A brazil pilóta bukása 15 éve még csak a szomorú kezdet volt

Először is nézzük, milyen előzmények után érkezett Imolába a száguldó cirkusz. Az 1993-as idény után betiltották az autókban a pilótákat segítő elektronikai rendszereket, például az aktív kerékfelfüggesztést, a kipörgésgátlót, az indulásszabályzót vagy a blokkolásgátlót. Az autókon mást nem módosítottak, azaz a négykerekűk sebességi mutatói változatlanok maradtak, csak éppen a betiltott automatikus rendszerek miatt sokkal nehezebb volt kezelni azokat – vagy ahogy a cinikusok mondták, most már nem a boxból irányították az autókat, hanem a versenyzőknek kellett átvenniük ezt a feladatkört.

A háromszoros világbajnok Ayrton Senna (aki a télen a McLarentől az előző két vb-t Nigel Mansell-lel és Alain Prosttal megnyerő Williamshez szerződött) szerint nagy hiba volt, hogy nem csökkentették valahogy az autók teljesítményét, a brazil az idénynyitó előtt azt jósolta, hogy rengeteg baleset fogja beárnyékolni az évadot. Sajnos igaza lett. Már az idényt felvezető teszteken történtek súlyos balesetek, a ferraris Jean Alesi és a benettonos J. J. Lehto is két-két verseny kihagyására kényszerült, miután csigolyarepedést szenvedett balesetében. A legdrámaibb esemény azonban még hátravolt…



Az idény első két versenyén Senna szerezte meg a rajtelsőséget, de a futamgyőzelmet a Brazil GP-n és a Japánban megrendezett Csendes-óceáni Nagydíjon is Michael Schumacher söpörte be a Benetton-Forddal. Senna Interlagosban Schumi üldözése közben megcsúszott, és lefulladó autója miatt kiesett, míg Aidában rajtkarambol miatt állt ki. Schumi 20 pontjával szemben neki egy sem volt, F1-es pályafutása során először állt pont nélkül két versenyt követően. Ráadásul azután, hogy a Williamshez szerződésekor mindenki elkönyvelte, Mansellhez és Prosthoz hasonlóan besöpri a vb-címet.



Imolában nyernie kellett, mert tudvalévő volt, hogy a következő, monacói verseny a Benettonnak kedvez, és Schumacherről addigra már kiderült, hogy kíméletlenül képes kihasználni az adódó alkalmakat. Csakhogy az 1994-re betiltott eszközöket korábban a Williams használta ki leginkább, így ennek a csapatnak okozott a legnagyobb gondot a vezethető autó elkészítése. Senna és csapattársa, Damon Hill folyamatosan panaszkodott az FW16-osra, és bár a San Marinó-i GP előtt Délnyugat-Franciaországban, Nogaróban tesztelt a csapat, a két versenyző szkeptikusan várta a hétvégét.

„A mérnökök nagyon lelkesek voltak, és amíg hivatalból derűlátóan várták az imolai hétvégét, mi Ayrtonnal csak csóváltuk a fejünket – mondta visszaemlékezésében Damon Hill, akit sorozatunkban többször is idézni fogunk. – Nem mertük őszintén állítani, hogy az autó jobb, mint az első két versenyen. Két baj volt vele: nem volt gyorsabb a Benettonnál, és borzasztó volt vezetni. Ayrton így is szerzett két pole pozíciót, képes volt felülkerekedni az autó hiányosságain.”

Az akkori versenyhétvégék péntekje és szombatja egyformán nézett ki: délelőtt két-két, egyenként háromnegyed órás szabadedzés, negyedórás szünettel elválasztva, majd délután egy órán át tartó időmérő edzés (ezeken bármikor bárki a pályára hajthatott). Vasárnap délelőtt félórás bemelegítő tréninget tartottak, majd délután jött a verseny.



Az első szabadedzésen a 28 fős mezőnyből Senna és Hill végzett az első két helyen, a brazil 1.157 másodpercet adott csapattársának. A Williams gyorsnak tűnt, de Hill többször is elhagyta a pályát, nehezen tartotta az aszfalton a gépet. Délután az időmérőn Senna megismételte remek teljesítményét, mögötte Schumacher végzett 467 ezredes hátránnyal.

Az időmérőt Rubens Barrichello bukása árnyékolta be, a Jordan-Hartot kormányzó brazil túl gyorsan érkezett a pálya utolsó előtti sikánjába, a kerékvetőre sodródva a magas szegélykő megdobta az autót, amely a levegőbe emelkedett, és több mint 200 kilométer per órás sebességgel csapódott a gumifal tetejének, a mögötte lévő betonnak, és az a fölött húzódó kerítésnek. Egy bukfenc után az autó fejtetőre érkezve állt meg.



„Már a baleset látványa is rettenetes volt, az egyik pillanatban azt hittem, át fog bukfencezni a kerítésen, és a nézőtérre vágódik – emlékezett Hill. – Aztán az döbbentett meg, ahogy a pályabírók közbeléptek: nagy lendülettel, iszonyatos energiával állították vissza az autót, Rubens tehetetlen feje össze-vissza verődött. Alesi és Lehto tesztbalesetben elszenvedett nyakcsigolya-sérülései után ez legalább lázító volt. Inkább hagyták volna az autót úgy, ahogy van, vagy ha már átfordítják, szépen lassan tették volna.”

Senna hasonlóan mérges volt, és azonnal a pálya ügyeletére hajtott, hogy megnézze, minden rendben van-e Barrichellóval, aki hozzá hasonlóan Sao Paulo szülöttje volt. Ezért a háromszoros világbajnok kiemelt figyelmet fordított fiatal versenyzőtársára, úgy érezte, távol otthonuktól övé a felelősség, ha történik vele valami.

Szerencsére Barrichellónak orrcsonttörését és elharapott ajkát leszámítva nem lett nagyobb baja, szombaton már a boxutcában sétált leragasztott orrával. Sajnos nem mindenki volt ennyire szerencsés ezen a hétvégén…