Egykori hóhéra segítségével, tragédiából épült újjá a perui válogatott

Vágólapra másolva!

2017.11.17. 18:40

Címkék

Harmincöt évet kellett várniuk a perui szurkolóknak arra, hogy válogatottjuk ismét a labdarúgó-világbajnokságon szerepeljen. A csapat ez idő alatt 19 szövetségi kapitányt alkalmazott, egy repülőgép-szerencsétlenség során egy nagyon tehetséges csapatot elveszített, végül az „argentin hóhér” hőssé válásával visszakerült a legjobbak közé.

A dél-amerikai országban az angolok által meghonosított játék olyan népszerűvé vált, hogy a története során 1927-ben az első hivatalos nemzetközi mérkőzését játszó válogatott abban az évben már Copa-bronzérmes volt (igaz, akkor még Dél-amerikai Bajnokság, azaz Campeonato Sudamericano néven futott a sorozat), 1935-ben ismét a harmadik helyen végzett, 1939-ben viszont már első lett. 1930-ban játszott a világbajnokságon, ahol két vereséggel a 10. helyet szerezte meg.

1936-ban szerepelhetett a berlini olimpián is, ahol papíron bejutott az elődöntőbe. Az Ausztria ellen hosszabbításban 4:2-re megnyert mérkőzést azonban újra akarták játszatni, mert a hosszabbításában a berohanó nézők sérülést okoztak az egyik osztrák játékosnak. Az osztrákok szerint ezek dél-amerikai huligánok voltak, a peruiak viszont azzal érveltek, hogy öt színes bőrű játékosuk miatt rasszista szabotázs történt, így akarták megakadályozni, hogy ők jussanak tovább. Így aztán az újrajátszásról lemondva inkább hazautaztak, Ausztria lépett tovább, és végül a fináléban hosszabbításban kapott ki az olaszoktól.

ORTH ÉS DIDI

Barótinak nem sikerült
Az 1970-es világbajnokságon Peru Brazília ellen esett ki a legjobb nyolc között, és az összeesküvés-elméletek arról szóltak, hogy Didi kapitány nem is igazán akart keresztbe tenni honfitársainak. A futballal foglalkozó egyik legjobb helyi portál, a DeChalaca.com azt írta, a perui szövetség ekkor hozott egy szabályt, hogy dél-amerikai edzőt egy ideig nem lehet szerződtetni, ezért érkezett a megoldás Európából: a magyar Baróti Lajos. A csapat az ő irányításával nagy túrára indult, amely a Kolumbia elleni, bogotái 1–1-es döntetlennel indult, ezt a mexikói 2–1-es vereség követte. A csapat nem tudott teljes létszámban együtt edzeni az Universitario és az Alianza Libertadores Kupa-elfoglaltsága miatt, ráadásul a két legnagyobb sztár, Cubillas és Sotil sérüléssel bajlódott. A csapat Kijevben kikapott a szovjetektől 2–1-re, Bukarestben 2–2-es döntetlent ért el, majd Skóciában 2–0-s, Hollandiában 3–0-s vereséget szenvedett. Baróti nem értette, hogy ezek a felkészülési mérkőzések miért jelentenek nemzeti tragédiát otthon, majd – a portál szerint – elkövette azt a hibát, hogy egy bolti lopásba keveredő játékosa ügyét megpróbálta eltussolni. A válogatottal tartó újságírók egyike azonban megírta a sztorit, így együtt már sok volt a jóból: a szövetség 1972. május 11-én megvált a magyar edzőtől.

A század közepén a társadalmi, gazdasági és politikai válság a futballra is hatással volt, a visszaesésből a kiutat két külföldi szakember szerepvállalása jelentette. Az 1957 és 1959 közötti szövetségi kapitány, Orth György nevéhez fűződik a perui labdarúgás ezen korszakának legnagyobb eredménye, csapata ugyanis 1959. május 17-én 4:1-re megverte Limában Angliát. De Orth irányításával a csapat hajszálnyira volt a vb-szerepléstől is: 1957 áprilisában a hazai 1:1 után Rióban 1:0-ra kikapott Brazíliától, ezzel a hazaiak kvalifikálták magukat.

