Harc Messiék mögött: a „Háború gyermekei” a „Zöld Sasok” ellen

 

IRÁN

Először 1978-ban jutott ki a vb-re az iráni csapat, majd 1998-ban (ott legyőzve a közellenségnek kikiáltott Egyesült Államokat) és 2006-ban is megmérettetett a legjobbak között az egyre jobb légiósokat (Ali Daei, Ali Karimi, Karim Bageri) felvonultató gárda. Amelynek 2011 óta az anno a Real Madrid és a portugál válogatott élén is ellentmondásosan szereplő Carlos Queiroz a szövetségi kapitánya, aki a generációváltást, a politikai elszigeteltséget és a gazdasági nehézségeket is legyűrve kivezette – Dél-Koreát idegenben elverve – Brazíliába a „Perzsa hercegeket". A hazai játékosokat kemény kézzel fogó Queiroz néhány topligás csillaggal is számolhat, és nem feltett kézzel, hanem feltett szándékokkal érkezik a nagy seregszemlére.

„Tizenhat évvel azután, hogy Irán elverte Ausztráliát és kijutott a 98-as franciaországi tornára, a történelem megismételte önmagát. De mire viszi most a csapat? Karimi visszavonult, Maszud Sodzsaei kiegyensúlyozatlan, a középpálya kong a kreativitás hiányától" – nézett szembe a valósággal Adel Ferdovispur, a World Soccer Irán-felelőse.

ERŐSSÉGEK

+ Védelem. A selejtezők során 16 mérkőzésen csak hét gólt kaptak, az utolsó, komolyabb körben nyolc találkozón csak kettőt, azaz bármilyen sötét ló is a Pedzsman Montazeri, Dzsalal Hosszeini kettős, érti a dolgát.

+ Légiósok. Queiroz „egy nullás", keményen védekező kontracsapatában akad néhány rutinos arc: a most Kuvaitban játszó, de az Osasunában hat idényt lehúzó Dzsavad Nekunam, az ott korábban szintén megforduló Sodzsaei, a fulhames Askan Dezsagah vagy éppen Reza „Gucci" Gucsannedzsad, aki sokkal jobban kibontakozik nemzeti színekben, mint a Charltonban.

GYENGE PONTOK

– Kapus. Daniel Davari reflexei nem rosszak, de nem remekelt a Braunschweigben, emígy nem hosszabbítottak vele a tavasszal.

– Kor. Az alapcsapatban nagyítóval kell keresni a 30-on aluli tagokat, ráadásul éppen ők játszanak gyengébb, ázsiai klubokban. Nem biztos, hogy bírják majd erővel a hajrákat.

A SZTÁR: DEZSAGAH. A keret legértékesebb játékosa a maga hárommillió eurós játékjogával a Fulham 27 éves szélsője, aki középcsatárként is bevethető, de legotthonosabban a jobb oldalon érzi magát. Ugyan csak öt góllal és két assziszttal zárta az idényt, ám az egykori német U-válogatott (s abban az Izrael elleni szereplést elutasító, így iráni hőssé avanzsáló) legény statisztikái sokkal jobbak a címeres szerelésben.

TAKTIKAI FELÁLLÁS: 4–2–3–1. Queiroz a fegyelemre, a csapatmunkára, a kemény védekezésre és az ellencsapásokra épít. A védelem közepéről már szóltunk, de a szélső védők nemzetközi szinten súlytalanok; a gárda erőssége a Nekunam, Andranik Tejmurjan szűrő kettős (utóbbi szintén exfulhames) és a Dezsa, Gucci páros gyorsasága.

SZÖVETSÉGI KAPITÁNY: QUEIROZ. „A vérükben van a futball, ugyanúgy, mint a legnagyobb nemzeteknek" – dicsérte az irániakat a portugál, de minden bizonnyal az évi kétmillió dolláros fizetés is nyomott valamit a latban. A gárda filléres gondokkal küzd, a politikai elszigeteltség miatt ellenfelek is alig akadnak, mégis harcol rendületlenül a 61 éves szakember, immár az egykori futógép, Oceano segítségével. Ez nem a Real vagy az MU, de itt ő a legnagyobb sztár, aki olyan gorombaságokat is megengedhet magának, mint a dél-koreai kolléga megalázása, majd megbuktatása.

