Vitatták szerepeltetését, most csapatkapitány: Olekszandr Zincsenko

Napjainkban az ukrán válogatott több játékosa Európa valamelyik topligájában játszik, de öt-hat évvel ezelőtt a sárga-kékeket kizárólag olyan klubokkal kapcsolták össze, mint a Dinamo Kijev, a Sahtar Donyeck vagy a Dnipro. Jevhen Konopljanka ekkor hagyta el a Dniprót, és lépett ki az ukrán komfortzónából, majd Andrij Jarmolenko igazolt a Bundesligába – ez a történet azonban nem róluk szól.

Olyan játékosról van szó, akinek első szereplése az ukrán válogatottban sok vitát váltott ki. Úgy debütált a nemzeti csapatban, hogy külföldön játszott, de nem az európai topbajnokságok egyikében, hanem a szomszédos Oroszországban. Ebben az időszakban ellenséges volt a viszony a két ország között, miután 2015-ben Oroszország egy katonai konfliktus után megszállta a Krím-félszigetet.

Olekszandr Zincsenko akkor az orosz Premjer-liga egyik kevésbe ismert csapatában, az FC Ufában bontogatta szárnyait. Tapasztalatlan fiatal volt, akit hazájában lázadóként tartottak számon. Ezért is lepte meg az ukrán szurkolókat, amikor 2015-ben meghívót kapott a válogatottba, a Spanyolország elleni Eb-selejtezőre – az pedig még inkább, hogy a 88. percben pályára is lépett.

Akkori képességeit tekintve Zincsenko ukrán mércével mérve is messze volt a legjobbaktól. Még mindig csak 18 éves volt, ígéretes játékosnak tartották, az ukrán labdarúgás vezetői pedig úgy döntöttek, hogy gyorsított ütemben beépítik a válogatottba, miután elterjedt a hír, hogy Oroszország honosítani akarja. Így történt, hogy 2015. október 10-én Zincsenko volt az egyik legfiatalabb debütáló az ukrán nemzeti csapat történetében, 2016. május 29-én a Románia ellen szerzett találatával pedig ő lett a valaha volt legifjabb gólszerző ukrán címeres mezben. Alig több mint öt év alatt a válogatott történetének legfiatalabb csapatkapitányának mondhatta magát.

Zincsenko útja a kitartásról, a rugalmasságról és a bátorságról szól. Korábban nem véletlenül nevezték őt lázadónak, hiszen a Sahtartól való menekülés mindig zavarta a donyecki klub vezetőit. Soha nem játszott a 13-szoros ukrán bajnok első csapatában, de az U19-es együttesnek a csapatkapitánya volt, 2014-ben döntött úgy, hogy távozik.

A Sahtar a Zincsenkóval való szerződésbontást a játékos egyoldalú kezdeményezésének tekintette. Pert indítottak ellene, a FIFA pedig 8000 eurós pénzbüntetést szabott ki rá, de a klub nem volt elégedett ezzel döntéssel. Ezt követően az ügy a nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) elé került, ott azonban Zincsenkónak adtak igazat, aki 2015 februárjában szerződést kötött az Ufával, ahol majdnem másfél évet töltött.

Bátor döntés volt, hogy felégette maga mögött a hidakat a Sahtarnál. Zincsenko bizonytalan volt a jövőjét illetően a Sahtartól való távozása utáni időszakban, mielőtt szerződést kötött az Ufával, az amatőrökkel edzve tartotta magát formában.

Ezután Zincsenkóra rámosolygott a szerencse. A történet, ahogyan a Manchester City játékosa lett, igazi népmesévé vált Ukrajnában. Állítólag megmutattak egy videót Zincsenkóról Josep Guardiolának (a Manchester City vezetőedzője, a szerk.), aki erre csak annyit mondott: „gyerünk”. Tudta, hogy Ukrajnában vannak tehetséges játékosok, korábban a Barcelona trénereként lobbizott az ukrán védő, Dmitro Csigrinszkij leigazolásáért. Vélhetően Zincsenkóban szintén meglátta a potenciált, bármi is volt az ok, az üzlet létrejött.

Az új kaland elkezdődött. Egy sikertelen, PSV-nél töltött kölcsönjáték – a tartalékok között is játszott 7 meccset Hollandiában – után sokáig nem kapott szerepet a Citynél, a Napoli és a Wolverhampton visszautasítása nem sok jót ígért a jövőbeli kilátásai szempontjából, de végül sikerült az áttörés. Jelenleg a világ egyik legjobb csapatának a fontos játékosa – május 29-én, a Chelsea ellen 1–0-ra elveszített BL-döntőt is végigjátszotta. Zincsenko vélhetően nem a legjobb balhátvéd, akivel Guardiola valaha együtt dolgozott, de minden bizonnyal az egyik legjobb tanítványa. Olyan játékos, aki szivacsként szívja magába az edzői utasításokat és a taktikát.

A Citynél a középpályás posztról váltott balhátvéd pozícióra, ez a tény szintén Zincsenko rugalmasságáról árulkodik. A válogatottban a középpálya közepén játszik, de itt is elfogadja – klubjához hasonlóan –, hogy ott szerepel, ahol a leghasznosabb a csapat számára.

Ukrajna Andrij Sevcsenko irányításával taktikailag változatos futballt próbál játszani. Több alapelve van a korábbi aranylabdás klasszisnak: labdatartás, rövid- és közepes távolságú passzok használata, gyors labdafelhozatal és letámadás. A gárda a 2020-as Eb-selejtezőin érte el a csúcsot, amikor Lvivben 5–0-ra kiütötte az erős szerb csapatot. Ezt követően az Eb-címvédő, Cristiano Ronaldóval felálló Portugáliát győzték le 2–1-re Kijevben. Ukrajna végül a selejtezőcsoport élén végzett, és nagy reményekkel vághat neki a kontinenstornának. Zincsenko egyike azoknak a játékosoknak, akiknek a felfokozott elvárások terhét el kell viselniük.

A 24 éves labdarúgó igazi vezető és megnyerő személyiség, amikor a médiával beszél, ő az ukrán játékosok új generációjának szimbóluma. A Portugália elleni sikert követő érzelmes ünneplését számtalanszor lejátszották az ukrán televíziókban. Rendszeres jelenléte a közösségi médiában több ukrán labdarúgót arra ösztönzött, hogy nyitottabbak legyenek a nyilvánosság felé.

Zincsenko is azok közé tartozik, akik a nyári Eb-n megpróbálják bebizonyítani, hogy Ukrajna ma már nagyon jó futballnemzet.

Fordította: Varga Ádám