Az olaszok keresik az új Rossit, a belgák ördögien erősek – elöl

 

OLASZORSZÁG

Nagy olasztemetés ide vagy oda, a Serie A-s topcsapatokban még mindig rangot jelent alapembernek lenni, és ahol felbukkannak olyan spílerek, mint Alessandro Florenzi, Mattia Perin, Marco Verratti és Andrea Bertolacci, befut vénségére egy Graziano Pelle vagy egy Éder, ott nincs nagy baj. Semmi meglepőt nem látnánk abban, ha a legjobb négy közé jutna a squadra azzurra – írtuk az Antonio Conte-csapatról tavaly.

Még azelőtt, hogy kiderült volna, a szövetségi kapitányuk az Eb után veszi a kalapját, azelőtt, hogy tudtuk volna, Andrea Pirlo, Verratti és Claudio Marchisio sem lesz ott a tornán, de még csak egy közepes formában lévő Mario Balotellire sem futja. Negatív előjelekkel vág neki a talján keret a nyári versengésnek – ám ne feledjük, az 1982-es és a 2006-os világbajnokság előtt még gyatrábban álltak, és a legutóbbi kontinenstorna előtt sem sorolták őket a fő esélyesek közé.

A selejtezők során jóformán csak a minimumot hozta a Conte-gárda, sovány győzelmekkel, 10 mérkőzésen 16 rúgott és 7 kapott góllal, de mindenféle játékosbalhék nélkül – igaz, a rossz fiúkkal együtt az egyéniségek is kikopnak lassan az olasz futballból. „Olyan katonákkal akarok háborúba menni, akik nem kérdőjelezik meg a tábornok döntéseit. Két éve dolgozom együtt ezekkel a játékosokkal, és máris egy egész életre szóló tapasztalatot gyűjtöttünk. Lesznek az Eb-n nálunk erősebb válogatottak, ám keményen dolgozva, egységes csapatként állhatjuk ellenük a sarat” – vélekedett a mester.

„Egyértelmű, hogy az olasz válogatott nincs azon a szinten, mint a német, a belga és a spanyol, de a tornákon rendszerint nagyon motiváltak vagyunk. Ráadásul nagyon jó az edzőnk, vele túlélhetjük a csoportkört, a többi meg a sorsolástól függ” – nézett szembe a tényekkel Fabio Licari, a La Gazzetta dello Sport szakértője. „Szeretném azt mondani, hogy eljutunk a legjobb négy közé, de az maga lenne a csoda. Az olasz futball kisebbfajta krízist él át, nem termel klasszisokat. Válogatottunk legjobb esetben is csak közepes erősségű” – tette hozzá Fabrizio Bocca a La Repubblicától.

Ezért is utazik az Eb-re mérsékelt reményekkel.

ERŐSSÉGEK

+ A védelem, naná. Mint szinte mindig, nagyon egyben van az olasz válogatott hátsó sora, itt nem lesz, nem lehet hiba; még akkor sem, ha a rossz nyelvek szerint éppen az a baj, túl régóta együtt játszik már a torinói kvartett. Gianluigi Buffon zseni, ráadásul a Giorgio Chiellini, Andrea Barzagli, Leonardo Bonucci trióval értik egymás ki nem mondott szavait is.

+ Szélsők. A jelenlegi keretben a fiatal szellők lehetnek az adu ászok, Lorenzo Insigne, Stephan El Shaarawy, Federico Bernardeschi és Alessandro Florenzi lendülete mellett pedig jól jöhet Antonio Candreva rutinja is.

+ Elszántság. A Juventus a nemzetközi hadszíntéren vallott kudarcot, a többi olasz klubban szereplő játékos meg a hazai teljesítménnyel lehet elégedetlen, így egészen biztosan a nyári versengésen szeretnének javítani a renoméjukon és tárgyalási pozíciójukon. Meglehet, a belgák ellen így is vereséggel nyitnak – akkor jön majd jól a csapat igazi vezére, Buffon...

GYENGE PONTOK

– Középpálya. Bármilyen hihetetlen is, az öttagúra bővült középső csapatrész, főleg annak tengelye lesz a taljánok Achilles-sarka, ugyanis nincs (még vagy már) klasszisként futballozó szűrőjük, míg Verratti nélkül nem tudják pótolni Pirlót, pláne úgy, hogy Riccardo Montolivo, Giacomo Bonaventura és Jorginho a keretszűkítés áldozata lett.

– Újabb furcsa ügyek. A Genoa védője, Armando Izzo bundaügye miatt nem kerülhetett be a keretbe (ahol a magunk részéről szívesen láttuk volna Francesco Tottit, ha megengednek még ennyi szubjektivitást), maga Conte is nyögi bírósági tárgyalását hasonló okokból, és egyébként is csak ritkán vezet jóra, ha idő előtt tudottá válik egy edző távozása.

– A kor. A védelmi négyes átlagban 33 esztendős, a középpályán pedig Marco Parolo és Emanuele Giaccherini 31-31, Daniele De Rossi és Thiago Motta 33-33. A Pelle, Éder kettős sem fiatal már, igaz, pillanatnyilag nekik ez a legkisebb gondjuk.

A KAPITÁNY

Az 1969-ben született Antonio Conte maga az olasz futball: anno középpályásként nem annyira technikai képességei, mint inkább munkabírása, lelkesedése és keménysége miatt tisztelték, vérbeli csapatjátékos volt. A Lecce neveltje (együtt játszott anno Vincze Istvánnal is) a Juventusszal 1991 és 2004 között rengeteg nagy címet nyert, sokszoros bajnokként és egyszeres Bajnokok Ligája-győztesként vonult vissza. A válogatottban a parádés konkurencia és a gyakori sérülései miatt csak 20 alkalommal szerepelt, de az 1994-es vb-n és a 2000-es Eb-n is ezüstig jutott. Magától értetődő módon ült a kispadra visszavonulása után („Antonio edzőnek született. Már akkor is az volt, amikor még futballozott, a pályán belül irányította a csapatot” – mondta róla Pavel Nedved), és a nagyon is kalandos tanulóévek (Arezzo, Bari, Atalanta, Siena) után a Juventust visszavezényelte a Serie A élére, majd a brazíliai vb kudarca után megkapta az olasz válogatottat is. A kontinensviadalt követően a Chelsea kispadján folytatja.

Akitől csodát várunk: Gianluigi Buffon

Szerény véleményünk szerint nem ez a közelmúlt legjobb olasz válogatottja, így rengeteg múlik a hátsó alakzaton, annak is legutolsó emberén, a veterán Buffonon, akinek talán ez lesz az utolsó nagy válogatott tornája. Legalábbis kapusként. Igaz, Totti, Alessandro Del Piero és Pirlo örökébe lépve sokkal több már most is, mint „egyszerű” kapus és csapatkapitány.

Aki most fog befutni: Graziano Pelle

Ilyen névvel persze könnyű… Minden bizonnyal kevés gólhelyzetet alakít majd ki a squadra azzurra (bár a fiatal szélsők mindenkinek feladják majd a leckét), és ilyenkor az dönt egy csapat javára vagy ellene, hogy mennyit vág be abból a kevésből. Éder, Simone Zaza és Ciro Immobile helyett a július közepén 32. életévébe lépő Pellétől várjuk a Paolo Rossi-effektust.

SVÉDORSZÁG

Tipikusan félkarú óriás a mostani sárga-kék had, bár igaz, ez a fél kar (Zlatan Ibrahimovic) rettentő csontos, és hatalmasakat üt. „Nincs más világklasszisunk” – ismerte el a szövetségi kapitány, Erik Hamrén, hozzátéve: „Egyszerűen imádom!” Mi is imádnánk a helyében, a selejtezők során a nagy Ibra 11 gólt lőtt, és még egy gólpasszt is kiosztott, a dánok elleni pótvizsgán a négy svéd gólból hármat ő szerzett. A legutóbbi Eb óta a tétmérkőzéseken, ha játszott, az elért találatok 74 százalékának részese volt, míg ha ő nem lőtt gólt vagy nem jegyzett asszisztot, nem is nyertek a svédek – ezért kering körötte az északi hideg világ. Nélküle egyáltalán nem ment válogatottjának, amely az előző Eb óta nyolc, Ibrahimovic nélkül letudott találkozóból csak egyet nyert meg. Liechtenstein ellen.

„Nagyobbak az esélyeink, ha neki adjuk a labdát” – bólintott rá a Zlatan után legtöbbet érő svéd labdarúgó, a CSZKA Moszkva középpályása, Pontus Wernbloom is a nyilvánvalóra. Sokatmondó, hogy a svédek legjobbja, reményeik letéteményese egy bőven harminc fölötti ék, legyen az mégoly gólerős is, második legjobbjuk egy Oroszországban edződő szűrő, a harmadik meg az FK Krasznodar középső védője, Andreas Granqvist – a negyedik pedig Marcus Berg, aki Ibrahimovic ékpárjaként a selejtezők végén és a dánok elleni párharcokban hős lehetett volna, ha négy-öt hatalmas zicceréből legalább egyet értékesít. De úgy látszik, a svéd hős is olyan, mint a Hegylakó: csak egy maradhat.

„A nagy Zlatan már 34 éves, és a selejtezők során látszott, mindent elkövet, hogy szépen búcsúzzon a nagy tornáktól, mert úgy szórta a gólokat, mint vizes kutya a bolhát. Egységesen erős háromkoronásokról nem beszélhetünk, ám azt írjuk mindenképpen a javukra, hogy a sok középszerű játékosból felváltva ki-kitör a zsenialitás, ezért is járják meg a tornát – de utaznak is haza majd az első kör után” – vélekedtünk róluk még a télen.

„Mindent az írek elleni meccs dönt el, egy győzelemmel továbbjuthatunk, és szerintem ez a nagy cél, a továbbjutás. Persze ezt követően bármi lehet, ám szerintem ez a maximum, amit várhatunk a svéd nemzeti csapattól” – fogalmazott Erik Niva, az Aftonbladet zsurnalisztája.

ERŐSSÉGEK

+ Egységben a velő. Kemény és fegyelmezett védelem, acélos középpálya, tökéletes szervezettség, nyugodtság, csapatszellem és pontos befejezések, ha Ibra is a pályán van – ezek a svédek fő erősségei.

+ Jönnek a fiatalok. Tavaly ők nyerték az U21-es kontinensbajnokságot, Victor Lindelöf, Ludwig Augustinsson, Oscar Hiljemark, Oscar Lewicki és John Guidetti egyre több szerepet kap a nagyok között is.

+ Búcsúzni csak szépen… Zlatannak, naná. Ez lesz a legenda negyedik Eb-je, és néhány jó meccsel beállíthatja Michel Platini rekordját: a francia (egyetlen tornán!) kilenc gólt szerzett, a svéd hatnál jár.

GYENGE PONTOK

– A hagyományok… Vb-kre 2006 óta nem jutnak ki, míg az Eb-ken az 1992-es bronzérem óta csak egyszer mentek egy kört.

– Zakatolás a végtelenbe. A svédek két mérkőzést is képesek lejátszani egymás után anélkül, hogy elfáradnának – és anélkül, hogy bármilyen váratlant villantanának. Ha kivesszük közülük Zlatant, a svédek szép példái a kiszámíthatóságnak.

– No Ibra, no vibra. Mint köztudomású, Ibra a svédek méregfoga, de ki is fél egy méregfog nélküli fekete mambától? Aki semlegesíti, kifárasztja, pirosba hergeli a támadót, félig már le is győzte a svéd nemzeti tizenegyet.

A KAPITÁNY

Nagy feladatra vállalkozott az 1957-es születésű Erik Hamrén, aki 2009-ben lett hazája szövetségi kapitánya: amellett, hogy néhány sztár fejében (többek között Ibrahimovicéban) rendet kellett tennie, a 2012-es Eb-re is ki kellett juttatnia a csapatot. Ezeket megtette, de a viadalon nem remekeltek, ráadásul az általa erőltetett támadó jellegű 4–2–3–1-es felállásban, amely a labdatartásra épült (volna), látványosan szenvedett a csapat, Ibrával az élen. A brazíliai vb-re sem jutottak el, majd szép lassan visszatértek a „brusztolós 4–4–2-höz”, ami újabb Eb-szereplést eredményezett. A torna után a korábban az AIK-ot, az Örgrytét, az Aalborgot és a Rosenborgot is nagy sikerrel edző mester visszatér a klubfutballba, utóda az IFK Norrköpinggel nagy meglepetésre bajnoki címet szerző Jan Andersson lesz.

Akitől csodát várunk: Zlatan Ibrahimovic

Miért, mit vártak? A védők állandó és a klubtársak alkalmi réme még egyszer nekidurálja magát, hogy bekerüljön a történelemkönyvekbe – bár a 2018-as vb sincs már olyan messze. No és új csapatának is üzenhet a tornán…

Aki most fog befutni: John Guidetti

A 24 éves támadó hamar a figyelem középpontjába került, hiszen 2008 óta a Manchester City üstököse, de ott nem tudott bizonyítani. Angliában máshol sem ment neki, miközben kölcsönben a Feyenoordban, a Celticben és most a Celta Vigóban sem okozott csalódást, a legutóbbi idényt például 12 góllal fejezte be.

ÍRORSZÁG

Minden tiszteletünk az íreké, az ír válogatotté és az ír szurkolóké (akik több mint tízszeresen túljelentkezték a nekik szánt 26 ezer tikettet): az 1988-as Eb-n és az 1990-es, majd az 1994-es vb-n is maradandót alkottak, sőt a legutóbbi kontinenstornára is elküzdötték magukat, de sok virágvasárnapjuk nem lesz Franciaországban.

Kvalifikációs csoportjukban a skótok voltak az írek fő ellenfelei, a lengyelek és a németek megelőzték őket, ám a pótselejtező során aztán javított a zöld had a vártnál sokkal gyengébb teljesítménnyel kirukkoló bosnyákok ellen. Klasszikus, meglepetések nélküli sarabolásuk olyan, mint egy szürkésfekete, unalmas death metal lemez: semmi extra, semmi szünet, semmi váratlan, semmi kiugró siker. Bár ez utóbbiról a németek tudnának mesélni – írtuk róluk a torna előtt, felemlítve azt is, hogy a zöld sereg felfogható a Premier League J-válogatottjaként is.

Ez pedig az angol klubfutball mai ereje mellett nem csekélység: a jobb oldali mindenes, Séamus Coleman és a középső középpályás James McCarthy (mindkettő az Evertonban játszik, a könnyűléptű Aiden McGeadyvel egyetemben) értéke csaknem 20 millió euró, a szélső védő Robbie Bradyt tavaly feleennyiért vette meg a Norwich City, Shane Long pedig lassan harminc, de ő is ennyit ér.

„Amit ebben a csapatban imádok, az a csapatszellem és a küzdeni tudás. Arra a nagy ír válogatottra emlékeztet a mostani, amelyben én is szerepeltem. Nincs egyetlen szupersztárunk sem, ám én inkább az olyan játékosokat kedvelem, mint Jon Walters. Elnökként Martin O'Neillt én vettem fel a Sunderlandhez menedzsernek, nagyszerű munkát végzett most is. Nincsenek elragadtatva tőlünk, de nem zárom ki, hogy O'Neill a második körbe vezeti a csapatot" – adott helyzetértékelést a legendás ír csatár, Niall Quinn, akit az 1990-es és a 2002-es vb-n is láthattunk.

