Fradisták egymás ellen a magyar–albánon

– A Ferencváros edzésén ki nyeri a Botka Endre–Myrto Uzuni párharcot?
– A legtöbbször, hála istennek, együtt vagyunk – felelte nevetve a 15-szörös magyar válogatott védő. – Nem is rémlik, hogy az elmúlt időszakban összecsaptunk-e. Az igazság az, általában egy csapatban szerepelünk az egymás közti játék során, ha netán ellenfélként találkozunk, Myrto többnyire a másik oldalon bukkan fel. Maradjunk annyiban, ha alkalomadtán mégis szembekerülünk egymással, enyém lesz a labda…

– Albán csapattársa jó játékos?
– Igen. Nagy lehetőség rejlik benne, ráadásul gólérzékeny. Valahogy mindig odakeveredik a kapu elé, a helyzetkihasználása kifejezetten jó. Arról nem beszélve, hogy a védekezésbe is sokszor besegít.

– Van gyenge pontja?
– Minden játékosnak akad, neki is, nekem is. Hogy miben fejlődhetne, azt az egymás elleni meccsünk előtt nyilván nem árulom el, mert a végén még lefordítják neki, és okul belőle.

– Ha azt mondom, a hozzáállás terén nincs semmilyen különbség önök között, egyetért?
– Ebben valóban nagyon hasonlítunk. Mindketten tiszta szívből küzdünk, egy másodpercig sem engedünk ki. Ami bennünk van, kiadjuk magunkból, ha netán nem úgy megy a játék, ahogy szeretnénk, akkor sem hajtjuk le a fejünket, ellenkezőleg, ráteszünk még egy lapáttal. Nem szokásunk semmit sem feladni.

– A legutóbbi találkozásukról aligha őriz kellemes emléket.
– Sajnos kikaptunk Albániában, fontos pontokat veszítettünk. Miután Myrto visszatért Budapestre, azt mondta, az a meccs bárhogy végződhetett volna, a döntetlen ugyanúgy benne volt, mint az, hogy mi nyerünk. A góljuk előtt nem sokkal nekünk volt helyzetünk. Remélem, ezúttal más lesz a forgatókönyv, és igazoljuk, hogy jobbak vagyunk az albánoknál.

– Feltételezem, a már említett visszatérés után albán csapattársa nem kímélte önöket.
– Téved. Jóllehet én is azt vártam, hallgathatjuk majd a poénjait, nagyon korrekt volt, nem emlegette fel az Elbasanban történteket. Amúgy szereti a zrikát, de azokban a napokban jobbnak látta, ha nem haragítja magára a magyarokat... Ezennel ünnepélyesem megígérem, ha visszavágunk nekik a szeptemberi vereségért, viszonzom a kedvességét, és én sem piszkálom utána.

– Vagyis győzelemmel kalkulál?
– Persze! Sok múlik a szombati meccsen, ha nem nyerünk, gyakorlatilag lemondhatunk a továbbjutásról. Nincs más választásunk, mint hogy a győzelembe meneküljünk. Fájdalom, ezt a csatát a szurkolóink nélkül kell megvívnunk, ami óriási hátrányt jelent. Mégsem aggódom, mert az elmúlt időszakban többször bizonyítottuk, a bajban képesek vagyunk összefogni. Amikor nagy volt a teher, nem roppantunk össze, sőt! A nyomás jót tesz nekünk, a sorsdöntő meccseken legtöbbször a maximumot hoztuk ki magunkból. Mondhatnám azt is, jól muzsikáltunk.

– Ez zene füleinknek.
– Ezúttal is meg kell küzdenünk nehézségekkel, de nézzük a jó oldalát: újfent megmutathatjuk, van bennünk tartás. Ha visszagondolok arra, min mentünk keresztül azóta, hogy tavaly szeptemberben elkezdtünk egy nagy sorozatot, alig találok olyan mérkőzést, amely előtt ne okozott volna gondot sérülés, eltiltás vagy bármi más. A koronavírus okozta helyzettel, a zárt kapus rendezéssel párosuló hangulattalansággal ugyanúgy megbirkóztunk, mint minden mással, ezért is nyerhettük meg a csoportunkat a Nemzetek Ligájában, és ezért is juthattunk ki az Európa-bajnokságra. Tulajdonképpen nincs is más dolgunk, mint elővenni a bevált receptet. Nem mintha ez ilyen egyszerű lenne.

– Az Albánia és az Anglia elleni meccsen hány ponttal lenne elégedett?
– Bocsásson meg, de én a szombati mérkőzésnél tovább nem nézek. Most csak az érdekel, hogy azt megnyerjük! Ha sikerül, utána lehet morfondírozni azon, mire lehetünk jók a Wembleyben.

 

– Csapattársára, egyben ellenfelére visszatérve, a napokban beszélt Myrto Uzunival?
– Amióta elköszöntünk egymástól múlt vasárnap Pakson, azóta nem. Előtte azért hajtogatta, készüljünk keményen, mert hamarosan jön Pestre… Mondtam neki, gyere nyugodtan, csak aztán nehogy a lelátón találd magad a harmadik percben. Persze csak ugrattuk egymást.

– Tegyük fel, hogy a kilencvenharmadik percben, egy nullás vezetésnél Myrto Uzuni ziccerben meglódul a magyar kapu felé, és ön csupán szabálytalanság árán tudja megállítani. Mit tesz?
– Akár kiállítás árán, de megakadályozom a gólszerzésben. Tisztában vagyok vele, hogy mivel a San Marino elleni márciusi világbajnoki selejtezőn már kaptam egy sárgát, még egyet nem gyűjthetek be, különben ugrik a következő meccs. Azt viszont garantálhatom, hogy ha nincs más megoldás, a szabálytalanságtól sem riadok vissza. Ez futball, ez a válogatott, itt a csapatérdek mindennél és mindenkinél előbbre való. Szóval ha piros, akkor piros, a lényeg, hogy nyerjünk!

