Némethonban lelkes, de nem túl jó futballistaként tartották Rehhagelt számon, aki annak idején Varga Zoltánt annyira megrugdosta, hogy fel is jelentette őt a magyar zseni. Legnevesebb klubjai a Hertha és a Kaiserslautern voltak, utóbbinál az Aranycsapat legendás középhátvédjének, Lóránt Gyulának a kezei alatt játszhatott. 34 esztendősen akasztotta szögre a megannyi fűcsomó karrierjének végét hozó csukáit, s néhány harmadosztályú gárda után 1976-ban ülhetett le a Werder Bremen kispadjára.
Otto Rehhagel |
Következő állomáshelyén, Dortmundban újra összehozta az élet Vargával, aki nem is játszott nála sokat. Cserébe hősünk ekkortájt fedezett fel egy csatártehetséget, egy bizonyos Rudi Völlert. 1981-ben került vissza a Werderhez, ahol rekordideig, 14 esztendeig edzősködött, s a kiscsapattal kilenc nagy trófeát is hazacipelt a kikötővárosba. Viszont nagy hibát követett el, amikor engedte magát elcsábítani a német sztárcsapathoz, a Bayern Münchenhez, hiszen a bombaerős keret ellenére sem sikerült abszolválnia a bajorokkal a bajnoki Salátástálat.
Nem sokkal a később megnyert UEFA-kupa-döntő előtt kirúgták, bosszúból a következő idényben a Kaiserslauternt felhozta a 2. ligából, majd azzal a lendülettel megnyerte legényeivel a bajnokságot is - természetesen a bajorok előtt. 2000-ben kivett egy év szabadságot, majd ezután óriási meglepetésre elfogadta a görög szövetség felkérést. Itt sem kezdett jól: első mérkőzésén a finnek 5 -1-re lépték le a helléneket.
Viszont szép lassan beérett befektetett munkájának gyümölcse: a laza, felelőtlen görög válogatottból németes, lelkes, fáradhatatlan és fegyelmezett gárdát kovácsolt össze. Aki nem állt be a sorba (pl. Akisz Zikosz), azonnal repült a keretből. S hogy mi lehet a titka a Görögországban csak Rehaklészként becézett szakembernek?
"Megvan bennem az a szakmai tudás, hogy megmondjam az embereknek, miként funkcionálhat az a gyakorlatban, amit ők csak elméletben tudnak – szerénykedett. – Mindig is gyakorlati edző voltam, aki megpróbálta megválaszolni a játékosok kérdéseit. A franciák ellen például úgy játszottunk, amire ők nem számítottak." A 2001-es sikertelen világbajnoki selejtezők után a kontinenstorna kvalifikációi sem éppen szívderítően indultak, hiszen kikaptak odahaza a spanyoloktól és idegenben az ukránoktól, ám ezután varázsütésre beindult a gépezet: a következő hat mérkőzésen még csak gólt sem kapva jutottak ki a tornára. A többi maga a történelem!