ERŐSSÉGEK

+ Fussatok, bolondok! Sokat! Fognak is, de ez egy PL-es középpályás sortól szakmai minimum, no és a veterán John O′Shea felfutásait is nekik kell pótolniuk. Ugyan nem ők az új Ray Houghtonok és Ronnie Whelanek, de Glenn Whelan, McCarthy, James McClean, Wes Hoolahan, Robbie Brady vagy Jeff Hendrick képes lenne kifutni a világból. Ehhez meglesz a szokásos szurkolói hátszél is.

+ Szélsők. Nem néphagyomány arrafelé, de most a szélen sem utolsó a felhozatal: Walters fontos gólokat szerzett, Coleman kinőtte az Evertont, a rutinos McGeady hiába harminc már, a gyorsasága nem sokat kopott, és tavasszal kölcsönben megpihent kicsit a Sheffield Wednesdayben.

+ A szürke 20 árnyalata. Ha kivesszük a nagy tömegből Longot és McCarthyt, akkor nincs pótolhatatlan ember az ír keretben, ezért nem tragédia a védő Marc Wilson kidőlése sem. Az egyszerűség diadalt ül néha, lásd a hazai közéletet vagy az autós megbízhatósági teszteket.

GYENGE PONTOK

– Az idő vasfoga. A Rob Elliot sérülése miatt egyesek szerint kezdővé előlépő Shay Given már 40 éves, a csapatkapitány John O'Shea 35, helyettese, Glenn Whelan 32, a mellette játszó Wes Hoolahan 34, Jonathan Walters nemsokára 33, a védő Stephen Ward meg 31. Ne feledkezzünk meg korunk ír legendájáról, Robbie Keane-ről sem, aki akkor ünnepli a 36. születésnapját, amikor még tart a torna.

– Long way to Long. Long a válogatott gólfelelőse, utolsó hat Eb-selejtezőjén négy kanadai pontot gyűjtött, de a veterán Keane vagy Walters sem veszélytelen; ám hogy miként jut el a labda odáig, hogy ők helyzetbe keveredjenek, az a legnagyobb gondjuk most az íreknek. Kézenfekvő ötlet lett volna (még) néhány ír gyökerű angolt bevetni, de momentán az angolok sem dúskálnak a Bryan Robsonokban és a Paul Gascoigne-okban.

– Kiegyensúlyozatlanság. Svájc és Németország elverése között képesek kikapni a váratlanul gyenge teljesítménnyel kirukkoló lengyelektől, ikszelnek odahaza előbb a minden csillagukat bevető angolokkal, majd, már tétmeccsen, a skótokkal is, a grúzok ellen pedig nagy nehezen szenvedik csak ki a roppant fontos három pontot.

A KAPITÁNY

A németeket legyőzni? Mint nyári ruhában megmászni a Mount Everestet – mondta edzői karrierje egyik legnagyobb sikere előtt az 1952-ben született Martin O'Neill, aki játékosként a Nottingham Foresttel BEK-diadalokig, továbbá a Norwichig, a Fulhamig és a Manchester Cityig, az északír válogatottal játékosként az 1982-es világbajnokságig – az ír nemzeti csapat élén meg a világbajnok elveréséig jutott. Az egykori középpályás a 2000-es évekre tisztes menedzseri karriert épített ki, a Leicesternél, a Celticnél (itt 2000 és 2005 között három bajnokságot és három Skót Kupát nyert, 2003-ban UEFA-kupa-döntőt játszott legényeivel), az Aston Villánál (háromszor volt hatodik csapatával a bajnokságban, míg 2010-ben Ligakupa-finálét vívhattak a birminghamiek) és a Sunderlandnél sem vallott szégyent, majd 2013-ban lett ír kapitány. Nagyon ügyes módon maga mellé vette leendő utódját, Roy Keane-t (Én vagyok a rossz zsaru, ő a még rosszabb – mondta magukról egyszer), és teljesítette a házi feladatot.

Akitől csodát várunk: Robbie Keane

Várakozásaink szerint kevés gól esik majd az írek mérkőzésein, és ők is sokszor hadilábon állnak majd a ziccerbe kerüléssel. Ekkor jöhet el a 35 esztendős, már régóta Amerikában profiskodó Keane ideje. Egy kis szerencsével, természetesen, de hát az is kell egy szép búcsúhoz…

Aki most fog befutni: James McCarthy

Az Everton középpályása a Hamilton Academical és a Wigan kijárása után került Liverpoolba, 15.3 millió euró ellenében, és mivel húszéves kora óta a válogatott tagja, emellett a PL-ben sem vallott szégyent, itt az ideje a nagy áttörésnek. Majd jöhet egy nagy nyári transzfersaga...

BELGIUM

Nem Sablon-szöveg, amit a belga utánpótlás temérdek pénzt rááldozva előállított: a 2000-es évek elejének mélypontja után Michel Sablon gyökerestől felforgatva újjáépítette az egész utánpótlásképzést, amely elkezdte szülni az új Enzo Scifókat – hosszú a sor Thibaut Courtois-tól és Vincent Kompanytól kezdve Kevin De Bruynén keresztül Eden Hazard-ig.

Éppen ezért lettek Eb-favoritok a „vörös ördögök”, hiszen a fenti vázra ráépült hátul még Thomas Vermaelen, Toby Alderweireld és Jan Vertonghen, eléjük Axel Witsel, Yannick Carrasco, Dries Mertens és Radja Nainggolan, legelöl meg az afrikai gyökerű Romelu Lukaku, Christian Benteke, Michy Batshuayi őserőhármas. Nem csak mi tartjuk sokra őket, Buffon szerint a 2016-os Eb-t és a 2018-as vb-t is megnyerhetik a belgák.

Igaz, a szomszédjukban rendezendő kontinenstorna kezdetére sokat ledarált az idő a reményeikből: a védelmi oszlop Kompany szokásos sérülése a tornarészvételébe került, s pechszériája a helyettesére és annak két tartalékjára is kiterjedt; Hazard, Witsel és Benteke pocsék, De Bruyne felemás idényt zárt, míg Lukakut megzavarhatja a szokásos nyári átigazolási mesedélután.

Mégis, szerény véleményünk szerint a nemrég (átmenetileg) a FIFA világranglistájának élére kapaszkodó belgák még így, lyukas közepű védelemmel is joggal esélyesek az aranyra, de minimum az elődöntőre.

Ahol olyan játékosok nem férnek be az utazó keretbe, mint Anthony Vanden Borre, Nacer Chadli, Thorgan Hazard, Steven Defour, Zakaria Bakkali, Youri Tielemans, Kevin Mirallas vagy Maxime Lestienne...

ERŐSSÉGEK

+ Középpálya. Aki ismer manapság többet és hatékonyabban harcoló szűrőtriót, mint a Marouane Fellaini, Axel Witsel, Radja Nainggolan hármas (akik a végjátékban talán egymás mellett futballoznak), és előttük tehetségesebb honfitárs karmesterpárost, mint az Hazard, De Bruyne kettős, mindenképpen írja meg fórumunkon!

+ A lehető legjobb erőben. A keret átlagéletkora a 37 esztendős kapussal, Jean-Francois Gillet-vel együtt is csak 26 év, a mezőnyjátékosok közül pedig Nicolas Lombaerts volt a korelnök a maga 31 évével, amíg ki nem dőlt. Pillanatnyilag (…) a kezdő legidősebbje a 30 esztendős Vermaelen, az egész keretben ő és a vele egykorú tartalékja, Laurent Ciman a legtapasztaltabb.

