Kis török Eb-történelem

Hakan Sükür (középen) egy korszak jelképe Törökországban

KILENCBŐL SEMMI

A török futball igazából csak az 1920-as évek közepétől, a világi állam kikiáltása után tehette meg első lépéseit a nagykorúság felé, és afféle lelkes amatőrként több olimpián és világbajnokságon (az 1954-es torna előtt három meccs után sorsolással kerekedtek felül az olaszokon) is részt vettek, sőt egy ízben az Aranycsapatot is sikerült meglepniük! Hakan Sükür (középen) egy korszak jelképe Törökországban

KILENCBŐL SEMMI

A török futball igazából csak az 1920-as évek közepétől, a világi állam kikiáltása után tehette meg első lépéseit a nagykorúság felé, és afféle lelkes amatőrként több olimpián és világbajnokságon (az 1954-es torna előtt három meccs után sorsolással kerekedtek felül az olaszokon) is részt vettek, sőt egy ízben az Aranycsapatot is sikerült meglepniük!

Az első kilenc Eb-re viszont nem tudták kvalifikálni magukat: először Románia, majd Olaszország ütötte ki őket, és amikor az UEFA áttért a csoportrendszerben történő selejtezésre, egészen 1980-ig kellett várniuk, hogy ne az utolsó vagy azelőtti helyen végezzenek. A nagy nekibuzdulás után a következő három kiírásra vissza is estek, de a '90-es évek elején már látszottak a korábban végrehajtott futball-reformok hatásai, és az európai aranycipős Tanju Colak után egyre tehetségesebb török ifjoncok bukkantak fel a bajnokságban.

AZ ÁTTÖRÉS ÉVEI

Az 1996-os Eb-re viszont kijutottak végre Fatih Terim mester legényei, miután selejtezőcsoportjukban második helyen végeztek a svájciak mögött. Angliában ugyan három sima vereséget szenvedtek (először a Rüstü – Rahim, Alpay, Vedat, Abdullah – Ogün, Tolunay (Szafet, 89.) Tugay, Arif (Hami, 82.), Sergen – Hakan Sükür felállásban), ám kétségkívül felírták magukat a futballtérképre.

A következő torna kvalifikációs részében a németeket is elkapták odahaza, de a pótselejtezőn csak idegenben lőtt gólokkal kerekedtek felül az íreken. A holland-belga kontinenstornán viszont csoportjukban megelőzték a belgákat és a svédeket is, igaz, a nyolcaddöntőben a portugálok Nuno Gomes duplájával szertefoszlatták a Rüstü – Fatih, Ogün (Sergen, 84.), Alpay – Okan (Oktay, 62.), Tayfur, Tayfun, Hakan Ünsal, Ergün – Hakan Sükür, Arif (Suat, 62.) féle gárda és több tízmillió török fanatikus álmait.

VB-SIKERRE EB-KUDARC

Amelyeket 2002-ben kis híján egy világbajnoki arany képében váltott valóra Senol Günes kapitány csapata, de a bronzzal is messzemenően elégedett volt mindenki Törökországban. Nem úgy a 2004-es Eb selejtezőinek eredményével, hiszen a „rájátszásban” a lettek csúnyán megtréfálták a 2–0-s vezetésük után leülő Süküréket. A 2006-os világbajnokságra sem jutottak ki, és a szégyenfolt eltüntetése érdekében visszahívták a legendás Fatih Terimet, aki a már igen aktuális generációváltást levezényelve – egy-két nagy kedvencet azért megtartva – kijuttatta a tornára a félholdasokat.

ÚJABB MEGLEPETÉS

Amelyen aztán nem kis meglepetést okozva, a csoportban a svájciak és a csehek ellen is drámai módon győzve eljutottak ez elődöntőig (lásd még: Semih sem lehetetlen, a török túlélőművészek már az elődöntőben!), ott azonban a németek megálljt parancsoltak nekik, egy ötgólos ütközetben. Nem akármilyen küzdőszellemről tettek tanúbizonyságot Nihat Kahveciék, a tornán ötször is eredményesek voltak a 85. perc után!

Ez a bronz volt azonban a Rüstü, Hakan Balta, Gökhan Zan, Emre Belözoglu, Nihat, Semih, Gökdeniz Karadeniz, Tuncay Sanli, Colin Kazim-Richards, Hamit Altintop vonulat hattyúdala, a következő nagy tornára a török szurkolótábornak egészen 2016-ig kellett várnia.