Az F1 fura figurája – mérlegen Romain Grosjean ellentmondásos pályafutása

A közhely szerint nem az a fontos, hány évig élünk, hanem, hogy mennyi élettel töltjük meg az éveinket. Ha ebből a szempontból nézzük: Romain Grosjean bizony alaposan megtöltötte tartalommal azt a mintegy kilenc és fél évet, amely az F1-es világbajnoki sorozatban adatott neki. Kalandos pályafutása végig úgy alakult, hogy sem a kezdete, sem a köztes időszaka, sem a lezárása nem mondható átlagosnak. A megítélése kifejezetten ellentmondásos, de az biztos, hogy az elmúlt egy évtizedben színt csempészett a Formula–1-be.

KACIFÁNTOS KEZDET

Az 1986-ban Genfben született Grosjean kifejezetten későn, 14 évesen kezdett el versenyezni, és bár Svájcban nem láttak benne különösebb tehetséget, a francia szponzorok, elsősorban a Renault felkarolta, így egész karrierje során édesanyja nemzetiségét képviselte. Miután 2005-ben bajnok lett a Formula-Renault 2.0-ban, a francia vállalat felvette versenyzőakadémiájára is, amit az F3-as Európa-bajnoki címmel hálált meg. Junior-pályafutása szépen ívelt felfelé, 2008-tól az F1 előszobájának számító GP2-ben is gyűjtögette a győzelmeket, a Renault ráadásul hivatalos tesztpilótának is kinevezte. Ekkor úgy tűnt, a lehető legjobb időben van a legjobb helyen, mert Nelson Piquet Jr. és a csapat viszonya kezdett megromlani a brazil pilóta gyenge eredményei miatt. A kapcsolat 2009 közepén mérgesedett el annyira, hogy Piquet-nek mennie kellett, a Renault-nak pedig nem is lehetett kérdés, hogy francia pilótájával helyettesíti.

A félelmetes Fernando Alonso mellett senki sem számított csodára Grosjeantól, de a pont nélkül teljesített hét versenyével nem is tudta meggyőzni a csapatot a hosszabbításról. Ekkor úgy tűnt, ennyi volt a 23 éves pilóta F1-es karrierje, hiszen megfelelő támogatás híján esélye sem maradt más csapatnál, ráadásul a fiatal tehetség szerepköréből is kinőtt már. Ennek ellenére a francia DAMS színeiben visszalépett az ifjoncok közé a GP2-be, valamint a rövid életű AutoGP-sorozatban is bajnok lett. Ezzel a szerencsés találkozással megütötte a főnyereményt, hiszen az F1-ből távozó Renault-t közben az a tulajdonosi kör vásárolta fel, amely kitűnő viszonyt ápolt a DAMS-istállót vezető Éric Boullier-vel. A francia szakembert hamar ki is nevezték csapatfőnöknek, aki 2012-re megadta Grosjeannak a Lotusra keresztelt istállónál az újrakezdés lehetőségét. A pilóta egy évvel korábban a GP2-es bajnoki címmel bizonyította rátermettségét, ám így sem lehetett teljesen nyugodt, mert ezúttal egy másik nagy világbajnok, a két év után visszatérő Kimi Räikkönen „várt rá” a garázs másik oldalán.

HAMAR ELÁSTA MAGÁT

Grosjean nem csupán visszatérhetett az F1-be, az is hamar kiderült, kifejezetten gyors autót kapott, amellyel az első nagydíjon a harmadik helyre kvalifikálta magát, sőt a negyedik futamon már a dobogóra is felállhatott. Tempó tekintetében fejlődőképesnek bizonyult, ám Räikkönenhez képest egyenetlen volt a versenyteljesítménye, miközben rendszeres első körös koccanásaival is kezdett többeket magára haragítani. Bár további két dobogós helyezést szerzett, sőt, technikai hibája nélkül Valenciában reális esélye nyílt volna a győzelemre, biztató megvillanásait teljesen lenullázta döbbenetes spái rajtbalesetével.