+ Mindig van másik. Először azt hittük, hogy a néha borzalmas hibákat elkövető Kompany kidőlése nem is olyan nagy csapás a belgáknak, hiszen a Jan Vertonghen, Toby Alderweireld tottenhames duó között bevethető az örök ígéret Thomas Vermaelen (csak kijön neki a lépés végre egy teljes versenysorozat erejéig…) mellett a csoda rutinos Nicolas Lombaerts is. Csakhogy utóbbi megsérült a torna előtt, plusz hasonlóképpen járt az FC Bruges védőtehetsége, Björn Engels és a celtices Dedryck Boyata is. Eljött Kompany fiatal csapattársa, a legutóbb a Galatasarayban játszó Jason Denayer ideje, alighanem ő szerepel a három volt ajaxos között, miközben a belgák védőgondjaira jellemző módon a svájciak elleni felkészülési siker alkalmával Witsel volt a jobbhátvéd…

GYENGE PONTOK

– Sérülékenység. Vermaelen képes kidőlni hosszabb időre gombfocizás közben is, a torna előtt ismét megsérült, De Bruyne mellett Vertonghen is sokat volt maródi idén, és még a csereemberek is gyakran kényszerültek a lelátóra, Kompany mögött meg sorra sérülnek le az utódok. Csodálkoznánk, ha a pechszéria megállna a megnyitó után.

– Ki fog itt „csatamalacoskodni”? A mostani kapitány, Marc Wilmots játékosként nem a technikai tudásáról volt híres, hanem hogy a legképtelenebb szituációból is képes volt kicsike gólokat kibrusztolni, támadó középpályásként 70 fellépésen 28 gólig jutott a nemzeti csapatban, miközben a Liege-ben minden második, a Schalkében minden ötödik mérkőzésén betalált. Éppen ez az elszántság és kiszámítható gólerősség hiányzik a Lukaku, Benteke, Divock Origi, Michy Batshuayi kvartettnek ahhoz, hogy klasszisként beszéljünk róluk.

– A szokásos kérdés. Amelyet szinte minden fontos mérkőzés utáni sajtótájékoztatón feltesznek: a válogatottban miért nem tudtok úgy játszani, mint a klubjaitokban?

A KAPITÁNY

Hogy mennyire ő a legmegfelelőbb ember erre a posztra, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a belga szövetség már két hónappal a vb rajtja előtt 2018-ig meghosszabbította a szerződését a válogatott élén. A korábban a politikában is megmártózó Marc Wilmots 2009 óta dolgozott a nemzeti együttes másodedzőjeként, és amikor eljött az ideje, Georges Leekens távozása után, előbb megbízott szakvezetője, majd végleges kinevezéssel bíró kapitánya lett a csapatnak. Ha csak feleolyan sikeres lesz, mint játékos-pályafutása alatt volt, szép évek várnak rájuk – írtuk az akkor 45 éves szakemberről a brazíliai vb előtt. Aki azóta sem lett rosszabb edző, sőt, és Franciaországban tehet arról, hogy inkább szövetségi kapitányként, semmint játékosként maradjon meg a nagyvilág emlékezetében. Pedig labdarúgónak sem volt utolsó, futballozott a Mechelenben, a Standard Liege-ben, a Schalkében és a Bordeaux-ban, a németekkel UEFA-kupát nyert, valamint egyedülálló módon négy világbajnokságon és egy Eb-n is szerepelt.

Akitől csodát várunk: Kevin De Bruyne

Ennyi klasszis és tehetség közül nehéz kijelölni azt a párat az ellenfélnek, aki szoros felügyeletet kap, szerintünk ilyen taktika öngyilkos lenne. Nem mintha egy csúcsformában lévő De Bruynével bírna akárki is, a középpályás ezen a tornán az igazi csillagok közé léphet, nem véletlenül fizettek 24 éves korára már százmillió eurónál is többet a Les Diables Rouges legvörösebb ördögéért.

Aki most fog befutni: Michy Batshuayi

Fennáll annak a lehetősége, hogy Benteke, Origi és Lukaku is csődöt mond majd az első két csoportmérkőzésen, és akkor eljöhet a Marseille 22 éves támadójának ideje, aki a szezont 33 „kanadai ponttal” zárta.

Szurkolj élőben az Eb-n!www.pegazus.hu

EB-KERETEK ITT!