BOSZNIA-HERCEGOVINA

Roppant tanulságos az az út, amelyet bejárt a bosnyák válogatott, onnan kezdve, hogy sokaknak el kellett menekülniük az országból a háború pokla miatt, majd azon keresztül, hogy 1995-ben az első válogatott mérkőzésre Fuad Muzurovic nyolc fővel utazott el, és csak egy visszavonult játékos reaktiválásával lett ki a csapat, amely edzésekre menet orvlövészek elől bujkált, a reptérre utazván pedig a szerbek tűz alá vették őket; egészen odáig, hogy topligás csillagokkal a fedélzeten egyenes úton jussanak ki a vb-re.

„Azt szeretem a futballban, hogy az egyik nap hős vagy, másnap meg egy hülye, aki minden rossznak az oka. Azt hiszem, nem lesznek problémáink a torna után" – tekintett optimistán a jövőbe a szövetségi kapitány, Safet Susic, aki máris csodát tett: nemzetiségi-vallási hovatartozástól függetlenül egy ország állt ki vállvetve mellettük. És ha még Zlatan Ibrahimovic is őket választotta volna...

„Hogy felvehetik-e a harcot a nagyfiúkkal? Amióta Susic a kapitány, azaz 2010 óta, tíz mostani vb-résztvevővel találkozott Bosznia, de csak három (Algéria, Ghána, Görögország) ellen nyert, az argentinoktól, a braziloktól, a franciáktól, a németektől és a mexikóiaktól simán kikapott. A vb-n rövid idő alatt játszik fontos válogatott mérkőzéseket, ebben nincs rutinja, mint ahogyan jó cserejátékosai sincsenek" – így a nehézségekről Sasa Ibrulj, bosnyák újságíró.

ERŐSSÉGEK

+ Gólerősség. Susic bonmot-ja szerint a futball elleni bűncselekmény lenne nem együtt játszatni Edin Dzekót és Vedad Ibisevicet. Előbbi 24 kanadai ponttal zárt a Cityben, sok kispadozással, utóbbi 13-ig jutott Stuttgartban, de a selejtezőkben nyolcszor volt eredményes (Dzeko 10-ig jutott).

+ Motiváció. Aki csak kicsit is járatos a délszláv történelemben, annak nem kell ecsetelnünk, mit jelent a nemzet és a csapat számára ez a siker. Még akkor is, ha páran már nem is Boszniában születtek.

+ Asmir Begovic. Végy egy jó kapus! – tartja a mondás, és a torna után sokan ezt tennék Begoviccsal, aki tartást ad az amúgy nem túl acélos hátsó soroknak. Angol lapok szerint ott a helye a top 5 PL-kapus között; talán nem is Dzeko lesz a vb bosnyák sztárja?

GYENGE PONTOK

– Rutintalanság. Az első torna, a nagy elvárások és a hasonló sorozatmérkőzések hiánya nagy gond Susicnak, ugyanakkor a felkészülési mérkőzéseket sokszor félvállról veszik „Pape" legényei.

– Cseresor. Csillogó alapcsapat, csukaszürke kispad. Ez fájni fog a dél-amerikai hőségben.

– Védelem. Sokat alakult, de még mindig Achilles-sarok a védelem, oszlopa, Emir Spahic mindjárt 34. Magyar újságíróként örül az ember annak, hogy Muhamed Besiccsel akarják levenni a pályáról Lionel Messit, de sokan fenntartásaikat hangoztatják ezzel kapcsolatban.

A SZTÁR: DZEKO. A keret legértékesebbje a City által a Wolfsburgtól 30 millióért vett ék, aki minden második válogatottbeli fellépésén betalál. Az odahaza csak „Gyémántként" becézett támadó, tény és való, nem teszi ki szívét-lelkét a kisebb csapatok ellen, de egyszerűen pótolhatatlan: eddigi 22 vb-selejtezőjén 19 gólt és 9 asszisztot szorgoskodott össze.

 

 

TAKTIKAI FELÁLLÁS: 4–4–2.

Bizony, a jó öreg. Dzeko és Ibisevic párosát Argentína ellen megbonthatja a kapitány, hogy a „sárkányok" öt középpályással játsszanak. Spahic párja a megbízható Ermin Bicakcic, mellettük a széleken a szintén bundesligás Mensur Mujdza és Sead Kolasinac foglal helyet. Szűrőként vagy emberfogóként fungálhat Messi ellen Besic, míg a szervezés és lendület a Serie A-ból, Rómából érkezik: a csapat esze Miralem Pjanic, a legjobb szélső pedig Senad Lulic. Külön kategória a 30-on felüli Zvjezdan Misimovic, aki már Kínában keresi a kenyerét, de a technikás játékos a középpálya bármelyik részéről képes irányítani.

