Így működik a futballpiac – kulisszatitkok az ügynöktől

Teljesen természetes, hogy évente két alkalommal ezt a felbolydult piacot megkülönböztetett figyelemmel kíséri a futball iránt érdeklődők széles köre.

A klubok számára kell az erősítés, ha nem fut a szekér. A játékos, ha kiemelkedően jól teljesített, tovább szeretne lépni, viszont ha nem játszik, akkor azért lépne tovább, hogy futballozhasson. A játékosközvetítők szeretnék üzleti eredményekben realizálni az évközi munkájukat, a szurkolók pedig kíváncsian várják, hogy kedvenc csapatuk milyen új játékosokat szerződtet az átigazolási szezonban.

MIT ÉS HOL NÉZNEK A SCOUTOK?

De hogy is működik a rendszer a maga valójában?

Ez viszonylag könnyen körülírható elméleti szinten, a gyakorlatban azonban ennél jóval bonyolultabb. A kiindulópont – a nálunk sajnos továbbra is még csak gyerekcipőben járó – scouting, magyarul játékosmegfigyelés.

Nézzük is meg rögtön, konkrétan mire figyelnek a játékosoknál a scoutok (a teljesség igénye nélkül):

– technikai képesség (labdakezelés, cselezés)
– taktikai képességek (helyezkedés, helyzetfelismerés)
– fizikum (gyorsaság, dinamizmus, erő )
– karakter (agresszivitás, koncentráció, céltudatosság )

Lássunk ezzel kapcsolatban rögtön nemzetközi példát is!

Az olasz csapatok számára kötelező regisztrált és megfelelő licenccel rendelkező játékosmegfigyelők alkalmazása a következő szezontól, de ez eddig sem volt probléma, lévén Olaszországban nagyok a hagyományai a játékosmegfigyelői munkának.

Itáliában a legtöbb csapat használja a világ egyik legfejlettebb játékoselemző rendszerét, a Wyscoutot. Ezen a platformon a klubok scoutjai (megfigyelői) a szezon elején felosztják egymás között a megfigyelni kívánt bajnokságokat, és első körben irodai körülmények között, a számítógép előtt ülve követik nyomon hétről hétre az ott szereplő csapatokat, játékosokat.

HOGYAN FIGYELNEK FEL EGY JÁTÉKOSRA?

A Wyscout platformon példának okáért van olyan lehetőség a megfigyelők kezében, hogy rendszerezzék egy adott bajnokságban a 16-18 éves korukban a klubjuk első csapatában bemutatkozó játékosokat, akiket ezek után már nem is olyan nehéz nyomon követni (például hogy melyik korosztályos válogatott tagjai, hol játszanak legközelebb stb.). Ez lehet a konkrét kiszemeltek kiválasztásának egyik lehetséges módja, de nem az egyetlen.

A kiszemelt játékosokra általában a következő forrásokból figyelnek fel:

– személyes kapcsolatokon keresztül
– együttműködő partnerektől
– adatbázisokból
– játékosbörzéken (ilyen például a Wyscout Forum nevű, személyes, klub- és játékos-meetingekből álló börze)
– játékosügynökök révén

MI A JÁTÉKOSÜGYNÖKÖK SZEREPE?

Az esetek döntő többségében legfontosabb információforrásként a játékosügynököket említhetjük, akiket manapság már játékosközvetítőnek szokás nevezni.

A játékosközvetítők, mint a legfontosabb információk forrásai, természetesen igyekeznek a velük üzleti kapcsolatban álló futballistákat a lehető legjobb színben feltüntetni. A játékospiacon és kiváltképp az olyan piacokon, mint például Magyarország, ahol a scouting rendszere még nem elég fejlett, a labdarúgók beajánlásával nagyon fontos szerepet játszanak – a lokális piac kialakításában is.

Vagyis az információforrásnál jóval nagyobb szerepük van a piac alakításában a közvetítőknek. És itt most nem csak a topügynökökre – Jorge Mendesre, aki Christiano Ronaldo, vagy Mino Raiolára, aki Paul Pogba ügynöke – gondolok, akik klienseiken keresztül döntő befolyással bírnak a világfutball erőviszonyaira.

Apropó, topügynökök: köztudomású, hogy jó néhány klub nem ápol túl jó viszonyt bizonyos ügynökökkel, de ha éppen valamelyik ügyfelükre lenne szükség, biztosak lehetünk benne, hogy gyorsan félreteszik aszemélyes ellentéteket és az ügynök kegyét keresve próbálnak célt érni.
Szóval a topügynökökön illetve -ügynökségeken túl a futballpiac jó részét átfogó ügyleteket bonyolító közvetítőkön, illetve ügynökségeken keresztül érdemes inkább a piac egészét vizsgálni.

