Harminc éve ment el a legendás Ayrton Senna

SENNA, A TEHETSÉG

Az olasz származású anyja családnevén versenyző Ayton Senna hétévesen ismerkedett meg a gokarttal, 13 évesen már a nála öt évvel idősebbek között nyerte meg sorra a versenyeket. 1981-ben Angliába költözött, három év alatt három kategóriában lett bajnok, 1983-ban a Williams adott tesztlehetőséget az F3 ászának, aki a Toleman-csapattól kapott F1-es szerződést 1984-re. Bár nagyon csendes és visszahúzódó volt, az autóba ülve kétség sem férhetett a tehetségéhez, a pályán határozott és agresszív stílusával harcolt ki tekintélyt magának. Májusban az átalakított Nürburgring megnyitóján megtartott All Star-versenyen, amelyen mindenki azonos Mercedes túraautóval indult – az első körben Alain Prostot a pályáról leszorítva –, 11 világbajnokot megelőzve győzött. A csőd szélén álló Tolemannel három versenyen lett dobogós, idő kérdése volt, mikor kerül olyan istállóhoz, amelynél világbajnok lehet.

SENNA, A LEGGYORSABB

Az autóban ülve egyszerre volt határozott és érzékeny. E két tulajdonságot ötvözte a precizitással, aminek köszönhetően generációjának leggyorsabb versenyzője lett – egy körön kétségtelenül. Első idényében a Tolemannel sorozatban hat futamon indult az első tízből, Kanadában négy másodpercet vert csapattársára egy körön. A Lotusszal az első két idényében 15 pole pozíciót szerzett (a megbízhatatlan motor miatt csak négy futamot nyert meg), a McLarennél 1988-ban és 1989-ben összesen 26-ot. Volt, hogy az időmérő legvégére ment csak ki, és egy gyors kör elég volt neki az első rajtkocka megszerzéséhez. A legtöbb pole pozícó rekordját 1989 és 2006 között tartotta.

SENNA MONACÓBAN 1987-BEN

SENNA MONZÁBAN 1990-BEN

Az utókor nem kizárólag Ayrton Senna tragédiája miatt hivatkozik fekete hétvégeként az 1994-es San Marinó-i Nagydíjra. A baljós események sora már pénteken elkezdődött, amikor az első időmérő edzésen egy rázókő 200 km/óra feletti tempónál a levegőbe emelte Rubens Barrichello autóját, amely irtózatos erővel vágódott a pályamenti falnak. Már ekkor sokan a legrosszabbtól tartottak, a brazil versenyző azonban csodával határos módon túlélte a balesetet, sőt egy nappal később saját lábán sétált be a paddockba. A sors azonban a szombati kvalifikáción Roland Ratzenbergerrel nem volt ennyire kegyes. A Simtek 34 éves versenyzője több mint 300 km/órával haladt, amikor első szárnya letört és beragadt az autója alá. A kocsi így nyílegyenesen vágódott a szemközti betonfalnak, a becsapódás ereje pedig akkora volt, hogy az osztrák újonc fejsérülései következtében szörnyethalt. A tragédia nagyon megrázta Sennát, aki elbizonytalanodott, van-e értelme vállalnia a másnapi versenyt. A rajt előtti percekben némán, szomorú és feszült tekintettel ült autójában – ezek az utolsó képkockák, amelyek bukósisak nélkül örökítették meg a legendás brazil versenyzőt. ZS. B.

SENNA, AZ ESŐMENŐ

Az időmérős teljesítménye mellett a vizes pályán mutatott zsenialitása tette korszakos klasszissá Sennát. Élete hatodik F1-es versenyén úgy lett második az esős Monacói Nagydíjon, hogy körről körre közeledett az éllovas Alain Prosthoz, aki körök óta jelezte a célegyenesben, hogy le kellene inteni a futamot. Mire előkerült a piros zászló, Senna már ott volt Prost nyakán, meg is előzte a célegyenesben, de mivel az előző kör állása számított, a francia nyert. Ez volt az első alkalom a rengetegből, amelyen meggyőződhetett a közönség Senna kivételes képességeiről az esőben. Egy évvel később Portugáliában esős versenyen szerezte meg első győzelmét, a második helyen befutó Michele Alboretóra egy percet vert, mindenki más kört kapott tőle. A legemlékezetesebb talán az 1993-as doningtoni futam első köre volt, a szakadó esőben egy kör alatt öt pilótát megelőzve állt az élre, és nyerte meg a futamot.

