Otto Rehhagel

Vágólapra másolva!
2008.05.19. 00:55
Az odahaza csak a Bundesliga gyermekének nevezett tréner a Werder Bremennel (a szürke középcsapattal két bajnoki címet és kupagyőzelmet szerzett, elhódították a KEK-et is) és Kaiserslauternnel (egyedülálló módon újoncként nyert Bundesliga-aranyat) már letette a névjegyét a futball világában, de 2004-ben vált egy darabka futballtörténelemmé, amikor a harmatos görög válogatottal megnyerte az Európa-bajnokságot. Ahhoz képest, hogy pár éve még azt nyilatkozta mérgében, hogy ha 2003 után is edzősködik, zárják bolondokházába...

Némethonban lelkes, de nem túl jó futballistaként tartották Rehhagelt számon, aki annak idején Varga Zoltánt annyira megrugdosta, hogy fel is jelentette őt a magyar zseni. Legnevesebb klubjai a Hertha és a Kaiserslautern voltak, utóbbinál az Aranycsapat legendás középhátvédjének, Lóránt Gyulának a kezei alatt játszhatott. 34 esztendősen akasztotta szögre a megannyi fűcsomó karrierjének végét hozó csukáit, s néhány harmadosztályú gárda után 1976-ban ülhetett le a Werder Bremen kispadjára.

Otto Rehhagel
nemzetisége: német
születési hely:
Essen
ideje:
1938.08.09.
pozíció:
szövetségi kapitány
magassága:
177 cm
súlya:
86 kg
korábbi klubjai:
játékosként:
Hellene Essen, Rot-Weiss Essen, Hertha BSC, Kaiserslautern
edzőként: Rockenhausen, Saarbrücken, Kickers Offenbach, Werder Bremen, Borussia Dortmund, Arminia Bielefeld, Fortuna Düsseldorf, Werder Bremen, Bayern München, Kaiserslautern
sikerei:
edzőként:
KEK-győztes (1992), német bajnok (1988, 1993, 1998), Német Kupa-győztes (1991, 1995), Német Szuperkupa-győztes (1988, 1993, 1994), Eb-győztes (2004), Eb-résztvevő (2008), vb-résztvevő (2010), az Év személyisége Görögországban (2004), Az Év edzője (2004)

Következő állomáshelyén, Dortmundban újra összehozta az élet Vargával, aki nem is játszott nála sokat. Cserébe hősünk ekkortájt fedezett fel egy csatártehetséget, egy bizonyos Rudi Völlert. 1981-ben került vissza a Werderhez, ahol rekordideig, 14 esztendeig edzősködött, s a kiscsapattal kilenc nagy trófeát is hazacipelt a kikötővárosba. Viszont nagy hibát követett el, amikor engedte magát elcsábítani a német sztárcsapathoz, a Bayern Münchenhez, hiszen a bombaerős keret ellenére sem sikerült abszolválnia a bajorokkal a bajnoki Salátástálat.

Nem sokkal a később megnyert UEFA-kupa-döntő előtt kirúgták, bosszúból a következő idényben a Kaiserslauternt felhozta a 2. ligából, majd azzal a lendülettel megnyerte legényeivel a bajnokságot is - természetesen a bajorok előtt. 2000-ben kivett egy év szabadságot, majd ezután óriási meglepetésre elfogadta a görög szövetség felkérést. Itt sem kezdett jól: első mérkőzésén a finnek 5 -1-re lépték le a helléneket.

Viszont szép lassan beérett befektetett munkájának gyümölcse: a laza, felelőtlen görög válogatottból németes, lelkes, fáradhatatlan és fegyelmezett gárdát kovácsolt össze. Aki nem állt be a sorba (pl. Akisz Zikosz), azonnal repült a keretből. S hogy mi lehet a titka a Görögországban csak Rehaklészként becézett szakembernek?

"Megvan bennem az a szakmai tudás, hogy megmondjam az embereknek, miként funkcionálhat az a gyakorlatban, amit ők csak elméletben tudnak – szerénykedett. – Mindig is gyakorlati edző voltam, aki megpróbálta megválaszolni a játékosok kérdéseit. A franciák ellen például úgy játszottunk, amire ők nem számítottak." A 2001-es sikertelen világbajnoki selejtezők után a kontinenstorna kvalifikációi sem éppen szívderítően indultak, hiszen kikaptak odahaza a spanyoloktól és idegenben az ukránoktól, ám ezután varázsütésre beindult a gépezet: a következő hat mérkőzésen még csak gólt sem kapva jutottak ki a tornára. A többi maga a történelem!

Görögországban kis híján a nemzeti címerbe applikálták arcélét, még azt is megbocsátották neki, hogy a világbajnokságra nem tudta kivezetni legénységét, ráadásul az örök rivális törökök is megelőzték őket. Az Eb-selejtezők alatt már nem hibázhatott, ennek megfelelően a 12 mérkőzésből csak egyet veszítettek el (azt viszont csúnyán, odahaza, a törökök ellen, és éppen a görög nemzeti ünnep előtt) s egyet adtak döntetlenre (Norvégia ellen, idegenben). Bár rengeteget kritizálták az újságírók, sőt, még a munkaügyi miniszter is, mondván: "Van egy edzőnk, aki elég sok pénzt keres, hogy aztán nyugdíjasegyletet küldjön a pályára", a mester kitartott választottjai mellett.

Végül is meghozta németes makacssága a jutalmát, hiszen a selejtezők során egyetlen csoportgyőztes sem szerzett annyi pontot (31), mint a hellének, ennek megfelelően Rehhagel tíznél is több „Eb-győszteszt” vitt magával az osztrák-svájci kirándulásra. Ahol végül a pofozógép szerepét töltötték be, de Rehhagel maradt, és megérte állhatatosnak lenni: a 2010-es világbajnokságra már kijutott a görög labdarúgó-válogatott. Közben ha nem is hajtott végre generációváltást, de "elfelejtette" néhány korábbi kedvencét és elkezdett beépíteni fiatal(abb) játékosokat.

A mester egyébként már gyermekkorában megérzett valamit későbbi sorsából, hiszen első klubja a Hellene volt.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik