Hegesztőből F1-sztár – Kevin Magnussen sosem adja fel az álmait

– Mottója, a „soha ne add fel az álmaidat” elég egyszerűen hangzik, ám mintha önnél tényleg beválna.
– Valóban ezt szoktam kiírni a bejegyzéseim végére a Twitteren és az Instagramon, mert ez működik, csak ezzel a hozzáállással tudtam magamnak utat törni – mondta a Haas-csapat versenyzője, a dán Kevin Magnussen a Nemzeti Sportnak adott exkluzív interjújában. – Voltak nagyon nehéz időszakai a pályafutásomnak, de fontos volt, hogy végig higgyek az álmaimban, és ne veszítsem el a hitemet.

– Amikor itt, Monacóban jár-kel F1-es pilótaként a luxusjachtok és szupersztárok forgatagában, úgy érzi, megérte végigcsinálni?
– Összességében igen, de amikor elérek egy célt, rögtön a következő jár a fejemben. Azt hiszem, addig nem leszek maradéktalanul elégedett, míg egy napon meg nem nyerem a világbajnokságot.

– Ami főleg annak tükrében lenne nagy szó, hogy nem is olyan rég még hegesztő szakmunkásként kereste a kenyerét…
– Hát igen, az nagyon rossz időszak volt. A karrierem 2008-ban félbeszakadt, mert nem találtunk elég szponzort a folytatáshoz. Gyakorlatilag munkanélkülivé váltam, ezért úgy voltam vele, akkor inkább elkezdek dolgozni egy gyárban mint hegesztő. Szerencsére nem tartott sokáig, mert a következő évben egy szponzor újra finanszírozta a versenyzői karrieremet, de ez az időszak legalább arra jó volt, hogy sokkal jobban értékelem a jelenlegi életemet. Néha jó visszagondolni a küszködésre, hogy lássam, milyen fantasztikus, hogy az álmomat élhetem.

– Összességében mi a legjobb és a legrosszabb egy F1-es pilóta életében?
– A legjobb, amikor vezetheted az autót, a legrosszabb pedig, amikor nem vezetheted. Ilyen egyszerű.

– És a körítés? A privilégiumok, a luxus, a pénz?
– Engem csak a vezetés érdekel.

– Ennek ellenére önök annyit keresnek, ami egy átlagembernek elképzelhetetlen.
– Rengetegen keresnek nálam sokkal többet… Az igazi nagyágyúk a topcsapatoknál tényleg rengeteg pénzt kapnak, ami adott esetben néha felfoghatatlan összeg, de a többiek rajtuk kívül nem is álmodhatnak ennyiről.

– A becsült fizetési listák alapján az olyan középcsapatok, mint a Haas, a Force India vagy a Toro Rosso pilótái félmillió dollár körüli összeget keresnek. Elárulja, hogy ez nagy vonalakban közel áll-e a valósághoz?
– Nincs messze tőle, és nem is feltétlenül több ennél az összegnél.

– Amikor 2014-ben egyből dobogós hellyel mutatkozott be az F1-ben, rögtön az új Lewis Hamiltonnak kiáltották ki. Hogyan emlékszik vissza a kezdetekre?
– Furcsa érzés volt, hogy azonnal dobogós lettem és sztárként kezelnek, de aztán hamar láttam, hogy a szezon korántsem lesz diadalmenet. Az első futam után szerettem volna újabb dobogókat, újabb sikereket, ám a McLaren lejtmenetbe került.

– Igaz, hogy miután 2015-ben tartalék pilótaként járta a versenyeket, a születésnapján közölték önnel, hogy nem számítanak tovább a szolgálataira?
– Már korábban is sejtettem, hogy nem lesz maradásom, de az elbocsátásomról szóló hivatalos e-mailt valóban a születésnapomon kaptam meg a vezetőségtől.

– Aztán ismét nem maradt más hátra, mint mantrázni, hogy „soha ne add fel az álmaidat”?
– Tulajdonképpen igen. Nagyon nehéz helyzetbe kerültem, de nem adtam fel, küzdöttem, és igazán szerencsés is voltam, hogy aztán megnyílt a lehetőség a Renault-nál. Élveztem ott a munkát, megismertem jó néhány remek szakembert, az autó azonban sajnos nem volt versenyképes, szóval úgy éreztem, váltanom kell, és nem is bántam meg, hogy a Haashoz igazoltam.

– Mi a legfőbb különbség egy privát istálló és egy klasszikus gyári csapat között?
– A színfalak mögött sokkal kevesebb politikai játszma és hatalmi harc folyik. Nyitottabb, békésebb a környezet, különösen az olyan gyári istállóhoz képest, amely nem szállítja az eredményeket. Ott csak akkor jó a hangulat, ha nyertek.

– A Magyar Nagydíjhoz és Budapesthez milyen élmények fűzik?
– Örülök, hogy minden évben visszatérhetek önökhöz. Először 2009-ben jártam Magyarországon egy Formula-Renault-teszten, onnantól fogva pedig minden kategóriában versenyeztem a Hungaroringen. Budapest nagyon tetszik, és a pályán is szeretek versenyezni, jó oda minden évben visszatérni. A bulikból egyelőre kimaradtam, de talán most a nyári szünet előtt!