SENNA, A BAJNOK

Senna tempója egy körön kiemelkedő volt, de ha az autója is bírta, a versenytávon is nagyon nehéz volt legyőzni őt. A McLarennél 1988 és 1991 között a mezőny legjobb autóját vezethette, a négy idényből csak egyen nem tudta megszerezni a végső győzelmet, 1989-ben alulmaradt csapattársával, Alain Prosttal szemben. Senna mindig bizonyítani akart, a versenyautóban ülve küldetéstudat vezérelte. Kényes volt arra is, mit gondolnak róla, összeveszett a Formula–1 irányítóival is, üldözési mániája miatt sokszor úgy érezte, az egész világ ellen küzd. Az olasz Autocourse 1990-es ranglistáján a világbajnoki címe ellenére alulmaradt Prosttal szemben, ezért összeveszett a főszerkesztővel, aki később úgy emlékezett Sennára, mint az egyetlen pilótára, akit érdekelt, hogy hányadik helyre került a listán.

Véletlen egybeesés, hogy Ayrton Senna éppen azokban az években lépett a hangos sikerek útjára, amikor a Formula–1 hazánkban is egyre népszerűbbé vált. A brazil klasszist nemcsak a televíziós közvetítésekben, hanem 1986-tól a Hungaroringen zajló versenyeken élőben is láthatták a magyarok, akik közül rengetegen a szívükbe zárták őt fantasztikus eredményei és szimpatikus emberi vonásai miatt. Ezt a hatást az évek során tovább fokozta káprázatos mogyoródi eredménysora: az első hét magyar versenyéből hármat megnyert, négyet pedig a dobogó második fokán zárt, és 1993-ban is az élmezőnyben végzett volna motorhibája nélkül. Ebből is látszik, mennyire ráérzett a technikás Hungaroringre, ahol első köreit elképesztő módon egy ezerkettes Ladával tette meg: még az 1986-os hétvége előtt meg akart ismerkedni a pályával, és ehhez nem volt rest kölcsönkérni egy pályán dolgozó nehézgépkezelő Zsiguliját. Az emberközeliség egyébként a későbbiekben is jellemző volt rá hazánkban, Jo Ramírez, a McLaren korábbi csapatmenedzsere például felidézte, mennyire magával ragadta Sennát, amikor egy magyar motoros rendőr a reptérre vezető úton különböző manőverekkel szórakoztatta őt.  „Ayrtonnak valósággal leesett az álla, amikor kísérőnk úgy kezdett el száguldani előttünk, mint Valentino Rossi – mondta Ramírez a Nemzeti Sportnak.  – Tátott szájjal nézte, ahogy bevette a kanyarokat. Amikor kiértünk a reptérre, szólt, hogy vegyem elő a pénztárcáját, és nézzem meg, mennyit ér az a forintmennyiség, ami benne van, én meg mondtam neki, hogy legalább ötszáz dollárt. Erre ő szemrebbenés nélkül arra kért, hogy adjam csak oda a rendőrnek, mert ezért a produkciójáért messzemenőkig megérdemli.” ZS. B.

SENNA, A RIVÁLIS

A brazil neve az F1-ben összeforrt Alain Prostéval, a két versenyző 1988-ban, 1989-ben és 1990-ben is egymással csatázott a vb-címért. A sajtó a közönségnek leegyszerűsítette a párharcot: a francia volt a hidegvérű Professzor, míg a brazil a szenvedélyes őstehetség, akivel a legtöbb szurkoló azonosulni tudott. Prost elmondása szerint már a McLarennél töltött első közös évükben, 1988-ban, amikor uralták a mezőnyt, nagyon kellemetlenül érezte magát, Senna jelenléte feszültséget szült, a brazil mindenáron őt akarta legyőzni, amit nem is titkolt. Nem csapattársként, hanem riválisként tekintett rá. A rá következő két évben összeütköztek Szuzukában, 1989-ben Prost, 1990-ben Senna vb-címét eredményezte a karambol. Rivalizálásuk az F1-es közegben mindkettejük idegeit felőrölte, Senna azért is jelölte meg örök kedvenc ellenfeleként Terry Fullertont, gokartos csapattársát az 1970-es évek végéről, mert akkor még nem szólt bele a csatájukba a pénz és a politika.

