Vági Márton: Akár győzhetünk is a németek ellen – csak ez ne legyen elvárás

Főtitkár úr, hogyan értékeli a Svájc elleni mérkőzést?
Nem játszottunk jól, sajnos – válaszolta lapunknak Vági Márton, a Magyar Labdarúgó-szövetség főtitkára, akivel a válogatott weileri bázisán beszélgettünk. – Ugyanakkor fel kell tenni a kérdést: nem voltak-e túl magasak az elvárások? Szinte mindenki továbbjutásról beszélt, sokan meg negyeddöntőről. A szurkolók is, mi is, a játékosok is, a sajtó is. Pedig erős csoportba kerültünk, Németországnak és Svájcnak is erősebb csapata van, és jobb csapattól nem szégyen kikapni. Én is úgy számoltam, ha nyerünk, milyen jó helyzetbe kerülünk már egy mérkőzés után. De reálisan a döntetlenben kellett volna reménykedni. Ha megnézzük a játékosok piaci értékét, vagy akár azt, hogy a svájciak az elmúlt tizenöt mérkőzésükön csak egyszer vesztettek a románok elleni tét nélküli mérkőzésen, akkor tény, hogy melyik volt az esélyesebb csapat. Az is tény, hogy a svájci bajnokság erősebb, mint az NB I, ráadásul a svájci játékosok nagy része a Bundesligában játszik. Nyilvánvaló, hogy a svájci futball az elmúlt tizenöt évben nagyon szépen fejlődött, jól is honosítottak a volt jugoszláv államokból és a többi kontinensről is.

Csányi Sándor elnök úr hogyan fogadta a vereséget?
Mindkettőnknek sok hivatalos feladata van ilyenkor, nem tudtunk sokat beszélni, de természetesen ő is csalódott, mint mindannyian. Én úgy érzékeltem, a magyar emberek jelentős többsége az elmúlt hetekben a győzelemre készült, ehhez képest természetes, hogy a többség most csalódott.. Én is az vagyok, de fontosabbnak tartom azt kiemelni, vitathatatlan előrelépés, hogy mára eljutottunk oda, hogy bárki ellen játszunk, a mérkőzés előtt reálisan mondhatjuk, hogy van esélyünk a győzelemre is. Ebből persze nem következik, hogy meg is nyerjük az adott a mérkőzést, pláne, ha rosszul játszunk. Mert mondjuk ki, hogy most a svájciak ellen rosszul játszottunk, sok hibával, rossz egyéni teljesítményekkel, és ezúttal az egymást kisegítő csapatmunka sem működött. De nincs katasztrófa, a vereség a futball része. Láthatjuk, hogy ahogy Haaland a Cityben, vagy Szalah a Liverpoolban, úgy Szoboszlai Dominik sem játszik kimagaslóan minden meccsen a klubjában, és nem várhatjuk el a magyar válogatottban sem, hogy mindig kiemelkedően szerepeljen.

Miben bízhatunk a remekül rajtoló Németország ellen?
Fontos lenne egy pontot szerezni. Ha esetleg mi rúgjuk az első gólt, akkor talán bizakodhatunk ebben, de ha a németek szereznek vezetést, nagyon nehéz lesz. Elérhetünk döntetlent, akár győzhetünk is a németek ellen – csak ez ne legyen elvárás. Matematikailag egyébként vereség esetén is marad esélyünk, három ponttal is tovább lehet még jutni, de ahhoz már szerencse is kell, és elfogadható gólkülönbség. Az egy ponttól függetlenül én elsősorban azt várom el, hogy a tavaly tapasztalt maximális erőbedobással, elszántsággal, bátorsággal és akarattal játsszunk; majd meglátjuk, ez mire lesz elég.

Az akarattal a svájciak ellen sem volt baj…
Azért akarásban, bátorságban szerintem nagy különbség volt a két félidő között. A második félidőben már sokkal jobban látszott az elszántság, a kezdeményezés. Nekem úgy tűnt, az első félidőben egyeseknél talán a megilletődöttség, másoknál talán a túlzott magabiztosság miatt folyamatosan le voltunk maradva a svájciaktól. A második félidőben is voltak hibák, de akkor már sokkal kezdeményezőbb, vállalkozóbb volt a csapat játéka. Viszont fontos elmondanom, hogy a játékosokat is nagyon zavarja a vereség. És nagyon helyesen nem vesztek össze, nem egymásra mutogatnak, hanem átbeszélik, elemzik a hibákat egymás között, és keresik a megoldást a javításra. És láttuk már sokszor, hogy Marco Rossi ért hozzá, hogyan kell akár rövid idő alatt változásokat elérni a csapat teljesítményében.

Megvan-e a csapat repertoárjában, hogy Németország ellen esetleg dörzsölt módon tördelje a folyamatos játékot, ami esetleg a mi malmunkra hajthatja a vizet?
Igen, láthattunk már ilyet. Svájc is ezt csinálta ellenünk kettő egy után, és nekik működött, ráadásul a játékvezető is hagyta nekik. Nekünk Németország ellen Németországban nem biztos, hogy hagyni fogja a bíró; ha nem azonnal rúgja majd ki a labdát a kapusunk, nem zárom ki, hogy gyorsan sárga lapot fog kapni. De nem ez a lényeg, mert ilyen apró trükkökkel csak az utolsó percekben, ideig-óráig lehet boldogulni. A lényeg az lesz, hogy az elejétől kezdve hiba nélkül működik-e a védelmünk úgy, ahogy a tavalyi mérkőzéseink többségén történt. Szerbiában vagy Németországban is úgy győztünk, hogy az ellenfél folyamatosan támadott, de a védelem jól zárt, odaértünk minden labdára, és valljuk be, a szerencse is mellettünk állt sokszor.

