„Puskás konyakkal mentette meg Lev Jasin életét” – a futballvilág nem felejt

Marco Fazzone, a FIFA-múzeum vezetője köszöntötte a száznál is több megjelentet, majd Hegyi Anita, a Moszkvai Magyar Kulturális Intézet vezetője is felvezette az eseményt, és hangsúlyozta: nagy felelősség Puskás Ferenc hagyatékának őrzése, mivel nemcsak Magyarország, hanem az egész futballvilág sokat köszönhet neki. A rövid bevezető után átadta a szót Valentyina Jasinának, az 1990-ben elhunyt legendás szovjet kapus, Lev Jasin özvegyének, aki rögtön anekdotázni kezdett.

Az özvegy hozzátette: az 1998-as világbajnokságon Párizsban együtt reggelizett Puskással, közös fotó is készült róluk, amelyre a mai napig nagyon büszke. Nem kevésbé az Nyikita Szimonjan, az Orosz Labdarúgó-szövetség (RFU) alelnöke, aki a Népstadion nyitó mérkőzésén játszott az Aranycsapat kiválósága ellen, sőt, gólt is szerzett azon a meccsen.

„Először is nagyon hálás vagyok Magyarországnak, hogy soha nem feledkeztek meg Puskásról. Mindig elmegyek a Bazilikába Puskás sírjához, ha Budapesten járok. Ez történelem – mondta Nyikita Szimonjan. – Nagyszerű dolog, hogy a magyar futballszeretők a mai napig azt gondolják, ez az Aranycsapatuk. Sokan csak legyintenek, hogy a labdarúgás abban az időszakban más volt. De ha nincs az az időszak, akkor nem lenne ma sem olyan a futball, amilyen.”

A szovjet válogatott és a Szpartak Moszkva korábbi csatára megállt egy pillanatra, majd egy nagy levegőt vett, és úgy mondta fejből az Aranycsapat összeállítását, mint általános iskolás gyerek a Petőfi-verseket felelésnél. A kis kitérő után így folytatta:

„Emlékszem, amikor a Real Madrid az Anderlechttel találkozott. Di Stéfano és Puskás játékát élmény volt nézni: ahogyan értették egymást a pályán, amilyen gyönyörű gólokat szereztek, lenyűgöző volt. Pelé, Maradona, Puskás, Jasin és a hozzájuk hasonló legendák emléke örökké élni fog, nagyszerű emberek egytől egyig. Biztos vagyok benne, hogy a magyar Aranycsapat ma is a legjobbak közé tartozna.”

Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője társszervezőként és Puskás-szakértőként méltatta a FIFA-múzeumot, amiért nagy szerepet szántak a magyar legendának. Hozzátette: talán kevesek által ismert tény, de a FIFA a hivatalos riportjában Puskás Ferencet választotta az 1954-es világbajnokság legjobb játékosának. „Természetesen nagyon büszkék vagyunk rá, és arra is, hogy a világfutball nem felejtette el őt. Játékoskarrierje után edzőként is megállta a helyét, mindenhol szerették. Több kontinensen dolgozott, és terjesztette többek között a fair play eszméjét. Nem véletlen, hogy a FIFA két korábbi labdarúgóról nevezett el díjat, Lev Jasinról és Puskás Ferencről.”

Az anekdotázást Keir Radnedge, a Nemzetközi Sportújságíró-szövetség (AIPS) futballbizottságának elnöke – akinek több mint 50, labdarúgással kapcsolatos könyve jelent meg – folytatta. „Puskás Angliában is nagyon különleges, elárulom, miért. El tudják képzelni, hogy a válogatottjuk először szenved vereséget hazai pályán, ráadásul úgy, hogy hat gólt kap? És a közönség mégis imádja azt a játékost, aki az ellenfélnél szerepel? – utalt a Wembleyben rendezett találkozóra, melyet az Aranycsapat 6:3-ra nyert meg, és az évszázad mérkőzéseként vonult be a históriás könyvekbe. – Az Eintracht Frankfurt elleni BEK-döntő, amelyen Puskás négy gólt szerzett, minden idők egyik legnagyobb meccse volt. Azon szerencsések közé tartozom, akik láthatták játszani személyesen.”

Puskás Spanyolországban töltött éveiről Daniel Cerejido, a La Liga oroszországi képviselője elevenített fel néhány emléket. Az est részeként bemutatták a 2009-ben alapított Puskás-díjat (az adott idény legszebb gólját szerző futballista nyeri el), valamint filmet vetítettek Puskás Ferenc életéről és karrierjéről. Varga Sándor, az Oroszországban elismert játékosmenedzser 1954-ben született, és elárulta, az első futballemléke az 1966-os világbajnoksághoz kötődik, amikor a magyar válogatott a Szovjetunióval találkozott.

„Sosem gondoltam volna, hogy azokkal a futballistákkal lehetőségem lesz találkozni – vágott bele Varga Sándor. – Bármerre jártam a Szovjetunióban, sőt az egész világban, mindenhol nagy tisztelettel és szeretettel kezeltek, és nem tudtam, hogy miért. Egy dolog miatt: Puskás Ferenc miatt, mert én is magyar vagyok. Őt mindenki ismerte és szerette.”

És szeretik a mai napig, amit bizonyít, hogy a Moszkvában rendezett emlékestre megtelt a FIFA-múzeum, amely egyébként a világbajnokság végéig elérheti a százezer látogatót. Nemzetközi (többek között ausztrál) és orosz televíziós stábok is érkeztek, s a Puskásról vetített rövidfilmet mindenki áhítattal nézte, minden résztvevő egy Puskás-életrajzot kapott ajándékba angol vagy orosz nyelven.