A bab nem hús, de a Ferencváros megint történelmet írt

A Fiorentina elleni hazai meccsel az idén a végéhez ért a Ferencváros öt hónapja kezdődő európai kupaszereplése, amely a legutóbbi négyhez képest – 2019-től kezdődően jut el folyamatosan az FTC valamelyik sorozat csoportkörébe – a leghullámzóbb volt.

Emlékszem, a KÍ elleni budapesti visszavágót megelőzően mennyi optimista, BL-csoportkörről álmodozó ferencvárosi szurkolóval beszélgettünk. Aztán a hazai 0–3 (azóta tudjuk, az volt az Fradi egyetlen veresége eddig ebben az európai kupaidényben) teljesen letaglózott mindenkit az Üllői úton, a meccs elején még egy emberként zengte a stadion, hogy „harcoljatok” a végén viszont már a lelkes feröeriek passzainál olézott a tábor. Sztanyiszlav Csercseszov vezetőedzővel a találkozót követő sajtótájékoztató találkoztam utoljára, amikor feltettem a kérdést, megvárja-e a reggelt a lemondással, de Kubatov Gábor, a klub elnöke nem várt reggelig...

Aztán a gödörből Máté Csaba vezérletével magyar csapatoktól a nemzetközi porondon ritkán látható, hatos győzelmi szériával lábalt ki a csapat. A litván Zalgiris elleni hazai 3–0 után tőle már azt kérdezhettem, mik a jövőre vonatkozó tervei, amire kitérő választ adott... Majd a klub vezetősége a tavaly még a Serie A-ban dolgozó, tekintélyparancsoló játékosmúltú Dejan Sztankovicsot bízta meg a Ferencváros irányításával, akivel folytatódott a felfelé ívelő szakasz. Amikor Firenzében 2–0-ra vezetett az Európa-konferencialiga csoportkörének második fordulójában a Ferencváros (miközben a bajnokságban is produkált egy nyolcas veretlen szériát, közte hét győzelemmel), újra egymásra talált a tábor és csapata, újra kezdhették elhinni a zöld-fehér-szurkolók, hogy a bab is hús. Mint a Leverkusen elleni tavaszi El-nyolcaddöntő után, amikor Csercseszovot a BL-főtáblára jutás esélyeiről faggattuk, ő pedig kissé fölényesen ezt mondta: „Nem értik, én már a BL-nyolcaddöntőt tűztem ki célul, nem csupán a csoportkört.”

A Fiorentina az októberi meccsen a hajrában ki tudott egyenlíteni, és nagyjából onnantól datálható a Fradi újabb megtorpanása, amihez persze az egyre több sérülés is hozzájárult. Az ősszel az első 19 ferencvárosi tétmeccsén 17 gólt szerző Varga Barnabás és az idényben 11 gólos Adama Traoré kiesése egyszerre már túl sok volt a Fradinak, nem beszélve egyéb hiányzókról, például a védelem egyik legjobbjáról, Samy Mmaeéról, de a legutóbbi két mérkőzésen már a keret legértékesebbnek számító játékosa, Cristian Ramírez sem játszott.

Ellenben az is igaz, hogy a hírek szerint egymillió euróért szerződtetett Baráth Péter csak 128 percet játszott a bajnokságban, az Ekl csoportkörére pedig nem is nevezték, holott egészséges, de kaphatott volna nagyobb szerepet az ősz egészében Katona Bálint vagy Pászka Lóránd is, hogy tehermentesíthesse a sokat játszókat. Katona kapcsán Sztankovics el is mondta csütörtökön, hogy tisztában van a képességeivel, ehhez képest csak november végén játszott először a szerb mesternél. Ugyanakkor az tény, hogy az európai és hazai porond jelentette kettős terhelés bizony a Ferencvárosnál jóval tehetősebb klubok számára is nagy megterhelést jelent, elég csak az idén BL-csoportkörös Union Berlin bajnoki bukdácsolására (a 15. helyen állnak a Bundesligában a Schäfer Andrást és a volt ferencvárosi Aissa Laidounit is foglalkoztató fővárosiak) vagy a legutóbbi három meccsét elveszítő Newcastle eheti nemzetközi búcsújára gondolni.

A Fradi ősz eleji szárnyalása a bajnokságban lejtmenetté változott (öt nyeretlen meccs, közte három vereség), az Európa-konferencialigában pedig fogcsikorgató küzdelemmé. Közben pedig a Magyar Kupában, ha nagy nehezen is, de azért csak bejutott a csapat a nyolcaddöntőbe a Puskás Akadémia kiverésével, ami tavaly az iváncsai égés miatt nem sikerült, de például Szerhij Rebrov időszakában is volt példa korai kupabúcsúkra (az ukrán szakemberrel az MK-győzelem nem is jött össze).

