Cesare Prandelli – edzőportré

Prandelli játékosnak sem volt akárki, hiszen az 1957-ben született középpályás a Cremonese után, ahol együtt játszott a világbajnok Antonio Cabrinivel és a későbbi neves edzővel, Emiliano Mondonicóval, az Atalanta érintésével az akkoriban fénykorát élő Juventusba igazolt. Torinóban Giovanni Trapattoni mester kezei alatt egy igazi világverő csapat alakult ki akkoriban – Dino Zoff, Antonio Cabrini, Claudio Gentile, Gaetano Scirea, Roberto Bettega, Franco Causio, Pietro Virdis, Liam Brady, Giuseppe Galderisi, Sergio Brio, Paolo Rossi, Michel Platini, Zbigniew Boniek –, nyert is hősünk bajnokságot, Olasz Kupát, BEK-et, KEK-et és európai Szuperkupát.

Bár az 1979 és 1985 közötti Juve-időszakában nem lett éppen húzóember, de mégiscsak egy parádés gárdát szolgálhatott. Később hazatért az Atalantához, innen is vonult vissza 1990-ben. Hét idényt eltöltött ezután az Atalantában utánpótlás-edzőként, majd egy fél idényt lehúzott a nagycsapatnál, de kiestek az élvonalból – Paolo Monteróval, Alemaóval, Domenico Morfeóval, Pierluigi Orlandinivel, Roberto Rambaudival, Franck Sauzée-vel, Alessio Tacchinardival, Maurizio Ganzcal és Tomas Locatellivel együtt is.

Később a Lecce, a Hellas Verona és a Venezia kispadjain is ült, majd következett az első igazi nagycsapat, a Parma, 2002 és 2004 között – pechjére éppen akkor gatyásodott le a korábban oly' sikeres és tőkeerős gárda. Munkájára viszont nem lehetett panasz, így 2004 nyarán a Roma kispadjára csüccsenhetett le, ám két hónap múlva családi okokra hivatkozva váratlanul bejelentette lemondását. A szakember felesége betegsége miatt érezte úgy, nem tud százszázalékosan római munkájára összpontosítani.

Mivel felesége hamar felgyógyult (legalábbis akkor úgy tudtuk) súlyos betegségből, így a tréner újra munkára jelentkezett, és a Fiorentina mestere lett. A „liláknál" az akkor 47 éves edző egykori játékostársát, Dino Zoffot váltotta, aki idény közben vette át a bukdácsoló együttest, amely éppen csak bennmaradt az olasz élvonalban. Prandelli kezei alatt valósággal kivirágzott a firenzei gárda, érdemei elismeréseképpen az edző háromszor lett a Serie A legjobb olasz edzője, egy alkalommal pedig az „összetett" kategóriát is elnyerte.

2009-ben hatalmas lelkierőről tett tanúbizonyságot, és nagy tiszteletet vívott ki magának, amikor felesége halála után is lelkiismeretesen folytatta munkáját a csapat mellett. Később azért elárulta, megfordult a fejében, hogy szünetet tart. „Egy évre vissza akartam vonulni a labdarúgástól. Most azonban ez meg sem fordul a fejemben – nyilatkozta akkoriban Prandelli a Corriere dello Sportnak. – Makacs ember vagyok, addig nem hagyom el a klubot, amíg nem nyerek vele valamit."

Nos, ez nem sikerült, legnagyobb sikerük egy BL-beli nyolcaddöntő és a bajnokságban elért három negyedik helyezés volt. Mégis, 2010-ben szinte közfelkiáltásra kapta meg a nem sok jóval kecsegetető szövetségi kapitányi tisztséget, amelyben hol több, hol kevesebb sikerrel tevékenykedik – azt viszont mindenki elismeri, hogy nem a legjobb alapanyagokból kellene előállni egy igazi olasz mesterfőzetet. Csodaszer nélkül...