A győztes gólt Didi szerezte, aki 1968-ban szövetségi kapitányként már segíteni tudott, vezérletével a válogatott ott volt a mexikói világbajnokságon, ahol a negyeddöntőig jutott és eddigi legjobb eredményét elérve a 7. helyen zárt.

A válogatott gerince együtt maradt, Hugo Sotil, Teófilo Cubillas és Héctor Chumpitaz vezérletével 1975-ben megnyerte a Copa Américát, majd 1978-ban és 1982-ben is szerepelt a világbajnokságon.

Az 1986-os vb-ről hajszálnyival maradt le, az 1985-ös selejtezők utolsó fordulójában az Argentína elleni győzelem automatikus kvalifikációt jelentett volna. A válogatott erősségét jelzi, hogy Buenos Airesben a 81. percben 2–1-re vezetett az egy évvel későbbi világbajnok ellen, de akkor Ricardo Gareca egyenlített, s a döntetlen Argentína továbbjutását jelentette. Perunak maradt a playoff, de ott elbukott Chile ellen.

AZ ALIANZA TRAGÉDIÁJA

Addigra azonban már körvonalazódott egy nagyon tehetséges csapat, amelynek gerincét az Alianza Lima adta. A csapat 1987. december 8-án – a Deportivo Pucallpa ellen aratott 2–0-s győzelem után – a haditengerészet repülőgépével tért volna haza a fővárosba, de a leszálláshoz készülődve a pilóta jelezte, elképzelhető, hogy a futóművet nem tudta kiereszteni. Az irányítótoronyból távcsővel ellenőrizték, hogy minden rendben, de arra kérték a gépet, tegyen még egy kört a leszállás előtt a biztonság érdekében. A pilóta így is tett, de az óceán felett megszakadt az összeköttetés a géppel, amelyről később kiderült, a vízbe csapódott.

A tragédiát csupán a pilóta élte túl, 43-an meghaltak – köztük az Alianza Lima mindegyik játékosa és edzője. A perui labdarúgást pótolhatatlan veszteség érte, hiszen olyan klasszisok lelték halálukat, mint a Copa-győztes kapus, José Gonzalez Ganoza, az alig húszéves csatártehetség, Luis Antonio Escobar és az 1978-as vb-szereplés sikeredzője, Marcos Calderón.

Néhány fordulóval a perui liga befejezése előtt hiába állt az élen az Alianza, nem sikerült megőrizni a vezető helyet. Az ifjúságiakkal felálló együttes néhány labdarúgót kölcsönkapott a chilei Colo-Colótól, olyan klasszisok tértek vissza segíteni, mint a már visszavonult, akkor 35 éves, kétszeres vb-résztvevő védő, César Cueto vagy a már említett, 38 éves Cubillas.

GARECA: HÓHÉRBÓL MEGMENTŐ

A válogatott tíz év alatt heverte ki a sokkot, 1997-ben Copa-elődöntős lett, s a vb-ről csupán rosszabb gólkülönbsége miatt maradt le. 2011-ben olyan játékosokkal lett bronzérmes a Copán, mint a Fiorentina akkori középpályása, Juan Manuel Vargas vagy a Bayern Münchent és a Hamburgot megjárt csatár, Paolo Guerrero.

2015-ben egy gyűlölt ember érkezett a kispadra, a perui lapok által korábban csak „argentin hóhérnak” becézett Ricardo Gareca. Igen, ő volt az, aki góljával 1985-ben megakadályozta a peruiak vb-szereplését, edzőként azonban sikerült korrigálnia akkori találatát.

Vezetésével 2015-ben a csapat ismét harmadik lett a dél-amerikai kontinenstornán, Vargas és Guerrero mellett Jefferson Farfán, vagy az akkor a Bayernben futballozó Claudio Pizarro számított kulcsembernek.

A 2018-as világbajnoki selejtezőkre Gareca már nagyon masszív csapatot rakott össze, eredményeinek köszönhetően a csapat jelenleg a FIFA világranglistájának 10. helyén áll, és a december elsejei sorsolást a második kalapból várhatja Spanyolország, Svájc, Anglia, Kolumbia, Mexikó, Uruguay és Horvátország társaságában.

