Megvan a bajnok – Malonyai Péter jegyzete

Ugyan még csak két nap telt el a futball Európa-bajnokságból, én már most győztest hirdetek: egyértelműen a Christian Eriksen életéért küzdő egészségügyi csapat a győztes. Amikor a dánok 109-szeres válogatott, az Internazionaléval idén bajnok klasszisa nem sokkal a finnek elleni meccs első félidejének vége előtt összeesett, a legtöbben a legrosszabbra gondoltak, ám hosszú-hosszú óráknak tetsző percek múltával úgy szállították el őt, hogy egy fotó szerint a homlokát érinti, tehát sikerült életben tartani, a kép csak megerősítette az információt, hogy az állapota stabil.

Ennek nyomán, persze, már arról indult találgatás, hogy folytatódjon-e a meccs, lévén Európa-bajnokság, rengeteg döntésre hivatott funkcionárius volt a helyszínen, akik – hiába, a hivatal az hivatal – csak hosszas töprengés után döntöttek.

Az volt a kérdés, hogy mi tesz jobbat a hangulatnak: a további játék, a halasztás vagy a jó ég tudja, mi.

Persze az UEFA-módi ismeretében a folytatást szerette volna minden hivatalos, elvégre egy Európa-bajnokságnak műsora van, időrendje, meg aztán – ahogy a hamis közhely mondja – az élet megy tovább.

Én nem voltam híve a folytatásnak, egy pillanatig sem hittem, hogy csak azért, mert pattog a labda, minden rendben van, a játék örök, legyőz minden bajt. A félelmet például aligha, a csapat- vagy játékostárs tragédiája – mert stabil állapot és stabil állapot még akadhat különbség – ott kell, hogy legyen a fejekben. Kétségtelen, lehet igazság az őskor meséiben, arról, hogy ha vadállat üldöz, fokozza a teljesítményt, az elszántságot, a lehetőségeknél is többet hoz ki az emberből – ám azért itt sportról van szó.

Életről.

Ami – megint csak nálam – azért fontosabb annál, hogy ki emeli magasba a kupát. Túl lehet, túl kell lépni tehát az eseteken, de azért némi idő nem árt arra, hogy a leginkább érintettek feldolgozzák az esetet. Ha arra hivatkozunk, hogy profik, mestereik a szakmájuknak meglehet kevesebb, mint az átlagembernél, de soha nem árt megállni, s elgondolkozni, mi miért van. Minek mi az ára, miért érdemes kockáztatni, akár az életet is.

Mindez átvezet a tokiói olimpiához, más történet, nem is részletezem, akit érdekel, nyilván tudja, miről beszélek.

Mindenesetre a mérkőzést folytatták, egy-két napig még téma lesz az eset, aztán – ha minden a reményeink szerint alakul – szépen lassan leülepszik az ijedelem. Ilyen a modern világ – na, ja.

Nálam viszont marad az orvosoké az Európa-bajnoki cím.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!