SZÖVETSÉGI KAPITÁNY: SUSIC

2004-ben minden idők legjobb bosnyák labdarúgójának választották meg az 1955-ös születésű egykori támadó középpályást, Gerd Müller szerint pedig világszinten a legjobb 40 között a helye. Az FK Sarajevo és a PSG egykori ásza több mint 50-szeres jugoszláv, majd párszoros bosnyák válogatott. Edzőként Cannes-ban kezdett, majd kisebb török csapatoknál dolgozott. Mint szövetségi kapitány az „Arany liliomokat" a FIFA-világranglista 13. helyére röpítette, most pedig a továbbjutás zsíros szerződést hozhat az egyik legrosszabbul fizetett – évi 336 ezer dollárt kereső – kapitánynak. Aki beválogatta unkaöccsét, a középpályás Tino Susicot is.

NIGÉRIA

Sokan még azt sem tartották lehetetlennek, hogy a „Zöld sasok" megszerzik a múlt században a fekete földrész első vb-(arany)érmét, ám 1996-os olimpiai elsőség ide, Jay-Jay Okocháék és Nwankwo Kanuék generációja oda, a FIFA-ranglistán elfoglalt negyedik hely bárhová, a nagy siker azóta is várat magára. Ahogyan a jelenlegi csapatot elnézzük, még egy jó ideig – azonban a csoportból továbbjuthatnak ezúttal. Hogy miért? Jóval tapasztaltabbak, mint Besicék, és jóval erősebbek, mint Nekunamék.

Stephen Keshi kapitány úton-útfélen hangoztatja, hogy 2018 csapatát építi, de nem rossz a jelenlegi sem; igaz, az 1994-es Rufai – Eguavoen, Okechukwu, Nwanu, Iroha – Finidi, Oliseh, Siasia, Amunike – Yekini, Amokachi féle aranycsapatba talán csak Efe Ambrose, John Obi Mikel és Vincent Enyeama férne be. Ugyanakkor a bő keretből csupán Shola Ameobi, Peter Odemwingie és Joseph Yobo nem lehet ott a kora miatt a következő vébén.

ERŐSSÉGEK

+ Nincs balhé. Egyelőre. A játékosok és a vezetők között. Sok afrikai csapatot szétzúztak már az anyagi viták, most ilyenről nem hallani, ugyanis új bónuszrendszert vezettek be, amely a játékosok igényeinek megfelelő utazást és szállást is biztosítja. Ne feledjük, tavaly a Konföderációs Kupára alig tudtak elutazni, kormányuk és a FIFA segítette ki őket. Igaz, éppen Keshi szólalt fel mostanában, hogy hét hónapja nem kap fizetést, és egyébként is kutya-macska barátságban áll saját szövetségével...

+ ANK. Pontosabban a 2013-as Afrikai Nemzetek Kupája-siker, amely visszaadta Keshiék önbizalmát, és immár elhitték, hogy bárkit megverhetnek. Nagy szerepe van ebben a kapitánynak, akiért tűzbe mennek övéi, és mindent elhisznek „Afrika Verebes Józsefének".

+ Erőnlét. Naná. Ezt nem szükséges ragozni, és gyermekfejjel megszokták odahaza a hőséget is.

GYENGE PONTOK

– Kreativitás. Felállt védelemnél sokszor meg vannak lőve, hiszen ízig-vérig karmesterük nincs. Legfőbb fegyverük a középpályás futómennyiség és a váratlan áttörések, de ha Emmanuel Emenikének nem megy, alig-alig lőnek gólt.

– Védelem. Elderson ritkán játszott a Monacóban, Kenneth Omeruo évek óta kerülgeti a Chelsea első csapatát, és bár Ambrose rendszeresen pályára lép a Celticben, Godfrey Oboabona a Rizesporban sem alapember.

A SZTÁR: MIKEL. Még mindig a Chelsea középpályása a csapat sztárja, immár több mint egy fél évtizede. Címeres mezben jóval szabadabb szerepkört tölt be, mint a klubjában, egyértelműen ő szervezi a „sasok" röptét, gyakorlatilag ott és azt játszik, amit szeretne. Most ügyes szélsők és egy harcos középcsatár között szerepel. Fő- és kulcsszerepben.

TAKTIKAI FELÁLLÁS: 4–2–3–1.

Európai légiósoknak európai rendszer, amely tulajdonképpen 4–3–3 lesz, mivel a „10-es pozíciójából" Ideye Brown és John Ogu is kimaradt a keretből. A két szűrő John Obi Mikel és padavanja, a laziós Ogenyi Onazi, a CSZKA Moszkva aprósága, Ahmed Musa, a chelsea-s Victor Moses és a szintén Moszkvában élő Victor Obinna mind sokoldalú támadó. A Fenerbahce által 13 millióért vett Emenike igen gólerős ék, ráadásul egyedül is képes áttörni a védősort, és távolról is veszélyes. Egyénileg gyorsak a nigériaiak, a csapatjátékra azonban ez nem feltétlenül érvényes, és a védelem is könnyen zavarba hozható gyors lefordulásokkal.