Bár az öltözőben szereti az ugratást, a futball nála nem tréfa kérdése. Myrto Uzuni kemény csatákra számít ferencvárosi csapattársa, Botka Endre ellen, aki ugyanolyan maximalista, mint ő.

– Szeret a Ferencváros edzésén Botka Endre ellen játszani?
– Kemény csatákat vívunk – felelte lapunknak adott interjújában Myrto Uzuni, aki 2020 júliusában szerződött a Ferencvároshoz, eddigi 33 NB I-es mérkőzésén 14 gólt szerzett, egyértelmű erőssége a magyar bajnoknak. – Endivel abban mindenképpen hasonlítunk egymásra, hogy egyetlen tréninget sem veszünk félvállról. Minden egyes feladatnál, mindegyik egymás közti játéknál a legjobb tudásunkra törekszünk.

– Mik az erősségei?
– Kemény, amilyennek egy jó védőnek lennie kell. Nagy a szíve, a végsőkig harcol, ez a mentalitás közel áll hozzám. Az ember akkor sem lehet biztos benne, hogy kicselezte, ha már túljutott rajta. Sohasem adja fel, a semmiből is képes feltűnni.

– Mi a gyengesége?
– Ezt a magyarok elleni szombati mérkőzés után elárulom.

– A ferencvárosi öltözőben messze ülnek egymástól?
– Viszonylag közel, és szeretjük ugratni egymást. Alig múlik el úgy nap, hogy ne szórakoznánk egymással.

– Ehhez képest Botka Endre azt mondta, hogy a szeptemberi vébéselejtező után, amikor a győztes albán mérkőzés után visszatért a Népligetbe, mosolyogni sem látta önt, nemhogy ugratta volna a veszteseket.
– Nem lett volna tisztességes! A futball, főleg a válogatott mérkőzés nem tréfa tárgya. Elbasanban jobbak voltunk, és miénk lett a három pont. Nem lett volna korrekt a részemről, ha a népligeti öltözőbe lépve ezt a válogatott csapattársaim orra alá dörgölöm. Van olyan helyzet, amikor lehet ugratni a másikat az eredménnyel – ez nem az volt. Botka Endre és én is kezdők voltunk azon a mérkőzésen, Dibusz Dénes a szünetben állt be, mindent kiadtunk magunkból.

– Mit gondol, szeptember elején miben voltak jobbak a magyar válogatottnál? Mivel győzték le Marco Rossi együttesét?
– Egyértelműen azzal, hogy motiváltabbak voltunk. Jobban akartuk a győzelmet, a három pontot. A csoportot illetően fontos volt a győzelem, életben tartottuk az esélyeinket, és Edoardo Reja szövetségi kapitányért is játszottunk. Kiváló szakembernek tartjuk, felkészült tréner, egyértelmű volt, hogy harcolunk érte.

– Közeledik a szombat esti összecsapás: csapattársai sokat kérdezgetik Magyarországról?
– Gyakran szóba kerül a világbajnoki selejtező. Tudják, hogy Budapesten élek, a Ferencvárosban játszom, ha nem is mindenki, de néhány csapattársam kíváncsi volt, milyen az élet errefelé.

– Miről beszélt nekik?
– Hogy Magyarország gyönyörű hely. Szeretek a magyar fővárosban élni, és amit még kiemeltem, az az, hogy az emberek, a szurkolók élnek-halnak a válogatottért. Akárcsak nálunk, Albániában. A meccsekre pillanatok alatt elfogynak a jegyek, mint nálunk, az más kérdés, hogy most zárt kapuk mögött leszünk kénytelenek lejátszani a mérkőzést.

– Ezt úgy mondja, mintha bánná.
– Kicsit bánom! Hallottam róla, és a nyári Európa-bajnokság alatt láttam is, hogy a Puskás Arénában milyen fergeteges hangulatot tudnak teremteni. Nagyszerű lett volna ilyen atmoszférájú összecsapáson futballozni. Elismerem, zsúfolt lelátók, hatvanezer magyar előtt persze jobb hazai játékosként kifutni a gyepre, mint egy üresen kongó létesítménybe, de... Nem előny nekünk, hogy nem lehetnek szurkolók a stadionban, hiszen Magyarország így is ért már el jó eredményeket. Nehéz megjósolni, mit hoz az összecsapás.

– Albániában valóban elérhetőnek tartják a csoport második helyét?
– Igen, és mi, játékosok is hiszünk benne. A most következő két mérkőzés előtt mi állunk az angolok mögött Lengyelországot és Magyarországot magunk mögé utasítva. Nem azt mondom, könnyű lesz megtartani a második pozíciót, de nem lehetetlen. Már csak azért sem, mert jó csapatunk van, tapasztalt, európai bajnokságokban edződő játékosokkal. Az albán emberek hozzáállása pedig olyan, hogy sohasem adják fel.

– Mit gondol, melyik a jobb válogatott, a magyar vagy az albán?
– Mindkettő erős, szervezett csapat. Hangzatos kijelentésekbe nem szeretnék bocsátkozni, szombaton győzzön a jobb. Hogy aztán a sorozat végén melyik örülhet, úgyis csak később dől el.