F1: Szujó elmondta, miért szeretik a pilóták a Magyar Nagydíjat

– Hogyan készül a kommentátor a jubileumi hétvégére?
– Izgatottan és jó érzésekkel – szívesen mondanám, hogy a szívemben, de azért inkább gyomortájon – mondta Szujó Zoltán, az MTVA F1-es vezető kommentátora. – Ilyenkor előjönnek a régi emlékek, például az első alkalom, amikor személyesen ott lehettem a Hungaroringen 1990-ben. A nagypapámmal a célegyenesre ráfordító kanyarban ültünk a gyepen, bár akkor talán még fű sem volt – lelátó biztosan nem. Hogy pontosan mi történt a versenyen, azt annyira nem láttam át, de a másnapi Nemzeti Sport segítségével rekonstruáltuk az eseményeket.

– Riporterként melyik volt a legemlékezetesebb Magyar Nagydíja?
– A 2003-as és a 2004-es hétvége mindenképp ott van a legkedvesebb emlékek között, mert akkor Baumgartner Zsolt is tagja volt a mezőnynek, és amikor ott álltam mellette a rajtrácson, nem is igazán fogtam fel, hogy ez milyen nagy szó. Magyar F1-es versenyző felbukkanására mostanában vajmi kevés az esély, ezért próbálom azt az élményt a lehető legjobban elraktározni magamban. De emlékezetes, a 2007-es verseny is, amikor Lewis Hamilton és Fernando Alonso akaszkodott össze az időmérőn, úgyhogy a kollégákkal szombat délután egymásra néztünk, hogy a teljes műsor, amit másnapra kitaláltunk, mehet a kukába. De ezért is szép a tévézés: néha tényleg az élet szerkeszti az adást. Aztán a 2009-es borzalom is megmarad az emberben, amely Felipe Massával történt. Az azt követő napok nagyon intenzívek voltak, például a brazil kollégáknak mi segítettünk műholdas kocsit állítani a Honvédkórház elé, hiszen egész Brazíliát az érdekelte, életben marad-e a pilóta.

– Ön szerint miért szeretik a versenyzők annyira a magyar versenyt?
– Mert nálunk szépek a lányok... A viccet félretéve, nyilván sokat nyom a latban, hogy közel van a főváros. Az, hogy egy húszperces autóút után az ember máris ott van Európa egyik legpezsgőbb és legszebb belvárosában, azért az nagyszerű és ritka élmény, nagy kényelem a pilótáknak, ráadásul hangulatában is rengeteget hozzáad egy versenyhétvégéhez. Az elmúlt években a magyar szurkolók is szépen felértek a német, angol vagy olasz drukkerek szintjére, ami a lelkesedést és a hozzáértést illeti. Az, hogy a hangulat fantasztikus, tényleg nem csak udvariaskodás a pilóták részéről, ők valóban imádnak idejárni.

– Fantasztikus jubileum a 30. Magyar Nagydíj, de milyen hosszúra nyúlhat a futamunk jövője?
– Manapság mindenféle csodák nőnek ki a földből a dúsgazdag országokban. Ha ma valaki épít egy F1-es pályát, az nem csupán egy aszfaltcsík néhány garázzsal meg lelátóval, hanem konkrét városrész, amivel Magyarország nem tud versenyezni. 2021-ig van szerződésünk, addig talán mindenképpen idejön a mezőny, de ha a Magyar Nagydíjról van szó, a csapatok a főtámogatóikat el tudják hozni egy gyönyörű európai városba, ahol kellemes hétvégi programot tudnak nekik szervezni, s egy jól irányított versenyt nézhetnek meg. Ez szerintem a futam jövője szempontjából igenis fontos. – Hogyan készül a kommentátor a jubileumi hétvégére?
– Izgatottan és jó érzésekkel – szívesen mondanám, hogy a szívemben, de azért inkább gyomortájon – mondta Szujó Zoltán, az MTVA F1-es vezető kommentátora. – Ilyenkor előjönnek a régi emlékek, például az első alkalom, amikor személyesen ott lehettem a Hungaroringen 1990-ben. A nagypapámmal a célegyenesre ráfordító kanyarban ültünk a gyepen, bár akkor talán még fű sem volt – lelátó biztosan nem. Hogy pontosan mi történt a versenyen, azt annyira nem láttam át, de a másnapi Nemzeti Sport segítségével rekonstruáltuk az eseményeket.

– Riporterként melyik volt a legemlékezetesebb Magyar Nagydíja?
– A 2003-as és a 2004-es hétvége mindenképp ott van a legkedvesebb emlékek között, mert akkor Baumgartner Zsolt is tagja volt a mezőnynek, és amikor ott álltam mellette a rajtrácson, nem is igazán fogtam fel, hogy ez milyen nagy szó. Magyar F1-es versenyző felbukkanására mostanában vajmi kevés az esély, ezért próbálom azt az élményt a lehető legjobban elraktározni magamban. De emlékezetes, a 2007-es verseny is, amikor Lewis Hamilton és Fernando Alonso akaszkodott össze az időmérőn, úgyhogy a kollégákkal szombat délután egymásra néztünk, hogy a teljes műsor, amit másnapra kitaláltunk, mehet a kukába. De ezért is szép a tévézés: néha tényleg az élet szerkeszti az adást. Aztán a 2009-es borzalom is megmarad az emberben, amely Felipe Massával történt. Az azt követő napok nagyon intenzívek voltak, például a brazil kollégáknak mi segítettünk műholdas kocsit állítani a Honvédkórház elé, hiszen egész Brazíliát az érdekelte, életben marad-e a pilóta.

– Ön szerint miért szeretik a versenyzők annyira a magyar versenyt?
– Mert nálunk szépek a lányok... A viccet félretéve, nyilván sokat nyom a latban, hogy közel van a főváros. Az, hogy egy húszperces autóút után az ember máris ott van Európa egyik legpezsgőbb és legszebb belvárosában, azért az nagyszerű és ritka élmény, nagy kényelem a pilótáknak, ráadásul hangulatában is rengeteget hozzáad egy versenyhétvégéhez. Az elmúlt években a magyar szurkolók is szépen felértek a német, angol vagy olasz drukkerek szintjére, ami a lelkesedést és a hozzáértést illeti. Az, hogy a hangulat fantasztikus, tényleg nem csak udvariaskodás a pilóták részéről, ők valóban imádnak idejárni.

– Fantasztikus jubileum a 30. Magyar Nagydíj, de milyen hosszúra nyúlhat a futamunk jövője?
– Manapság mindenféle csodák nőnek ki a földből a dúsgazdag országokban. Ha ma valaki épít egy F1-es pályát, az nem csupán egy aszfaltcsík néhány garázzsal meg lelátóval, hanem konkrét városrész, amivel Magyarország nem tud versenyezni. 2021-ig van szerződésünk, addig talán mindenképpen idejön a mezőny, de ha a Magyar Nagydíjról van szó, a csapatok a főtámogatóikat el tudják hozni egy gyönyörű európai városba, ahol kellemes hétvégi programot tudnak nekik szervezni, s egy jól irányított versenyt nézhetnek meg. Ez szerintem a futam jövője szempontjából igenis fontos.

A Magyar Nagydíjra belépők kaphatók a jegyed.hu oldalon!