedig van annyira jó csapat, hogy ezt könnyedén kihasználja. Maradt a bajnokság és a Magyar Kupa, és mind a kettőt meg kell nyernünk!"

– A vezetőedzőjüket, Marko Nikolicsot idézve: „Úgy viselkedtünk, mintha tizenhárom éves amatőr focisták lennénk, és nem profik."
– Ezen nincs mit szépíteni. Mint ahogyan azon sem, hogy négy gólt ajándékoztunk az ellenfelünknek. Könnyedén lekontráztak minket. Ezen a szinten ez megengedhetetlen! Magunkat intéztük el. Holott nem kezdtük rosszul a mérkőzést, az első helyzet előttünk adódott, de a Partizan kapusa nagyot védett. Ami aztán a hatodik percben történt, rányomta a bélyegét a folytatásra. Attól kezdve pontatlanok és idegesek voltunk, kapkodva játszottunk. Tudtuk, ha a szerbek labdát szereznek, villámgyorsan érnek a másik kapu elé, de képtelenek voltunk megakadályozni őket. Amiben jók, azt kegyetlenül kihasználták. Mindamellett állítom, nincs ekkora különbség a két csapat között.

– Miért, mi a reális különbség?
– A négy nullás vereség után erre mit mondhatok? Maradjunk annyiban, ezt a mérkőzést mi szúrtuk el – de nagyon. A Bordeaux elleni visszavágón majdhogynem tökéletesen futballoztunk, ha az akkor nyújtott teljesítményünket megismételjük, a Partizant is kiejthettük volna. A franciák ellen száz százalékon pörgött mindenki, egy pillanatra sem lankadt az összpontosítás, ennek köszönhettük a továbbjutást érő egy nullás győzelmet. Most azonban négy-öt hatalmas hibát követtünk el, ezért is lett ilyen csúnya a vége. A nemzetközi kupameccseken ez nem fér bele. Ami történt, elkeserítő volt, azért is, mert eddig nem volt jellemző ránk a fegyelmezetlenség, nem is emlékszem hasonló esetre. Ha egyet hibázunk, az talán benne van a pakliban, azt még ki lehet javítani, négyet viszont már nem.

– Csapatkapitányként nem próbált rendet tenni a pályán?
– Próbáltam, persze... Űztem-hajtottam a társaimat, de amikor sorozatban kapjuk a buta gólokat, nem egyszerű a helyzet. A gyermeteg hibákra nincs ellenszer.

– Ne is keressünk magyarázatot a kudarcra?
– Azt nekünk kell megtalálnunk. Elcsépelt mondat, ám igaz, a hibákból tanulnunk kell, mert ha nem tesszük, legközelebb is elkövetjük őket. Akkor sem szabad megrogynunk, ha kapunk egy hülye gólt. Bíznunk kellene magunkban, el kellene hinnünk, hogy innen is van visszaút. A kezdés előtt úgy éreztem, minden rendben van, senki sem tűnt feszültnek, egységesnek láttam a csapatot. Harminc perc alatt mégis elszállt minden reményünk.

– Önnek már a negyvenhetedik percben befejeződött a meccs...
– A második sárga lapot megérdemeltem, ám az elsőt nem. Mindezt azért érdemes hangsúlyozni, mert az általam elkövetett szabálytalanságot össze sem lehet hasonlítani azzal, amiért a ziccerben kilépő Suljicot lerántó szerb védő csak sárgát kapott. Azért egyértelműen piros járt volna! Kétgólos hátrányban voltunk akkor, s másként alakul a meccs, ha mi kerülünk emberelőnybe. Nem állítom, hogy továbbjutunk, még csak azt sem mondom, hogy ezen múlt, de ki tudja, mi történik, ha még a szünet előtt szépítünk, és úgy jövünk ki a második félidőre, hogy két gólt kell rúgnunk a megfogyatkozott Partizannak. Na de hagyjuk is, ez a fejezet sajnos lezárult.

– Az első selejtezőkörből indulva jutottak el a csoportkör kapujáig. Mindent összevetve hogyan értékelné a sorozatot?
– Nincs okunk szégyenkezni, a Bordeaux elleni sikerre kifejezetten büszkék lehetünk, de ilyen befejezés után nehéz pozitívan nyilatkozni. A tavalyihoz képest egyet előreléptünk, összességében több volt benne a jó, mint a rossz, ám lehangoló, hogy így ért véget a történet. Nem értem, hogy ha egy francia élcsapat ellen kilencven percig jól futballozunk, miért nem tudunk így játszani egy szerb együttes ellen. Ugyanakkor minél hamarabb túl kell tennünk magunkat ezen, mert vasárnap már a Ferencvárost fogadjuk. Kutya kötelességünk talpra állni, nem lehet mentség a fáradtság, a kiesés okozta fájdalom, le kell győznünk a Fradit.

– Innentől a bajnoki cím megszerzése a cél?
– Eddig is az volt.

EURÓPA-LIGA – EMLÉKEZTETŐ
PLAYOFFKÖR, VISSZAVÁGÓ
Videoton FC (magyar)–Partizan Beograd (szerb) 0–4 (Tawamba 6., S. Soumah 24., U. Djurdjevics 35., 87.)
Kiállítva: Juhász R. (47., Videoton)

Továbbjutott: a Partizan Beograd, 4–0-s összesítéssel