Úgy véljük, a nemzeti csapatban nem a pénzért futballoznak a játékosok, de sokakat érdeklő kérdés, mennyit kapnak az Eb-szereplésért?
A régóta alkalmazott gyakorlatot követjük. A játékosok az UEFA-tól az eredményekért érkező bevétel egyharmadát kapják meg. A csoportkörben egy döntetlenért ötszázezer eurót, egy győzelemért egymillió eurót ad az UEFA. A továbbjutás a nyolcaddöntőbe további másfél millió eurót jelent. Ha onnan is továbbjutunk a legjobb nyolc közé, az plusz két és fél millió, a négy közé jutás további négymillió eurót jelentene. A döntő vesztese kap újabb ötmillió eurót, az Európa-bajnok pedig nyolcmilliót kap. Mi tehát mindig a fent említett összegek egyharmadát osztjuk ki a játékosok között.

Egyenlő arányban?
Nem, számít az is, ki mennyit tesz hozzá az eredményhez, az eredményes mérkőzéseken pályán töltött perceket díjazzuk. Ez így van 2010 óta, ezt előzetesen tisztázzuk a játékosokkal. Ugyanezt a módszert alkalmazzák sok más szövetségnél, például a német játékosok is hasonló összegeket kapnak az eredményekért. Azt is megnéztük, hogy a mi díjazásunk arányos legyen a hazai olimpiai szereplésért adott pénzügyi elismeréssel. Ha bejutunk a nyolc közé, az a játékos, aki minden meccset végigjátszott kezdőként, ő tud körülbelül annyit keresni, mint egy olimpiai bajnok. Fontos megemlíteni, hogy az MLSZ Elnökségének döntése szerint prémium akár játékosokról, akár stábtagokról van szó, állami pénzből nem fizethető: csak az eredményekért kapott bónuszbevételeket lehet ilyen célra használni.

A játékosok az edzőtábor kezdete óta össze vannak zárva. Örök téma egy nagy tornán, hogy jöhetnek-e feleségek, barátnők, családtagok. Hogy van ez itt a weileri bázison?
Franciaországban nyolc éve volt ilyen találkozás a családtagokkal, ami nagyon jól sikerült. Erre tekintettel most is tervezünk egy napot a találkozásra, de az eredmények és a program bizonytalansága miatt még nem végleges az időpontja. Ugyanakkor az UEFA segítségével megoldottuk, hogy a családtagok vehessenek jegyeket minden mérkőzésre, és szintén az UEFA-nak köszönhetően a mérkőzések után lehetőség van egy rövid találkozásra a családtagokkal.

A Svájc elleni meccsen volt egy kis pohárdobálás a lelátóról. Jár ezért szankció az UEFA-tól?
A pohárdobáláson kívül volt sajnos három pirotechnika is Kölnben, ez forintban kifejezve várhatóan tíz-tizenkét millió forintos büntetést jelent majd az MLSZ-nek. De az otthoni meccseinken is manapság tizenöt-húszmilliós büntetésekkel számolunk alaphangon, ha nincs látványosabb balhé. A szokásos büntetési tételek a menekülési útvonalak, azaz a lépcsők elállása, mindig van valamennyi pirotechnika, és újabban buta divat lett a söröspoharak bedobálása a pályára. Ezek szinte minden mérkőzésen szerepelnek az ellenőri jelentésben.

A FARE-ügynökök viszont mostanában mintha már nem kellemetlenkednének annyit.
A FARE-ügynökök továbbra is ott vannak, és jelentenek a mérkőzéseinkről. Viszont most már több éve korrekt párbeszédet folytattunk velük, és együttműködésre léptünk, hogy a közösen elfogadható célokat együtt valósítsuk meg. A Ferencváros taposta ki az ösvényt ezen a téren, és kevés kivételtől eltekintve nekik már sikerült elkerülniük a súlyos büntetéseket a nemzetközi mérkőzéseiken. A válogatott esetében az utolsó vitatott témakör a Nagy-Magyarország térkép volt, de abban is azt gondolom, eljutottunk egy olyan közös álláspontra, hogy ha a térképen nincs uszító üzenet, háborús, rasszista szimbólum, akkor a mi megítélésünk szerint védhető a dolog. Mi azzal érvelünk, ez nem rasszizmus, nem irredentizmus és nem uszít senki ellen. Lekopogom: egyrészt jó hír, hogy az elmúlt másfél évben nem kaptunk zárt kapus büntetést, de emlékeztetek arra, hogy még felfüggesztés alatt vagyunk korábbi büntetés miatt. Hadd említsem meg, hogy van még egy fontos szereplője a párbeszédnek. A válogatott szervezett szurkolói csoportja, a Carpathian Brigade képviselőivel is folyamatosan egyeztetünk, hogy a mindenki által elismert látványos és hangos jelenlétük megtartása mellett, az ultrák sajátjának számító szokásaik és belső elveik korlátozása nélkül hogyan tudják ők is segíteni a zárt kapus büntetések elkerülését.