Cahill a negyedik vb-jére készül, az első három alkalommal mindig szerzett gólt (összesen öt vb-gólnál tart, kettővel többje van, mint Cristiano Ronaldónak), és ha Oroszországban is betalál, Pelé, Uwe Seeler és Miroslav Klose után a vb-történelem negyedik olyan játékosa lehet, aki négy tornán is eredményes volt.
Ízelítő az interjúból, amelyben az FFT-olvasók kérdéseire válaszolt a futballmagazin legfrissebb, júniusi lapszámában:
– Igaz, hogy a szüleid tízezer dollár kölcsönt vettek fel, hogy tinédzserként Angliába költözhess?
– Nem pontosan tízezer volt, de igen, kölcsönt vettek fel, hogy elutazhassak a Millwall próbajátékára. Hatalmas áldozatot hoztak értem, és ezt sosem felejtem el nekik. A Millwall felkínálta a lehetőséget, és én két kézzel belekapaszkodtam.
– Voltál szemtanúja olyasminek, hogy Sean Dyche kukacot evett, amíg a Millwall játékosa voltál?
– Hadd mondjak valamit vele kapcsolatban: ha evett is kukacot, annak biztosan jó oka volt, és biztos, hogy a csapatért tette. Ez nem azt jelenti, hogy szerintem valóban kukacot evett. Boldog vagyok, hogy a játékostársa lehettem. Olyan csapattal jutottunk fel a Second Divisionből, amelyiknek hatalmas szíve volt.
– Igaz, hogy Mick McCarthy felajánlotta, hogy ír színekben vegyél részt a 2002-es világbajnokságon egy ír nagyszülődnek köszönhetően?
– Tényleg volt érdeklődés, de Ausztráliában születtem. Ismerem a himnuszunkat, és meggyőződésem, hogy aki egy válogatottban játszik, annak ismernie kell a himnuszt. Nagy megtiszteltetésnek éreztem a hívást, de ausztrál vagyok. Ma már angol útlevelem is van. Az ausztrál nemzeti együttesben is csak huszonnégy évesen mutatkozhattam be, mert ifiként játszottam Szamoa válogatottjában egy tornán, emiatt ott ragadtam papíron. Végül győzedelmeskedett a józan ész, és elengedtek.
– Meg tudnád magyarázni a szögletzászlót megütős gólörömöd?
– Az egész egy kungfu-ünnepléssel kezdődött, amelyet egy ausztrál válogatott csapattársammal, Archie Thompsonnal fejlesztettünk ki, amikor a számítógépen játszottunk. Aztán neki is meglett a maga gólöröme, és nekem is a sajátom, az enyém inkább poénnak tűnt, de egyre csak fejlődött. A gyerekek is imádják.
– A Central Coast Mariners elleni egyik mérkőzésen egy labdaszedő fiú odaállt a szögletzászló mellé, így nem tudtad megütni.
– Döbbenetes volt. Tudták, hogy gólt fogok szerezni, ezért a klub az összes labdaszedőjét megkérte, hogy helyezkedjenek a szögletzászlókhoz közel. Hatalmas elismerés, ezúton is köszönöm nekik, hogy készültek rám.
– Mit éreztél, amikor egy időn túli tizenegyes miatt estetek ki Olaszország ellen a 2006-os világbajnokságon? Igazságtalan volt?
– Nem volt nagy baj, mert már odáig sem reméltük, hogy eljutunk. Az ember ilyenkor csalódott, de ugyanúgy büszke is az elért eredmény miatt. Az már csak hab a tortán, hogy végül az olaszok nyerték meg a világbajnokságot, s mi korábban megszorongattuk őket. Ezt a kudarcot el kellett szenvednünk.
A Tim Cahill-lel készült terjedelmes interjú elolvasható a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva.