El: Jobb az éneklő szurkolókat hallgatni, mint a tökmag ropogását – Kovácsik

– Kívülről borzasztó volt nézni a szeptember tizenötödikén, Felcsúton elszenvedett sérülését. Ha még aznap este a székesfehérvári kórház orvosa azt mondja önnek, hogy október huszadikán, a Haladás elleni mérkőzésen már újra a kapuban állhat, elhiszi?
– Az orvosnak általában hisz az ember – vette a lapot Kovácsik Ádám, a Vidi FC kapusa. – Amúgy igen, elhittem volna, mert bár abban a pillanatban, hogy ütköztem Dejan Trajkovskival, elvesztettem az eszméletemet, a kórházban már magamnál voltam, és tudatában annak, hogy nem olyan vészes a helyzet, amilyennek elsőre tűnt. Rendben, agyrázkódást szenvedtem, néhány fogam és a szájpadlásom is sérült, de bíztam benne, hogy hamar visszatérhetek. Az agyrázkódás szerencsére már a múlté, és bár a fogaimmal még szenvedek, ez legfeljebb a beszédben akadályoz, a védésben nem.

– Kijelenthető, hogy immár százszázalékos állapotban van?
– Úgy vélem, igen. Ezért is védhettem Szombathelyen. Jó volt ismét játszani, hiányzott az az érzés, amit kizárólag egy tétmeccs adhat. Visszapörgetve a történteket, tényleg az a benyomásom, hogy olcsón megúsztam. Az egy hónapos kihagyás ezen a szinten még nem is nevezhető soknak.

– A Rohonci úton nem fejvédőben védett. Nem kért belőle?
– A szakemberek nem is ajánlották. Akkor lett volna szükségem fejvédőre, ha ne adj' ég, eltört volna valamim. Azért, hogy legyen, ami emlékeztessen a balesetre, egy fogvédőt be kellett tennem a számba – már csak a jó bevonuló zene hiányzott…

– Nem volt önben félsz egy-két kijövetelnél?
– Amikor edzésbe álltam, egy-két szituációnál beugrott, ebből megint baj lehet, de hála az égnek, ez idővel elmúlt. A Haladás ellen két alkalommal élesben is tesztelhettem magam ezen a téren, mindkétszer úgy lett enyém a labda, hogy közben egy századmásodpercig nem gondoltam arra, hogy jaj, mi lesz, ha összeütközöm az ellenféllel.

– Nehéz volt az elmúlt hónap?
– Abból a szempontból volt az, hogy az elején traumaként éltem meg a történteket. Mégiscsak kiesett az életemből jó néhány perc, csupán a mentőben tértem magamhoz, gőzöm sem volt arról, mi történt velem.

– Az már szép emlék, hogy október negyedikén a kispadon ült a Stamford Bridge-en?
– Hogy őszinte legyek, nem volt jó onnan nézni a meccset. Iszonyúan sajnáltam, hogy a Chelsea otthonában nem mutathattam meg, mire vagyok képes. Azért, mert volt némi szerepem abban, hogy idáig eljutottunk, másfelől azért, mert pályafutásom egyik legnagyobb élményét vette el tőlem a sors. Sietve teszem hozzá, azok után, hogy csak a mérkőzést megelőző napokban csatlakoztam a csapathoz, a szakmai stáb részéről teljesen korrekt döntés volt, hogy Tomás Tujvelnek szavazott bizalmat. Persze szurkoltam ezerrel, hogy legalább egy pontot szerezzünk, ugyanakkor fájó volt külső szemlélőként nézni a találkozót. Állítom, a lelátóról könnyebb lett volna, mint a kispadról. Annál is inkább, mert – a szó szoros értelmében is – egy karnyújtásnyira voltam a játéktértől.

– Ha jól sejtem, csütörtök este a PAOK ellen eljön a pillanat, hogy a Vidi kapuját őrizze.
– Remélem, nem téved. Nagyon szeretnék a nemzetközi porondon is visszatérni, örülnék, ha végre csoportmeccsen is szóhoz jutnék. Noha bíztam benne, hogy nem kényszerülök hosszú pihenőre, azon a szeptemberi estén nem lehettem biztos benne, hogy jó egy hónap elteltével játékra alkalmas állapotban leszek. Alakulhatott volna úgy is, hogy az egész csoportkörről lemaradok. Amikor Trajkovski medencecsontjával találkoztam, nagy maflást kaptam, utólag megállapíthatom, jól jöttem ki az ütközésből. Főleg úgy, nem tört el az arccsontom, nem sérült a szemem.

– Szombathelyen nem volt sok teendője.
– Remek meccset vívtunk, nyertünk, nem kaptam gólt, igaz, nem is tettek nagyon próbára a hazaiak, és elsőre nem kívánhattam volna többet.

– Ezzel a forgatókönyvvel kiegyezne Szalonikiben is?
– Hogyne!

– Nem lenne szebb, ha úgy nyerne a csapata, hogy ön közben bravúrt bravúrra halmoz?
– Ez sem hangzik rosszul, de részemről azzal sincs gond, ha csupán epizódszerep jut nekem. Győzzünk úgy egy-nullára, hogy egy-két lövést hárítok, és rendben vagyunk.

– Valami azt súgja, nehezebb dolguk lesz, mint a Haladás ellen volt.
– Ez benne van a pakliban. A Hali drukkerei remek hangulatot teremtettek, ám a PAOK stadionjában alighanem még forróbb lesz a légkör. Arról nem szólva, hogy – nem megbántva a szombathelyieket – a görögök más minőséget képviselnek. Jó lesz erős csapattal telt ház előtt játszani, várom már.

– Nem tart attól, hogy mintegy harmincezer szaloniki fanatikus tombol majd a nézőtéren?
– Azért kezdtem el futballozni, hogy ilyen mérkőzéseken játszhassak. Százszor jobb az éneklő szurkolókat hallgatni, mint a tökmag ropogását.

– Nyerhetnek Görögországban?
– Persze. Minden meccsre úgy megyünk ki, hogy győzni akarunk. Aláírom, nem mi vagyunk az esélyesek, ráadásul idegenben játszunk, de ez nem gátolhat meg minket abban, hogy mindent megtegyünk a sikerért. Augusztus végén egy hajszál választott el bennünket attól, hogy az AEK Athént elbúcsúztatva ne az Európa-liga, hanem a Bajnokok Ligája csoportkörébe jussunk, hiszem, hogy azok az apróságok, amelyek akkor a görögök javára döntöttek, ezúttal a mi malmunkra hajtják a vizet.

– A sorsolás után némelyek arról beszéltek, a PAOK, a BATE és a Vidi majdnem azonos játékerőt képvisel. Osztja ezt az álláspontot?
– A PAOK-ot valamivel erősebbnek tartom nálunk és a fehéroroszoknál is. Ezért is lett volna fontos, hogy utóbbiakat legyőzzük az első csoportmérkőzésen. A másodikon viszont bizonyítottuk, hogy egy Chelsea-szintű klassziscsapatnak is méltó vetélytársai lehetünk, ebből kell kiindulnunk a csütörtöki csata előtt. Az angolok kiemelkednek ebből a négyesből, de nem tettünk le arról, hogy másodikként továbblépjünk, jóllehet ehhez kellenek immár az úgynevezett bravúrpontok is. Szalonikiben megvan a lehetőség arra, hogy begyűjtsünk egyet – vagy hármat.

– Huszonhét éves korára megélt már ezt-azt, tagja volt az U20-as világbajnokságon bronzérmet szerző válogatottnak, légióskodott Olaszországban, ünnepelhetett bajnoki címet idehaza. Ha azt mondom, eddigi karrierjében mégis a PAOK elleni meccs lesz a csúcs, akkor…
– Három évvel ezelőtt azért is igazoltam haza, hogy részese legyek annak, amin most keresztülmegyünk. Nem tagadom, amikor az AEK elleni rájátszás előtt szólt a Bajnokok Ligája himnusza, majd a kezembe fogtam a sorozat logójával ellátott labdát, felemelő érzés kerített hatalmába. De ha abból indulok ki, hogy a szaloniki lehet az első nemzetközi csoportmérkőzésem, igazat kell adnom önnek, valóban csütörtökön jöhet el az a pillanat, amikor valóra válik egy nagy álmom. Reményeim szerint szép este vár rám.

– Csak emlékezzen is majd minden percére!
– Na igen, az én esetemben ez sem elhanyagolható szempont.

OKTÓBER 25., CSÜTÖRTÖK

EURÓPA-LIGA
CSOPORTKÖR, 3. FORDULÓ
L-CSOPORT
21.00: PAOK (görög)–Vidi FC (Tv: Sport1) – ÉLŐBEN AZ NSO-N!
21.00: Chelsea (angol)–BATE Boriszov (fehérorosz) (Tv: Digi Sport1)

L–CSOPORT
MOL VIDI FC (magyar)
Chelsea (angol)
PAOK (görög)
BATE Boriszov (fehérorosz)

Szeptember 20.
PAOK–Chelsea 0–1
MOL Vidi FC–BATE Boriszov 0–2
október 4.
BATE Boriszov–PAOK 1–4
Chelsea–MOL Vidi FC 1–0
október 25.
21.00: Chelsea–BATE Boriszov
21.00: PAOK–MOL Vidi FC
november 8.
18.55: BATE Boriszov–Chelsea
18.55: MOL Vidi FC–PAOK
november 29.
18.55: BATE Boriszov–MOL Vidi FC
21.00: Chelsea–PAOK
december 13.
18.55: PAOK–BATE Boriszov
18.55: MOL Vidi FC–Chelsea