Finoman szólva is ambiciózus előretörésével olyan tömegbalesetet idézett elő, amelyben a repkedő autók miatt centimétereken múlt egy súlyos fejsérülés, nem mellesleg a vb-címért küzdő Alonsót is kiiktatta a versenyből. Tettének 1994 óta nem látott következménye lett: eltiltották a következő nagydíjtól. A történtek után hiába vette igénybe sportpszichológus segítségét, visszatérését követően Szuzukában is összeakadt Mark Webberrel, aki nemes egyszerűséggel az „első körös félkegyelmű” gúnynevet akasztotta rá. Grosjeant az sem tüntette fel jó színben, hogy a két évig az F1 közelébe sem szagoló Räikkönen játszi könnyedséggel legyőzte házon belül, és futamot is nyerve megszerezte az összetett harmadik helyét (miközben ő csak nyolcadik lett). Ekkoriban senki sem fogadott volna rá nagy összegben, hogy a francia pilóta F1-es kalandja további nyolc (!) évig tart majd.

A Lotus viszont 2013-ra is megtartotta versenyzőjét, aki újabb óriási esélyt dobott el magától. Az új autóval ugyanis Räikkönen megnyerte az idénynyitót, aztán gyorsan további három második helyet szerzett, miközben Grosjean kifejezetten döcögősen kezdett. A topcsapatok közül a következő évre a Ferrarinál és a Red Bullnál is felszabadult egy-egy hely, de mindketten inkább a „veterán” finn, semmint a szétszórt francia szolgálatai iránt érdeklődtek. Pedig ősszel váratlanul fordult a kocka, és az idény második felében Grosjean gyűjtött több dobogós helyezést és nyújtott jobb időmérős teljesítményt, ekkor viszont már túl késő volt: a Ferrari 2014-re leigazolta Räikkönent, a Lotus pedig meredek zuhanásba kezdett.

NINCS ÚJABB ESÉLY

Grosjean nagy pechje, hogy éppen akkor kezdett belelendülni és értékes tapasztalatokat szerezni, amikor autója teljesítménye végletesen visszaesett, csapata pedig 2015-re csődbe ment. Az istálló romjain újjáalakuló Renault-nál nem számítottak a szolgálataira, a topcsapatok pedig már inkább a következő generáció tehetségei felé kacsingattak, így a pilóta egyetlen lehetősége az újonc Haas maradt. A feltörekvő amerikai istállónak aranyat ért Grosjean tapasztalata, de a várakozáson felül sikerült első három év sem nyitott meg új kapukat a versenyző előtt.

Ekkor ráadásul újra olyan hibákkal borzolta a kedélyeket, mint például a barcelonai első körös „ámokfutás”, az azeri biztonsági autó mögötti kicsúszás vagy a csapattárssal való koccanások, miközben panaszos, folyton méltatlankodó hangvételű rádióüzenetei sem javítottak népszerűségén. Amikor egyszer Lewis Hamilton miatt morgolódott, a Mercedest irányító Toto Wolff azzal tette helyre, hogy „Grosjeannak örülnie kellene, hogy egyáltalán még az F1-ben versenyezhet”, és ezzel a véleménnyel egyre többen értettek egyet. A helyzet tovább romlott, amikor a Haas 2019-ben váratlanul negatív spirálba került, így az autó miatt a versenyző teljesítménye is gyengébbnek hatott, a közösségi médiában pedig mind gyakrabban rontottak neki a kommentelők.

Utolsó két szerződéshosszabbítását már általános közfelháborodás fogadta, mert sokan képtelenek voltak megérteni, miért kap újabb és újabb esélyt (svájci bankárcsalád sarjaként azért nekünk lenne néhány tippünk...), min­denesetre a nagy kaland 2020-ban végleg véget ért. Persze nem is Grosjeanról lenne szó, ha átlagos búcsúfutam végén akasztotta volna szögre a bukósisakot: brutális balesete után Bahreinben szó szerint a halál torkából menekült meg. A világ fellélegzett, amikor a kettészakadt, összeroncsolódott, porig égett autóból sértetlenül mászott ki, valahogy mégis jellemző, hogy a különös F1-es kalandot ez a bizarr epizód zárta le.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. január 16-i lapszámában jelent meg.)