38 MÉRKŐZÉS, 17 GYŐZELEM

Garecát 2015 februárjában nevezték ki a válogatott élére, az argentin szakember a taktikai rendszer megváltoztatása mellett egy nagy változást eszközölt még: pszichológust alkalmazott a csapat mellett. A szurkolók eleinte kételkedtek ebben, hiszen a válogatott irányítása alatt csupán a negyedik meccsét tudta megnyerni: Venezuelát 1–0-ra megverte Pizarro góljával.

Gareca két és fél év alatt összesen 38 mérkőzésen ült a kispadon, a megszerezhető 114 pontból 62-t gyűjtött be: Peru 17 győzelem és tizenegy döntetlen mellett tízszer szenvedett vereséget. A legtöbbször, ötször Kolumbiával játszott, Paraguayt négyszer is legyőzte, tíz ellenféltől (köztük többek között Argentínától, Ecuadortól és Mexikótól) nem szenvedett vereséget.

A kapitány regnálása alatt eddig 72 játékost próbált ki, összesen 18 újoncot avatott (nyolcat a vb-selejtezők során), de csak öt olyan labdarúgót találni, akit csupán egyszer használt. Öten viselhették a csapatkapitányi karszalagot, a legtöbb mérkőzésen Christian Cueva (35) játszott, míg a legeredményesebb Paolo Guerrero volt 12 góllal. Ami fájó lehet, a csatár november elején kokainnal bukott meg egy doppingteszten, és a nemzetközi szövetség 30 napra felfüggesztette a játékjogát. Kérdés, rá jövőre számíthat-e a a szakmai stáb.

2016. november 11-én a csapat egy borzalmas szériát is megszakított: 12 év (!) után Bolíviában sikerült ismét idegenbeli vb-selejtezőt nyernie (4–1), azóta sorozatban öt tétmérkőzésen nem talált legyőzőre vendégként.

A vb-selejtezőt az 5. helyen zárta, és micsoda reváns lehetett Chilével szemben, hogy 1998-után ezúttal Peru léphetett tovább jobb gólkülönbséggel. Az interkontinentális selejtezőn az új-zélandi 0–0 után csütörtökön Peru 2–0-ra győzött, így a dél-amerikai válogatott lett a 2018-as világbajnokság 32. résztvevője.

„A küldetés teljesítve, köszönöm! Teljesen elérzékenyültem, mert valami nagyon fontos dolgot tettünk az országért. Nehezen indultunk, de mindig szükség van egy kis szerencsére. Olyan ember vagyok, aki elsősorban a munkában, de a szerencsében is hisz” – nyilatkozta Gareca.

A PERUI VÁLOGATOTT BŐ KERETE (akik az elmúlt 12 hónapban meghívást kaptak):
Kapusok: Pedro Gallese (Veracruz, Mexikó), José Carvallo (UTC), Carlos Cáceda (Universitario), Leao Butrón (Alianza Lima), Diego Penny (Melgar)
Védők: Alberto Rodríguez (Universitario), Christian Ramos (Emelec, Ecuador), Luis Advíncula (Lobos BUAP, Mexikó), Aldo Corzo (Universitario), Miguel Trauco (Flamengo, Brazília), Nilson Loyola (Melgar), Anderson Santamaría (Melgar), Adrián Zela (Deportivo Municipal)
Középpályások: Yoshimar Yotún (Orlando City, Egyesült Államok), Christian Cueva (Sao Paulo, Brazília), Paolo Hurtado (Guimaraes, Portugália), Renato Tapia (Feyenoord, Hollandia), Edison Flores (AaB, Dánia), Andy Polo (Morelia, Mexikó), Pedro Aquino (Lobos BUAP, Mexikó), Wilder Cartagena (Universidad San Martín), Alexi Gómez (Universitario), Óscar Vílchez (Alianza Lima)
Csatárok: Jefferson Farfán (Lokomotiv Moszkva, Oroszország), André Carrillo (Watford, Anglia), Raúl Ruidíaz (Morelia, Mexikó), Yordy Reyna (Vancouver Whitecaps, Kanada), Paolo Guerrero (Flamengo, Brazília), Iván Bulos (Boavista, Portugália), Alexander Succar (Universidad San Martín)