Reszkess, Hollandia! - Costa Rica sikerének rejtett háttere

Volt már néhány hetük arra a csalódott olasz, angol és uruguayi, no meg görög szurkolóknak, hogy felmossák őket csapatuk Costa Rica elleni veresége (vagy éppen döntetlenje) után, szóval éppen itt az ideje annak, hogy megnézzük, mitől olyan jó ennek az országnak a válogatottja – a jó edzéseken túl. Merthogy kiderült, érdemes körülnézni a háttérben is, hiszen talán jó néhány tanulságot leszűrhetünk belőle még mi is.

Amikor 2009-ben, az egyiptomi U20-as világbajnokságon a magyar válogatott a bronzmeccsen találkozott Costa Ricával, a meccs előtt általános volt a megítélés, hogy simán nyerünk. Aztán végül Koman csak a 90. percben tudott egyenlíteni, és tizenegyesekkel szereztünk érmet.

Az már akkor is látszott, hogy ezek a közép-amerikaiak nem kutyaütők, ráadásul igen masszív a csapatuk. Akkor Costa Rica adta a torna legjobb kapusát is Esteban Alvarado személyében. Ő nincs most ott a vb-n Brazíliában, de minek is lenne, ha van egy Keylor Navasuk...

Komanéknak távoli látványosság a felnőttek idei nagy tornája, de az akkori U20-as keretből is csak két játékos, Gamboa és Urena vitézkedik a keretben.

Pozitív szemlélet

Érdekes, hogy a világbajnokság előtt Celso Borges, az együttes középpályása egyáltalán nem szomorkodott, hogy a „halálcsoportba" sorolták őket.

„Azt mondják, halálcsoport? Miért lenne rossz dolog a világ legjobbjai ellen játszani? Éppen erről álmodik az ember. Mi vagyunk Costa Rica, és a legjobbak ellen játszunk. Ott lesz Suárez, Cavani, Pirlo, Balotelli, Rooney, Gerrard... Mi jobb lehetne ennél?”

„Természetesen esélytelennek számítunk a csoportban, főleg a múltat figyelembe véve. Csakhogy a futballban a hagyomány és a múlt nem jelent semmit. Hiszünk magunkban, és abban, hogy bárkivel felvesszük a versenyt Brazíliában, hiszen azért megyünk oda. Semmit sem veszthetünk, de nagyon sokat nyerhetünk” – magyarázta még a vb előtt Borges.

„Sohasem egyszerű ilyen riválisok ellen játszani. Egyénileg jócskán le vagyunk tőlük maradva, ám nekünk is vannak erősségeink. A legfontosabb ezek közül a csapategység. Képzett, szervezett csapat a miénk, erős a hátvédsor, és igaz ránk a »mindenki egyért, egy mindenkiért« mondás. Nem magunkért fogunk játszani, hanem minden Costa Rica-iért, aki szurkol nekünk.”

Az biztos, hogy a három csoportellenfél már otthonról nézi a világbajnokságot, a közép-amerikai alakulat viszont a nyolc között készül Hollandia ellen.

Eddig háromszor szerepelt vb-n Costa Rica, ez a negyedik fellépése. A legjobban 1990-ben szerepelt, amikor nagy meglepetésre a 16 közé jutott, de ott Csehszlovákia 4–1-gyel megállította.

„Akkor még csak kétéves voltam, nem emlékszem semmire. Láttam viszont néhány magánfelvételt. Az apukám gyakran mutogatta őket. Az apukám mindig a hősöm marad, egész ifjúságomban ő volt a bálványom. Úgy nőttem fel, hogy szomorkodtam, amikor kikaptak, és ünnepeltem, ha győztek. Gyerekként gyakran jöttem haza úgy, hogy futballsztárok ültek az udvarunkban vagy a nappalinkban, és a futballról beszélgettek. Ez nagyon jó volt, bár az kevésbé, hogy az apám volt az edzőm. Ez nem mindig. Főleg, ha az eredmény kedvezőtlen volt, mert én kaptam a kritikákat és a letolásokat.”

Az apa, Alexandre Guimaraes gólpasszt adott 1990-ben Medfordnak Svédország ellen, majd edzőként ott volt a 2002-es és a 2006-os tornán is. Nem csoda, hogy Borges az apja árnyékában élt. Be kellett bizonyítania, hogy helye van az együttesben.

„Az olimpiai selejtezőn Panama ellen az apám volt az ellenfél edzője. Én kihagytam az utolsó tizenegyest, Panama továbbjutott. Összeomlottam, napokig sírtam, de aztán rájöttem, hogy ez bárkivel előfordul, aki profi futballista akar lenni."

Szociológus a csapat mellett

Talán ez a pozitív szemlélet is az oka annak, hogy a csapat nagyon együtt van. De van más is, mégpedig a lelki ráhangolódás, amiről Jaime Perozzo beszélt, aki szociológus létére a Ticók lelki felkészítéséért felel.

Perozzo az edzőhöz, Jorge Luis Pintóhoz hasonlóan kolumbiai, és állandóan cigarettázik. 23 éve ismerik és remekül megértik egymást.

„A játékosok mindent elmondanak nekem. Szerintem többet is, mint a családjuknak. Azt hiszem, nagyon szeretnek. Elkezdtem dolgozni azon, hogy megteremtsem a »mi« kultúráját. Itt nem lehetnek önző emberek. Létezik egy pajzs, amely a szívünkben van, és nem a hátunkon lévő számban.”

Perozzo szerint az önzőség, ami olyannyira jellemző a profi futballra, igen gyakran bukáshoz vezet klub és válogatott szinten egyaránt. Az volt a célja, hogy ezt a tulajdonságot, amely néhány Costa Rica-i játékost is jellemzett, kiölje belőlük. Úgy tűnik, sikerrel tette.

A nyolcaddöntőben majdnem egy órán keresztül futballoztak emberhátrányban, mégis kihúzták a tizenegyespárbajig.

„Az öltözők népe, mint minden embercsoport, nagyon bonyolult közösség. Elbeszélgettünk a játékosokkal Nagyon fontos, hogy fejlesszük a mentális, megértési képességeiket. Ennek része volt, hogy az értékekről beszélgessünk, például a tiszteletről, a toleranciáról és a becsületességről.”

„Szerintem a taktika befogadása sokkal egyszerűbb olyan labdarúgókkal, akik erre mentálisan nyitottak, hiszen Pinto nagyon pontos taktikát szokott kidolgozni.”

Pinto az 5–4–1-es formáció játékát szinte milliméterről milliméterre kidolgozta, a támadásban és a védekezésben egyaránt. Perozzo fontosnak tartja megemlíteni, hogy a Costa Rica-i keret fele érettségizett, hárman pedig egyetemre járnak (Granados, Tejeda, Campbell).

„Aki tanul, annak aktív, befogadó a mentális képessége, ezt akarjuk kihasználni a válogatottnál is. A latin-amerikai futballisták egyik legnagyobb baja a tanulatlanság. Bárcsak mindenki érettségizett lenne!” – nyilatkozta Perozzo.

„Én úgy látom, hogy Hollandia ellen is arra lesz szükség, mint Olaszország ellen. Vagyis meggyőződésre, szerénységre, intelligenciára. A mai futballban ezekkel a tulajdonságokkal kiegyenlíthetők a különbségek.”

Boldogságindex

A boldogságindex, vagy hivatalosan Happy Planet Index (Boldog Bolygó-index) olyan mérőszám, amely azt méri, hogy mennyire hatékony ökológiailag az emberi jólét elérése. Három elemből tevődik össze: a várható élethosszból, az élettel való elégedettségből, valamint az ökológiai lábnyomból. Ez természetesen gyökeresen ellentétes a pusztán gazdasági teljesítményre irányuló mérőszámokkal, hiszen objektív és szubjektív adatokat egyaránt használ.

Nem arról van szó, hogy az indexen élen álló országokban a legjobb élni vagy a legfejlettebb, hanem azt, hogy mennyire tudják a polgárok jólétét megteremteni az erőforrások igazságosnál nagyobb mértékű felhasználása nélkül.

Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért lehet érdekes, hogy e listán 151 ország közül Costa Rica 2013-ban az élen állt. Magyarország a 100. hely környékén tanyázik, szóval van még mit tanulnunk ezen a téren.

Costa Rica amúgy is Latin-Amerika legirigyeltebb országa, úgy is mondják, hogy Latin-Amerika Svájca, mert szép hely, viszonylag jó a közbiztonság (legalábbis a többi országhoz képest), nyugis az élet. Hát mi kell több a boldogsághoz?

Jöhet Hollandia!

Például egy győzelem a nyolc között Hollandia ellen. Ez egyáltalán nem lesz könnyű, hiszen Duarte kiállítása miatt a védelem egyik oszlopa dőlt ki, és a roppant erős oranjével szemben lehetséges, hogy kevés lesz a lelkesedés. Viszont – ahogy azt Jaime Perozzótól megtudtuk – nem szabad leírni Costa Ricát, mert nagy dolgokra is képessé teheti a csapatot a tudatosság.

De a közösségi érzés is. Nem véletlenül szőtte bele a társakat nyilatkozatába az utolsó tizenegyest értékesítő Michael Umana:

„Nyugodt voltam, mert megálmodtam az egészet. Még mindig hihetetlennek tűnik. Megálmodtam, de nem mondtam el senkinek. A büntetőnél magabiztosan álltam oda. Ezt a sikert a családomnak ajánlom, valamint azon társaimnak, akik sérülés miatt nem lehetnek most itt. Bár nem voltak testben velünk, de lélekben éreztük a támogatásukat a pályán”.

És ha nem sikerül nekik? Semmi baj nem lesz. Kiülnek az óceán partjára, elkortyolnak egy koktélt, és a szurkolók is elégedetten fogadják majd őket. Apró boldogság. Ha pedig továbbjutnak, akkor kicsit nagyobb...