A Red Bull továbbra is megállíthatatlan: sorozatban tizenhárom futamgyőzelemmel a háta mögött ment el a nyári szünetre, és toronymagasan vezeti mindkét bajnokságot. Az RB19-es egyik fő erősségét az állítható hátsó szárny hatékonysága jelenti, aminek köszönhetően a versenyzők, Max Verstappen és Sergio Pérez sokszor megállíthatatlan az egyenesekben, és könnyűszerrel előznek a DRS-zónákban.
A riválisok jó ideje próbálnak rájönni a titok nyitjára, azonban törekvéseik egyelőre sikertelenek voltak, és a legutóbbi versenyhétvégén, a Belga Nagydíjon megmutatkozott, hogy a „vörös bikák" még mindig jelentős előnyben vannak a területen. Spa-Francorchamps-ban a sprintes lebonyolítás részeként két időmérőt is rendeztek, ráadásul mindkettő felszáradó pályán zajlott le, ám volt egy fontos különbség: míg a Nemzetközi Automobil-szövetség (FIA) pénteken engedélyezte a DRS használatát a Q3-ban, a sprintkvalifikáció végén úgy ítélte meg, hogy még túl nedves a pálya, így nem lehetett nyitni a hátsó szárnyat.
Már a két kvalifikáció végeredményére pillantva szembetűnő volt, hogy a mezőny milyen nagy mértékben tudott közeledni Red Bullhoz, hiszen Verstappen pénteken még több mint nyolc tizedet adott a közvetlen üldözőjének, Charles Leclerc-nek, míg szombaton mindössze tizenegy ezreddel előzte meg a második Oscar Piastrit, és a harmadik Carlos Sainz Jr. is csupán 25 ezreddel maradt el a pole pozíciótól.
Az Auto Motor und Sport a különleges körülmények kapcsán szemügyre vette és összehasonlította a két időmérőn elért végsebességeket, és megnézte, a különböző istállók milyen mértékben gyorsulnak, ha nyithatják a hátsó szárnyat. A Red Bull a DRS használata nélkül 320.5 km/h-t ért el a Kemmel-egyenes végén, míg az állítható hátsó szárnnyal 340.8 km/h-t, ami 20.3 km/h-s különbséget jelent.
A Ferrari eközben 19km/h-s javulást ért el, míg a Mercedes Lewis Hamiltonnal a volán mögött csak 13.2 km/h-t gyorsult. Utóbbi alakulat lemaradása a területen különösen nagy volt, hiszen a hétszeres bajnok a DRS nyitása nélkül még jobb végsebességet produkált, mint a Scuderia, azonban anélkül már elmaradt tőle.
Az „ezüstnyilak" kapcsán azért volt fontos külön kezelni a két versenyzőt, hiszen különböző csomaggal versenyeztek a legendás aszfaltcsíkon: George Russell nagyobb leszorítóerőre játszott, vagyis jóval nagyobb hátsó szárnnyal ment. Ez nem bizonyult jó döntésnek, hiszen hiába lépett előre többet a DRS nyitásával, a végsebessége jócskán elmaradt a vetélytársakétól.
CSAPAT | DRS NÉLKÜL | DRS MELLETT | KÜLÖNBSÉG |
Red Bull | 320.5 | 340.8 | 20.3 |
Ferrari | 318.3 | 337.3 | 19 |
Mercedes (HAM) | 319.8 | 333 | 13.2 |
Mercedes (RUS) | 303.2 | 327.5 | 24.3 |
Az AMuS az elemzése végén hozzáfűzött egy érdekes mondatot is, amely arra utal, hogy a Formula–1 vezetősége módosítani kívánja az állítható hátsó szárnnyal kapcsolatos szabályokat, és annak használatát betiltaná a kvalifikáción. Ha ez megvalósulna, mindenképpen a Red Bullt érintené a leghátrányosabban, előnyét azonban így sem tüntetné el teljesen, hiszen a fenti adatokból is jól látszik, hogy állítható hátsó szárny nélkül is az övé a legjobb végsebesség, ráadásul fölénye leginkább hosszú távon rajzolódik ki, egy körön már több ízben alulmaradt az idén.