Az egyik legmodernebb pálya: Isztambul, kanyarról kanyarra

Beállítások terén a hosszú egyenesek dominálnak, főleg a hátsó egyenes a 12-es kanyar előtt, ami a pálya legjobb előzési pontja. A csúcssebesség ezen a ponton 320 km/h fölött is lehet. Ám ezen kívül is további 3 egyenesben haladnak 280-310 km/h között. Ezért a leszorító erőt a legtöbb helyszínhez képest alacsonyabbra állítják.

Az első és középső szektor gyors (260 km/h) és közepesen gyors (140-150 km/h) kanyarokból áll, leszámítva egy lassú kanyart. Az utolsó szektor pedig a 8-as és a 7-es döntött kanyarhoz hasonlóan szintén a pálya jellegzetessége az utolsó három lassú kanyarral.

Modern pályáról lévén szó mindenhol leaszfaltozott bukóterek találhatóak, ezért igazi pilótabarát a ring, ahol egyedül a rajt rejthet magában balesetveszélyt, valamint a 8-as kanyar miatt extrém terhelésnek kitett jobb első gumi. Tavaly a Bridgestone mérnökei a miatt kérték Lewis Hamiltont a három kiállásos taktikára, mert nem voltak biztosak benne, hogy a gumik bírni fogják a nyüstölést, mivel a brit 2007-ben defektet kapott ezen a pályán.

A rajtnál általában minden évben szokott lenni a mezőny valamelyik részében összeakadás, összekoccanás. A belső oldali rajthely pedig általában porosabb a külső, páratlan helyeknél, ezért a páros rajthelyűeknek több nehézséget szokott jelenteni az indulás. Többek között ezért is fontos az első rajthely megszerzése ezen a pályán.

Kanyarról kanyarra

Az első kanyar egy lejtős bal jobb kombináció, ami a Sao Pauló-i pálya első kanyarjára emlékeztet. A versenyzők 3. sebességi fokozatban teljesítik 140 km/h körül. Ez után egy elnyújtott jobb íven haladnak, ahol a pálya teljes szélességét kihasználják, egészen a bal szélről mennek át ismét jobbra, a 3. kanyar előtt. Az íven már 7. sebességi fokozatot kapcsolnak, és innen váltogatnak le egészen 3. fokozatba. A fékezés után a 3. kanyart szinte végig fél gázon veszik, és csak a pálya közepéig engedik kisodródni autójukat, a következő jobbkanyar miatt.

A két kanyar között egy rövid időre padlógázt adnak, majd egyenes vonalban fékeznek a 4. éles jobbkanyar előtt, amit 2. fokozatban 100 km/h körül teljesítenek. Innen óvatosan gyorsítanak ki, mert közben jobbra kell kanyarodniuk, hogy a következő bal kanyar előtt legyen elég idő kívülre húzódni. Fontos a minél szűkebb kigyorsítás e miatt nem engedik autóikat egészen a pálya széléig. A bal kanyart 3. sebességi fokozatban teljesítik, a pálya jobb széléről kezdik. Előtte egy pillanatra fékeznek az egyenesben, majd fokozatosan kezdenek visszalépni a gázra. A fékezés itt azért fontos, mert lejt a pálya, ezzel kerülik el az alulkormányzottságot. Itt két balkanyar követi egymást, a másodi már a gyorsítási szakaszon van, ezért ott a tempó miatt már messze elkerülik a kanyar csúcspontját és egészen a külső oldali kerékvetőig érkeznek.

Ebben az egyenesben 290 km/h-ra gyorsulnak fel és szinte csak egy pillanatra még 7. sebességi fokozatot is van idő kapcsolni, még mielőtt a fékre lépnének. A 7. kanyar egyedisége, hogy döntött és közben emelkedik a pálya. A féktáv kezdetét a bal oldali kerékvető kezdete jelenti és ezen a ponton el is kezdenek kanyarodni szinte bedobva a gépet az ideális ívre. A kanyart 140 km/h körül veszik 3. sebességi fokozatban, már a kanyar közepén gázt adnak, ami fontos az emelkedő miatt. A kiérkezésnél egész széles ívre kerülnek, a külső rázókőre, ahol már 4-be váltanak. Innen azonnal megkezdik az áthúzódást a pálya külső szélére, biztos alapról támadva meg a 6.-ban vehető 8-as kanyart, ami szintén emelkedik. Szinte végig padlógázzal haladnak, a kanyarsebesség 260 km/h fölötti és mint a 4-csúcspontot megközelítik, a végén a kerékvetőre érkezve ki.

Az utána következő lejtő is segíti az autókat, hogy 310 km/h körüli sebességre gyorsuljanak fel. A bal kanyar előtt kb. 100 méterrel kezdenek fékezni, 3-as sebességi fokozatban veszik 150 km/h körül, a kiérkezésnél használják a jobb kanyar kerékvetőjét, majd szinte átvágódnak a pálya bal oldalára. Akkora lendülettel érkeznek ki, hogy átlépik a pálya szélét jelentő fehér vonalat, egy bekötőúton és a rázókövön térnek vissza a pályára. A pálya leggyorsabb része következik, hosszú egyenes egy töréssel a közepén. Ennél a törésnél a pálya teljes szélességét kihasználják, hogy a lehető legnagyobb tempóval vehessék, miközben utána emelkedik a pálya. Az egyenes a végén lejt, ennek is köszönhető a magas végsebesség. Ez és az utána következő féktáv a pálya legjobb előzési pontja.

Az utolsó szektor a pálya talán legnehezebb szektora, amit csupa lassú 90-100 km/h-val bevehető kanyar alkot. Ezen 3 kanyar közül az elsőt a legkönnyebb elrontani a kemény féktáv miatt, ami a 100 métert jelző táblánál kezdődik és benyúlik a kanyarba. Ebből, a 12-es kanyarból szűken kell kijönni, mert szorosan utána egy jobb kanyar következik. A jobb kanyar előtt kis fék, használják a kerékvetőt, majd olyan szűken jönnek ki, ahogy csak tudnak, az utolsó kanyarra való jó ráfordulás miatt. A pálya közepére érkeznek ki és egy kis fékezés után onnan veszik az utolsó kanyart, a rázókövön. Ezt a 3 kanyart 2. fokozatban teljesítik és fontos a gázpedállal való óvatos bánásmód, mert az alacsony sebesség és váltófokozatban a legkönnyebb kipörgetni a hátsó kerekeket egy túl nagy gázadással. A célegyenesben a külső rázókőre érkeznek, és innen már felfele váltogatnak egészen 7. sebességi fokozatba, az egyenesben.