A mostani felhajtáshoz képest az első Bajnokok Ligája igencsak szerény esemény volt. A torna nevéhez hűen minden nemzet bajnoka nevezhetett. Ehhez képest az aktuális idény csoportkörében a klubok fele négy bajnokságból érkezett. Az 1992–93-as idényben a kieséses szakasz után 36-ból csak kétszer négy klub maradt. A csoport győztese bejutott a döntőbe. Ez a cél lebegett a Marseille, a Rangers, az FC Bruges és a CSZKA Moszkva előtt az A-csoportban, és ezért harcolt a Milan, az IFK Göteborg, a Porto és a PSV a B-ben.
A Marseille győzelme mindenkit megdöbbentett, de semmi ahhoz képest, ami utána következett. A labdarúgásban, a háborúkhoz hasonlóan a diadal múlandó. A Marseille tündöklése azonnal semmivé foszlott, miután kiderült, hogy a klub elnöke és tulajdonosa, Bernard Tapie megvesztegette a Valenciennes játékosait, hogy azok elveszítsék Ligue 1-találkozójukat hat nappal a döntő előtt.
Néhány nappal korábban Tapie az OM középpályásához, Jean-Jacques Eydelie-hez fordult: „Azt akarom, hogy szólj a Valenciennes-játékosoknak, akikkel együtt futballoztál a Nantes-ban, mert nem akarom, hogy idióta módjára szétverjenek minket a döntő előtt”.
A kivitelezés nem nagy kifinomultságra vall, a rendőrség a mérkőzés után jó néhány Valenciennes-játékost kihallgatott, a későbbiekben pedig a nyomozás rendszerszintű korrupciót tárt fel.
A teljes cikket elolvashatják a FourFourTwo.hu oldalon, ide kattintva!