Franco Foda: Az egész nemzet mögöttünk áll
Történelmet írna a mindössze tíz éve létező koszovói válogatott. Maga az ország 2008-ban kiáltotta ki függetlenségét, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetséghez (FIFA) és az Európai Labdarúgó-szövetséghez (UEFA) pedig 2016-ban csatlakozott, s lám, egy győzelemre van attól, hogy részt vegyen a 2026-os világbajnokságon. Óriási szó ez egy olyan válogatottól, amelynek első szövetségi kapitánya, Albert Bunjaki autóval járta be Európát, hogy felkeresse a diaszpórában élő játékosokat, és meggyőzze őket a nemzeti csapatban való szereplésről – így emlékszik vissza erre az időszakra Elbasan Rashani, a Melbourne City szélsője, aki 29 alkalommal lépett pályára Koszovó színeiben.
„Válogatottként annak a szimbólumává váltunk, hogy bármi lehetséges – idézi a The Guardian a 32 éves játékost. – Már az elejétől tudtuk, hogy ez valami igazán különleges lesz. Mindig is mondtam a barátaimnak, hogy a válogatott meccsek előtt sosem kellett bemelegítenem, mert már a szurkolók morajától izzottak a izmaim, libabőrös lettem. Én Ausztráliából nézem a sorsdöntő meccset, de a világ minden pontján figyelemmel kísérik a koszovói emberek ezt a történelmi összecsapást.”
A vb-selejtező előtt a világranglista 99. helyén állt az együttes, így egyértelműen az esélytelenek nyugalmával vágott neki a Svédország, Svájc és Szlovénia elleni csoportmérkőzéseknek. A nyitó meccsen 4–0-s vereséget szenvedett Bázelben, ekkor a továbbjutás reménytelennek tűnt, később azonban két meglepetésgyőzelmet aratott Svédország, majd egyet Szlovénia ellen, ami pótselejtezőt ért.
Csütörtökön drámai mérkőzésen 4–3-ra nyert Szlovákiával szemben a balkáni válogatott, ezzel biztosította a döntő párharcot Törökország ellen. Pozsonyban 4-5 ezer koszovói szurkoló volt a stadionban, s nemcsak a vendégszektorban, hanem az egész létesítményben, még a hazai szektorokban is lehetett koszovói drukkereket, illetve koszovói vagy albán zászlókat látni. Becsületbeli ügy volt ez a siker a koszovói embereknek, ugyanis Szlovákia, csakúgy, mint Szerbia, nem ismeri el az ország függetlenségét. A győzelmet követően a Koszovói Labdarúgó-szövetség elnöke, Agim Ademi gladiátoroknak nevezte a játékosokat, az emberek tűzijátékkal ünnepeltek Pristina utcáin, de az egész ország lázban ég Franco Foda szövetségi kapitány szerint: akár százezer ember is kimenne a mindent eldöntő találkozóra – ez Pristina lakosságának csaknem a felét teszi ki. A Fadil Vokrri Stadion azonban mindössze tizennégyezer férőhelyes, jelentősége pedig szimbolikus a nemzet számára, hiszen a délszláv háború legvéresebb harcai folytak a környéken.
„Kedden nagy döntő vár ránk a pristinai stadionunkban, amely ha százezres lenne, akkor is megtelne – mondta a Szlovákia elleni nyertes meccs után az 59 éves német szakvezető. – Az egész nemzet mögöttünk áll, és hisszük, hogy a koszovói emberek támogatásával történelmi sikert érhetünk el. Törökország erős csapat, tele kiváló egyéniségekkel, de ha hideg marad a fejünk, s nem hibázunk, bármi lehetséges. A sikert csak a nyugalom megőrzésével érhetjük el.”
| VÉLEMÉNY |
Vedat Muriqi, a koszovói válogatott támadója a The Guardian oldalán: „Ismerjük Törökország erősségeit, de a gyengeségeit is. A válogatottjuk erősebb a szlovákokénál, így a Pozsonyban mutatottnál is jobb játékra lesz szükség ahhoz, hogy nyerni tudjunk. A szurkolók támogatásával hiszem, hogy egy kicsit könnyebb dolgunk lesz.” |
A-ÁG
DÖNTŐ (március 31.)
20.45: Bosznia-Hercegovina–Olaszország
B-ÁG
DÖNTŐ (március 31.)
20.45: Svédország–Lengyelország
C-ÁG
DÖNTŐ (március 31.)
20.45: Koszovó–Törökország
D-ÁG
DÖNTŐ (március 31.)
20.45: Csehország–Dánia