 

SZÖVETSÉGI KAPITÁNY: KESHI. A kőkemény védőből szókimondó edző lett, aki egykori játékostársától, Samson Siasiától vette át a kormányrudat 2011-ben (most Daniel Amokachi és Ike Shorunmu segíti a munkáját). Játékosként az Anderlechtig és közel 70 válogatottságig jutott a „Nagyfőnök", ott lehetett csapatkapitányként az 1994-es nagy tornán is, és ANK-győztes volt abban az évben. Korábban Togo és Mali kispadján nem ért el igazi áttörést (előbbivel a 2006-os vb-re kijutott, de előtte leváltották), most viszont máris egy ANK-aranynál (másnap lemondott, aztán meggondolta magát) és egy vb-kijutásnál tart. Mindezzel együtt nagy csoda lesz, ha a népkedvenc szakember megéli 2018-at a jelenlegi posztján.

ARGENTÍNA

Annyi csalódás érte már a közelmúlt vb-in a kétszeres győztes argentinokat, hogy noha kizárólag az elődöntős szereplést fogadnák el Alejandro Sabella legénységétől, van egy olyan érzése az embernek, mint ha csak a kötelező optimizmus mondatná ezt velük. Messi ugyan szupersztár, de főleg klubcímeres mezben, megbízhatóan termelő csatáruk nincs, karmester dettó, ráadásul Javier Mascherano a Barcában védő (váltakozó sikerrel), a Fernando Gago, Éver Banega kettős meg egyenesen kikopott a La Ligából. Klasszis kapus hiánycikk, a védelem két helyen is lyukas – van itt baj, csak meg kell becsülni!

Messi zseni, Ángel Di María kivirágzott, mert a Real Madridban maradt, Gonzalo Higuaín kivirágzott, mert eljött a Realtól, Sergio Agüero pompás, az Ezequiel Garay, Nicolás Otamendi kettős sokra hivatott – mondják az optimisták, és bizony ők sem tévednek. Mert sokarcú csapat az albiceleste, képes fantasztikusan és csapnivalóan játszani, egy mérkőzésen belül is, nagy elvárást támasztani és nagy kudarcot vallani.

„Az aranyért utazunk – a brazilokkal, a spanyolokkal és a németekkel egyetemben –, de egyet tisztázni kell: minden attól függ, milyen lesz Messi vb-je. Persze a többeknek is jó formát kell mutatniuk. Ha Messinek megy, teljesen más a válogatott, nélküle egy fokkal rosszabbak vagyunk, a hollandokkal, a portugálokkal, a franciákkal, az angolokkal, az uruguayiakkal és a belgákkal egy szinten" – vallott a Messi-mizériáról Marcelo Gallardo, az egykori babaarcú csodagyerek.

ERŐSSÉGEK

+ Támadók. Nincs sok figuráznivaló egy Messi, Higuaín, Agüero hármason, Sabella szerint belefér a közönségkedvenc Carlos Tévez otthon hagyása is. Méltatlanul kevés szó esik a két cseréről, Ezequiel Lavezziről és Rodrigo Palacióról, akik duzzadnak az erőtől és a bizonyítási vágytól, hiszen nekik ez az utolsó esélyük a nagy dobásra.

+ Kontra. A csapat fő fegyvere a villámgyors támadás, ebben kulcsszerepe lesz Di Maríának, de a jobbhátvéd Pablo Zabaletának is, aki jól ismeri Agüerót a Cityből. Egyébként is: a csapat magja öt-hat éve egymás oldalán futballozik.

+ Motiváció. „Brazíliában 40 ezer ellendrukker előtt kell játszanunk, a számunkra lehető legrosszabb országban" – állítja Carlos Bilardo, 1986 sikerkovácsa. Ennyi utálat mellett nem érezhet fáradtságot az ember!

GYENGE PONTOK

– Védelem. Érdekes lenne egy 3–5–2-es felállás, hátul Mascheranóval, Martín Demichelisszel és a mindjárt 34 éves Hugo Campagnaróval, de ettől nem kell félnünk. A nagy „hátvédbölényeket" leépítette Sabella, ám príma balbekkje nincs, a fiatalok középen ki-kihagynak, Sergio Romero pedig alapos összehasonlító elemzést adhat a Ligue 1 kispadjairól.

