A görögök magukban füstölögnek.
Na jó, ez így nem teljesen igaz. Mert jóformán csak az nem vegyül el a hellászi delegációval, aki nem akar. A Varsótól mintegy negyven kilométerre, a Jachranka nevű faluban található négycsillagos Hotel Warszawianka olyan, mint egy múzeum. Zavartalanul lehet benne nézelődni. Biztonsági személyzet vigyázza a görögök nyugalmát, ám az őrök nem szakadnak bele a kíváncsiskodók kiszűrésébe, aki pedig nem sajnál éjszakánként 93 eurót (majd' 30 ezer forintot) fizetni egy kétágyas szobáért, a negyeddöntőbe jutó válogatott szomszédja, sőt lakótársa is lehet! A hotel nem egyedül a görögöké, bárki élvezheti az idilli madárcsicsergést.
Egészen addig, amíg meg nem érkezik Theofanisz Gekasz! A támadó többnyire fejhallgatóval a fülén csoszog ide-oda, és énekel is, méghozzá jó hangosan, épp csak a buzuki hiányzik a kezéből és néhány Delhusa-dal a lejátszójáról. A hátsó kertben Jorgosz Karagunisz szerelte le a hangtompítót. A válogatott nagy öreg (s eltiltott) kapitánya úgy mobilozott, mint a pesti hetes buszon szokás: minél kevésbé értette a beszélgetőtársát, annál jobban ordított a készülékébe. A görögül értők pironkodva mondták: épp drámát hallhatunk – a rutinos középpályás időmértékes verselését hangosan előadott és bántó szitokszavak színezték.
Mint kiderült, a németek trójai falovat toltak be a szállodába. A legnagyobb példányszámú bulvárlap újságírója szobát vett ki, majd panaszkodott, hogy nincs erkélye, s kilenc euróért (kétezer-hétszáz forintért) kapott egyet a szövetségi kapitány, Fernando Santos szobája mellé. Testközelből láthatta hát, hogy a portugál szakember egyik cigarettáról gyújt a másikra, s emészti magát, mert nem tudja, ki játsszon az eltiltott – és pótolhatatlannak tartott – kapitánya helyén. Amúgy nem szívbajos az öreg – állítólag az öltözőben is minden további nélkül rágyújt, s nem csinál belőle lelkiismereti kérdést, ha egy-egy játékosa szintén nikotinfüggő.
Nikotin- és koffeinfüggő, tesszük hozzá rögtön. A görögök két kávégépet is csatasorba állítottak, hogy otthon érezzék magukat, nem csoda, hogy a masinák teljes munkaidőben zakatolnak. Sorban állnak előttük a papucsban és kék-fehér melegítőben feszítő kerettagok. Ugyancsak közös bennük, hogy régen láttak borotvát: a görögök arcszőrzete állítólag addig növekszik, amíg ki nem esnek. Túlzás lenne azt mondani, hogy a különítmény a körmét rágja a németek elleni mérkőzés előtt, tagjai kedélyesen, illetve önfeledten cseverésznek s kacarásznak egymással. Oda is böki a Bild riportere, na, ezek a görögök aztán kedvelik egymást. Sőt olyannyira nagy az összetartás, hogy nincsenek híján késő éjszakába nyúló programoknak sem. Önbizalom terén ugyancsak jól állnak, állítják, hogy nem adják meg könnyen magukat, s ha már idáig eljutottak, megcélozzák az elődöntőt is.
Mondhatni, egy füst alatt.
Jachrankában nincs villája George Clooneynak, feltehetőleg Brad Pittnek sincs, mint ahogy nem ebben a lengyel faluban edzőtáborozik évről évre a svéd női napozóválogatott sem. Jachranka egyelőre nem olyan népszerű üdülőhely, mint Nizza, Monte-Carlo vagy Miami. Őszintén szólva eddig nem hallottam róla. Lehet, hogy ez az én hibám, és nászutasok tucatjai kérik rimánkodva, hogy a lagzi után Jachrankában töltsék el a mézesheteket. A Varsótól nagyjából 40 kilométerre lévő helység most mégis beírja magát a sporttörténelembe. Ott laknak a görögök. De ez nem is helyes kifejezés: ott élnek, mulatnak, dorbézolnak, szinte nyaralnak! Gekasz, Karagunisz, Szamarasz, Kacuranisz és a többiek olyannyira belakták a helyi wellness-szállót, mintha már oda tartoznának, mintha mindig is ott töltötték volna a szabadságukat. A szálloda személyzete családtagként kezeli őket, ha éjjel kettőkor kártyázni támad kedvük, hát csendre, türelemre intik a többi szállóvendéget, ha a görög fiúk a medence és a pálmafák (ez jó, ez nagyon jó, pálmafák Lengyelországban...) mellett kívánnak ejtőzni, hasast vagy fejest ugrani, koktélozni, hát máris ugrik megannyi pincér, hogy a rendelkezésükre álljon. Így kell ezt csinálni. Csak semmi görcs, semmi pánikolás, semmi túlzott szakmaiskodás. Egyszer élsz, érezd jól magad minden pillanatban, ez lehet a görögök mottója, az Európa-bajnokság ezen egy pillanatra sem változtathat. De nekik van igazuk, túlélték a csoportkört, legyőzték a titkos favoritnak tartott oroszokat, dacolva az otthoni válsággal, kilátástalansággal, csődközeli állapottal. Mi, magyarok kicsit másként álltunk hozzá a dolgokhoz, valahogy komolyabban vettük az egészet, 1986-ban Mexikóban például fegyveres őrök vigyáztak válogatottunk nyugalmára, a szállodába se Hófehérkének, se Winnetounak öltözött álruhás újságírók nem léphettek be. A fiúk pedig összeszorított fogakkal, keményen készültek. Meg is lett az eredménye. A németek például még szexelhetnek is. A hírek szerint szabad a testi szerelem az Eb ideje alatt is, nehogy görcsösek, rosszkedvűek, depressziósok legyenek a Nationalelf tagjai. A görögöknél a kémek jelentése szerint nem bukkantak fel hölgyek, hacsak nem a víz alól, a medencében afféle sellőként az éjszaka közepén. Egyébként elnézve a görögök játékát, nagy pénzben nem érdemes fogadni, hogy újra Európa-bajnokok lesznek. Már az is csoda, hogy a negyeddöntőbe jutottak. Ebbe minden bizonnyal belejátszik a jachrankai erdő közelsége, az ottani lagúna látványa és az a hedonista életszemlélet, könnyedség, amely mindig is jellemezte őket. Egy chilei kisváros, bizonyos Rengo azért és akkor lett híres, amikor 1962-ben a magyar válogatott tagjait ott szállásolták el a világbajnokság alatt. Ez az eddig ismeretlen lengyel település most hasonló utat járhat be. Jachranka maga a paradicsom. Kérdezzék csak meg a görögöket! |
A KÉSŐBBIEKBEN HAGYOMÁNYOS BEHARANGOZÓVAL IS JELENTKEZÜNK A NÉMETORSZÁG–GÖRÖGORSZÁG MÉRKŐZÉSHEZ!