Fontos kérdés, hogy a vb-címvédő európai gárda és a jövő évi torna rendezőjének összecsapásán milyen taktikai felállást alkalmazzanak a hazaiak. Spanyol részről nagy meglepetés nem várható: a glóbusz látta már klasszikus csatár nélkül és két támadóval is játszani Vicente del Bosque világhódító együttesét. A létszámingadozást (vagy a teljes csatárhiányt) részben a játékosok formája, másfelől az ellenfél kiléte és hadrendje befolyásolta. Azaz bármennyire is ők a futballvilág urai, olykor a spanyolok is alkalmazkodnak…

Vajon Brazília idomul az európai „arculathoz”? – töprengenek a rendező országban, különösen az olasz–spanyol elődöntőn történtek után. Az olaszok háromvédős rendszere (a középpályás sor kibővítése) a tavalyi Eb első spanyol–olasz párbaján (1–1) és a Konföderációs Kupa elődöntőjében sem ízlett Vicente del Bosque együttesének. Jesús Navas a jobb szélen csütörtökön akkor forgatta meg Giorgio Chiellinit, amikor csak akarta, a csapat azonban ebből sem tudott profitálni.

A kérdések kérdése tehát az: másolja-e az olasz mintát Luiz Felipe Scolari? Bár helyesebb azt írni: alkalmazza-e korábbi taktikáját Felipao?

Brazília ötödik világbajnoki aranyérmét a 2002-es tornán nyerte meg, a selecao szakvezetője Felipe Scolari volt, a bekksorban pedig három belső védő kapott helyet. Pontosabban két hátvéd és egy védekező középpályás: Lúcio, Roque Junior és Edmílson. A trió előtt Gilberto Silva és Kléberson „takarított”, dicséretes alapossággal: a csoportmeccseken három, a kieséses szakaszban egy gólt kapott az együttes. A kis túlzással szélsőként futballozó Cafúval és Roberto Carlosszal a brazilok uralmuk alá vonták a középpályát – a rendszer működött.

„A jelenlegi helyzet hasonlít a tizenegy évvel ezelőttihez, azzal a különbséggel, hogy Brazíliának jelenleg nincs olyan klasszis védekező középpályása, amilyen Gilberto Silva volt – utalt az eltérésekre Leandro de Almeida, az Omonia Nicosia brazil származású magyar középpályása. – A háromvédős rendszert Scolari személye teszi hihetővé, lehetséges megoldássá. Benne van a pakliban, hogy a válogatott a Thiago Silva, Dante, David Luiz belső hármassal kezd hátul, már csak azért is, mert ez módosítja a szélső védők, Marcelo és Daniel Alves feladatait. Feljebb léphetnek, a középpályán így a létszámot tekintve kiegyenlítődnek az erőviszonyok, ráadásul, bár két kiváló futballistáról van szó, a védekezésük nem az igazi, gyakran éppen róluk indul, az ő helyükön épül az ellenfél támadása.”

A tapasztalat, az összeszokottság a spanyolok mellett szól, minden más a brazilok malmára hajtja a vizet: hazai pálya, fittség (Scolari együttese egy nappal többet pihenhetett, és az elődöntőben „csak” kilencvenperces csatába bonyolódott Uruguayjal), hőmérséklet, páratartalom – és Neymarról, Oscarról, no meg a rendszerint jó helyen járó, a tornán három gólt szerző Fredről még egy szót sem ejtettünk.

HELYOSZTÓK
A 3. HELYÉRT
Uruguay–Olaszország 18 óra

DÖNTŐ
Brazília–Spanyolország 0.00 óra (Tv: m1)