SENNA, A MAGÁNEMBER

„Ő tanított meg, hogy legyek jobb versenyző, én pedig megtanítottam, hogyan élvezze jobban az életet”  – mondta Gerhard Berger, aki a McLarennél volt csapattársa, s akivel sok időt töltött együtt a pályán kívül is. Európában az osztrák szervezett programokat, Brazíliában pedig Senna volt a házigazda, együtt horgásztak, vízisíztek, repülő- és helikoptermodelleket reptettek. A brazil imádta az utcai motorokat, főleg a Ducatikat, az olasz vállalat a halála után róla nevezte el az egyik típusát, és az eladott motorok árának egy részét Senna alapítványának utalta. A brazil pilóta egyszer volt nős, még fiatalon, amikor Európába költözött, de feleségétől 22 évesen elvált, miután a hölgy rádöbbent, hogy csak második lehet a versenyzés után. Sennának utána voltak kapcsolatai, de nem nősült meg újra.

SENNA, A HAZAFI

Nehezen szakadt el Brazíliától, egész életében hangsúlyozta, milyen fontos neki a hazája. Küldetésének érezte azt is, hogy dicsőséget szerezzen az országnak, és hogy segítsen a szegény brazil családok gyerekeinek. Milliókat adományozott jótékony célra, a halála előtt a nővérének beszélt egy alapítvány tervéről, amelyet végül Viviane Senna valósított meg, és az elmúlt 30 évben több mint háromezer brazil iskola több mint 34 millió gyerekét segítette olyan lehetőségekhez, amelyre a család saját erejéből nem futotta volna. Senna 1994 elején, tudva, hogy labdarúgó-világbajnokságot is rendeznek abban az évben, válogatott futballistákkal találkozva azt mondta, az Brazília éve lesz, mindketten a negyedik vb-címükre hajtanak – a selecao a vb-döntő után Sennára emlékezett a pasadenai stadion gyepén.

SENNA, A LEGENDA

Senna a pályán mutatott zsenialitása mellett őszinteségével és nyíltságával is lenyűgözte az embereket, remekül kezelte a sajtót, amelynek az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején, a mindenről kétségeket ébresztő közösségi média megjelenése előtt elég hatalma volt ahhoz, hogy legenda státusba emeljen sportolókat. A háromszoros világbajnok, 41-szeres futamgyőztes brazil egy generáció példaképe volt, sárga bukósisakja a fekete Lotusban és a piros-fehér McLarenben is emblematikussá vált. Az 1994. május 1-jei San Marinó-i Nagydíjon elszenvedett halálos balesete után az egész világ gyászolta. Az F1 az ő és Roland Ratzenberger imolai tragédiája után tovább szigorította biztonsági intézkedéseit, óvva ezzel a versenyzőket a súlyos sérülésektől. Bár egyre kevesebben vannak, akik élőben látták őt versenyezni, Ayrton Senna emlékét Brazília, a Formula–1 és mi is gondosan őrizzük.

AYRTON SENNA DA SILVA Született:    1960. március 21., Sao Paulo Elhunyt:    1994. május 1., Bologna Állampolgársága:  brazil Weboldala: www.senna.com, www.institutoayrtonsenna.org.br F1 előtti legnagyobb sikere: brit F3-as bajnok (1983) Csapatai: Toleman (1984), Lotus (1985–1987), McLaren (1988–1993), Williams (1994) Első futama: 1984, Brazil Nagydíj GP-rajtjai: 161 Győzelmei: 41 Dobogós helyezései: 80 Leggyorsabb körei: 19 Pole pozíciói: 65 Vb-pontjai: 614 Vb-címei: 3 (1988, 1990, 1991)

A pokoli 1994-es imolai hétvége után a Formula–1 aktív szereplői, a rajongók és a média képviselői egy emberként követelték, hogy a sorozat irányítói mindent tegyenek meg a biztonsági normák látványos javításáért és a hasonló tragédiák elkerüléséért. A Nemzetközi Automobil-szövetség (FIA) Max Mosley elnök vezetésével elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy mind rövid, mind hosszú távon drasztikus fejlődésen ment keresztül a sorozat, és a biztonság növelésére azóta is megállás nélkül törekednek. Legyen szó a pályákról, az autókról, a versenyirányítási folyamatokról vagy a pilótafelszerelésekről, 1994 óta nem telt el év anélkül, hogy az illetékesek ne vezettek volna be valamilyen biztonsági fejlesztést, ami a statisztikában is érezteti hatását. Természetesen azóta is többször előfordult, hogy egy-egy óriási balesetnek csak a szerencsének köszönhetően nem lett szörnyű következménye, mégsem a véletlen műve, hogy az F1-ben Ayrton Senna tragédiája óta egyetlen halálos baleset történt versenykörülmények között: Jules Bianchi a 2014-es Japán Nagydíjon elszenvedett súlyos fejsérülése következményeként hunyt el a következő év júliusában. ZS. B.