A fent leírt, az egész őszre jellemző hullámzás tökéletesen ráillett a csütörtöki meccsre is. A mérkőzés első fél órájában nem sokszor járt a Fradi a Fiorentina térfelén, és bizony a 9. percben Dibusz Dénes lélekjelenléte is kellett, hogy ne szerezze meg a vezetést a vendégcsapat. Utána viszont már a zöld-fehéreknek is voltak helyzeteik, a második félidő elején pedig egy remek Abu Fani, Kristoffer Zachariassen összjáték meghozta a gólt is, majd később a norvég támadó még egy kapufát is lőtt. Az utolsó húsz percben viszont megint a Fiorentina akarata érvényesült, a vendégek egyenlítettek, és ki tudja, mi lett volna a vége, ha az olaszoknak az 1–1 nem elég a csoportelsőséghez...

De elég volt, így pedig a hullámzó ősz ellenére a Fradinak sikerült megint történelmet írnia, ugyanis a csoportkörök bevezetés óta az európai kupákban első magyar csapatként maradt veretlen, és egymás után másodszor éli meg a tavaszi folytatást. Ráadásul egy olyan csoportban, amelyben az előző sorozat döntőse volt az egyik ellenfél. Nem csoda, hogy a mérkőzés végén újra együtt ünnepelt a tábor a csapattal, pedig a meccs elején még többet foglalkoztak a hazai drukkerek a vendégekkel, mint sajátjaik biztatásával.

Persze, lehet legyinteni, hogy ilyen költségvetés mellett nem nagy szám a továbbjutás, de ha abból indulunk ki, hogy sokáig nem az volt a kérdés, a tavasszal lesz-e még versenyben magyar klub, hanem az, megélik-e a kupacsapataink egyáltalán az augusztust, akkor ez igenis óriási fejlődés. A Ferencvárostól amúgy is megszokhattuk, hogy a 2019-es, első El-csoportkör óta, ha nem is minden évben, de araszolgat előre. Akkoriban az volt a reális cél, hogy eljusson a csoportkörig, és ott egyszer vagy kétszer győzni is tudjon, mostanra viszont már egyértelműen a továbbjutást tudja megcélozni az FTC, tavaly az Európa-ligában, idén az Ekl-ben és nagyjából itt tart most a magyar bajnok, ez a realitás. A Bajnokok Ligája továbbra is más kávéház, de ezen az úton haladva tovább, azért oda is be lehet majd térni időnként, ha a fejlődés töretlen marad. Már csak azért is, mert a mostani eredményeknek is köszönhetően jövőre legkevesebb 35 koefficiensponttal (ez újabb tavaszi továbbjutásuk esetén még nőhet is) kezdheti meg a Fradi az európai kupaszereplését jövő nyáron, ha eljut a nemzetközi porondra, márpedig ez idén a BL-selejtezőjének utolsó, úgynevezett rájátszásos körében is kiemelést ért volna a sorsolásnál.

A legfontosabb most a helyes önvizsgálat, hogy a Ferencvárosnál a téli szünetben megfelelően kiértékeljék az őszi tapasztalatokat, kezdve a KÍ elleni vereségtől a kirívóan sok sérülésen át a meccsen belül is egyre inkább hullámzó játékig. Hogy aztán a problémákra megfelelő választ adva, az átigazolási időszakban megerősítve folytathassa a csapat tavasszal az európai útját. A továbbjutás siker, de a bab nem hús – a leckét idén alaposan megtanulhatta a Fradi, és ami mindenképp biztató, hogy ezt Sztankovics is tudja. A szerb mester a csütörtöki mérkőzés utáni sajtótájékoztatón ki is emelte, nem szeretne hiú ábrándokat kergetni a tavaszi szereplést illetően, lépésről lépésre haladnak a csapattal – ahogy azt 2019 óta láthatjuk is a Ferencvárostól, mert először oda kell érni a hídhoz, a folyót nem lehet átugrani...

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!

EURÓPA-KONFERENCIALIGA, CSOPORTKÖR
6. FORDULÓ
F-CSOPORT
Ferencváros–Fiorentina (olasz) 1–1 (0–0)
Budapest,Groupama Aréna,20 657néző.Vezette:Luis Godinho (portugál)
FTC:Dibusz – Makreckis, Aaneba, I. Cissé, Civic (Botka, 64.) – Abu Fani, Esiti (Ben Romdan, 79.) – Katona B. (Besic, 79.), Zachariassen, Marquinhos – Varga Barnabás (Lisztes, 67.).Vezetőedző:Dejan Sztankovics
Fiorentina:O. Christensen – Kayode, Milenkovics, Ranieri, Parisi– Mandragora (Nzola, 63.), Maxime Lopez, Barák – Nicolás González (Ikoné, 20.), Beltrán, Brekalo (Kouamé, 63.).Vezetőedző:Vincenzo Italiano
Gólszerző:Zachariassen (48.), ill. Ranieri (73.)

A csoport másik mérkőzésén
Genk (belga)–Csukaricski (szerb) 2–0(Heynen 21., Paintsil 57.)
Kiállítva:Galarza (33., Genk)