Ha azt gondoljuk, hogy egy játékosnak elég néhány kiemelkedő meccs és rögtön egy topligás csapat igazgatója fogja a mobiltelefonján keresni, akkor bizony tévedésben vagyunk, nem is kicsit. Hacsak nem az új Messiről van szó, akiből azért nem túl sok szaladgál manapság a pályákon, a klubok nem fognak mozdulni.

A csapatokhoz ugyanis leggyakrabban a velük kapcsolatban lévő és az igényeiket, lehetőségeiket jól ismerő játékosközvetítők ajánlják be a velük szerződésben álló játékosaikat (ez fontos, hogy szerződésben álló, azért, hogy ne váljanak komolytalanná), a klubok pedig ezek után már az alább ismertetett módon személyesen az adott játékost elkezdik monitorozni.
Ez az esetek több mint 90 százalékában így megy a játékospiacon!

HOGYAN MŰKÖDIK A JÁTÉKOSIGAZOLÁSOK FOLYAMATA?

De térjünk vissza a konkrét folyamatokra a kluboknál. Rögtön egy alapkérdés: ki igazol, az edző vagy a klubvezetők?

Tegyük fel, megvan az egyetértés a szakmai stáb és a klub vezetői között az erősítendő posztokról.

Ezt követően kölcsönösen meghatározzák a szóba jövő posztokat és a konkrét elvárásokat a leigazolni kívánt játékosokkal kapcsolatban (kor, ár, fizetési igény, gyorsaság, magasság, stb.).

Nos, a korábban már említett információforrásokból táplálkozva a csapatok a szezon megkezdése előtt összegyűjtik a megfigyelésre alkalmasnak talált, posztonként legtehetségesebb három-négy futballistát. Ezt a névsort aztán idővel (a nyári átigazolási időszakról előre gondolkodó gárdák esetén decemberre) leszűkítik azokra, akiket személyesen is szeretnének megnézni. Ezeket a labdarúgókat a klub vezető scoutja és vezetőedzője a sportigazgatóval karöltve mérkőzés közben helyszíni megfigyeléssel is szemrevételezi, majd szakmai és gazdasági szempontokat is figyelembe véve javaslatokat tesznek a legjobbnak vélt kiszemeltek átigazolására.

Velük, illetve ügynökeikkel aztán felveszik a kapcsolatot a klubok, majd ha már reális esély mutatkozik a szerződéskötésre, akkor különféle orvosi, pszichikai és fizikai teszteknek vetik alá a játékosokat.

Azok esetében, akik átmentek ezeken a vizsgálatokon, a klubbal történő szerződés aláírását egy végső tárgyalás előzi meg. Ezen a közvetítők próbálják minden szempontból a maximumot kihozni a megállapodásból ügyfeleik számára, a klub pedig próbálja minél kisebb anyagi áldozat árán szerződtetni a játékost.

Az esetek döntő többségében, ha a tervezett szerződtetés eljut ebbe a fázisba, akkor előbb vagy utóbb megegyezés is születik.

A sikeres játékospolitika hatásai lehetnek:

– növekedhet a klublojalitás
– sikerek esetén nőhet a klub pénzdíj formájában befolyó bevétele
– kedvező marketinglehetőségek
– jegyeladások növekedése
– könnyebb szponzorszerzés

Ezeket a kérdéseket érdemes feltenni, ha nem válik be a kiválasztott játékos:

– Látta a játékost korábban bármelyik scoutja a klubnak?
– Ha igen, hányszor?
– Csak egy scout látta a klubtól vagy több is?
– Történt bármilyen statisztikai elemzés a játékossal kapcsolatban?
– A vezetőedző látta játszani?
– Tisztázta a klub, hogy mit vár el a játékossal kapcsolatban?
– Összhang volt az edző és a scout között a játékossal kapcsolatban?

És végül, de nem utolsósorban egy jó tanács a futballisták szerződtetésével kapcsolatban a magyar klubok számára:

Próbálják elhozni a labdarúgókat a klubjaikból addig, amíg be nem mutatkoznak az első csapatban, ezáltal megelőzve azokat a „nagyobb” egyleteket, amelyek ezután majd tőlük veszik meg a játékost !

Végezetül mindenkinek futballsikerektől hangos Boldog Új Évet Kívánok!

A Nemzeti Sport Online ajánlja:

Téli átigazolások: mi csak akkor kezdjük, amikor az európai piac megőrül – a legfontosabb tudnivalók