– Messi-függőség. Ahogyan Diego Maradona húzta előre övéit annak idején, annyira elhaltak, amikor ő kiesett, lásd 1994-et. Tanulság.

A SZTÁR: MESSI. Nem meglepő. „Imádom Messit, igazán nagyszerű játékos. Technikailag gyakorlatilag egy szinten van régi önmagammal. De ha lő 1283 gólt, mint én, és nyer három vébét, akkor hasonlítsák majd hozzám" – mondta ki a tutit Pelé. Nos, az első feltétel elérése sem lesz könnyű: ha mindent beszámítunk, mint Pelé, Messi úgy 500 körül járhat, és még tíz évig elfocizhat, ám a három vb-aranyra akkor is kevés a remény, ha kalkulálunk az U20-as sikerrel is. Nagyságára jellemző, hogy mindenki szerint bűn rosszul játszott ebben az idényben, de így is 46 fellépésen 41 góllal és 15 gólpasszal zárt. Mi lesz Argentínával, ha reménysége, ikonja a nyárra formába lendül?

TAKTIKAI FELÁLLÁS: 4–3–3. Benne egy szabadon mozgó Messivel, akit a középpálya és a csatársor bármelyik posztjára berajzolhatunk. A selejtezőket Romero védte végig, a védelem jobb oldala az alulértékelt Zabaletáé, a bal a viszonylag ismeretlen Marcos Rojóé, középen Garay, Otamendi és a kapitánykedvenc Federico Fernández harcol egymással, és kerettag a veterán Demichelis is. A középpályán atombiztos a Di María, Mascherano kettős helye, viszont nagy kérdés, felépül-e Gago a tornára. Ha nem, Lucas Biglia vagy a rosszfiú Éver Banega kerül a kezdőbe.

Utóbbi vagy az interes Ricardo Álvarez karmesterkedhet is, Lavezzi, Agüero és Palacio a széleken is bevethető, Di María mindenhol, José Sosa pedig ideális kiegészítő ember.

SZÖVETSÉGI KAPITÁNY: SABELLA. „Mert egy ilyen állást nem lehet visszautasítani" – indokolta a most 59 éves szakember, hogy miért lett szövetségi kapitány. A River Plate és a Leeds egykori válogatott középpályása jó egy évtizedig Daniel Passarella jobbkeze volt, változatos helyszíneken, majd a „Lajhár" önállóan vezette Libertadores-sikerre az Estudiantest. A 2011-es Copa-kudarc után Sergio Batistát váltotta, alatta Messi vitathatatlan vezéregyéniség és egyre jobb lett, az albiceleste pedig a FIFA-világranglista akkori 10. helyéről ez év elejére a harmadikra rakétázott.

A CSOPORT LEGÉRDEKESEBB FAZONJAI: A TÚLÉLŐK

Ne egy bulvármédia által felkapott, millióiba megzakkant labdarúgót emeljünk ki ezúttal, hanem állítsunk emléket mindazon bosnyák és egyéb nemzetiségű sportolóknak és szüleiknek, akiknek el kellett menekülniük a háború kaszája elől, és/vagy képesek voltak egy jobb élethez segíteni gyermekeiket a nyomor és a reménytelenség otthonaiból. Nigéria a világ egyik legszegényebb és legveszélyesebb helye, állandósult belharcokkal, Dzekót pár perc híján elvitte egy játszótérre csapódó bomba, Iránban a nyolcvanas években bajnokságot sem rendeztek az Irakkal folytatott háború miatt, ott is mindent a nulláról kellett kezdeni; a mai viszonyokra jellemző, hogy kész csoda, hogy a válogatott amerikai (!) kapusedzője, Dan Gaspar élve megúszta az iráni munkavállalását. Higgyék el, van rosszabb a magyarországi mélyszegénységnél...

NSO-VERDIKT A CSOPORTRÓL

Ha nem lenne első Argentína, az maga lenne a csoda, akárcsak az, ha nem Irán zárná a kvartett tabelláját. Nem nagy meglátás az sem, hogy bosnyák–nigériai harcot láthatunk majd a továbbjutásért, és ebben az afrikaiak kezére játszhat, hogy ők az utolsó körben találkoznak a „gauchókkal", akiknek akkor minden bizonnyal már mindegy lesz, talán a második csapatukkal állnak ki. Mégis: ennél többet ér szerintünk a balkániak lelkesedése.

Tipp: 1. Argentína, 2. Bosznia-Hercegovina, 3. Nigéria, 4. Irán.