Az elitbe vágyó kegyvesztettek

Hosszú ideig a nemzetközi szövetség kegyeltjeként tartották számon a japán együttest, s bizony nem minden ok nélkül: a szabályok szerint ugyanis a távol-keleti régió legjobbjának 1998 óta biztos helye volt az A-csoportos világbajnokságon és mivel a Kína, Dél-Korea, Japán trióból egyértelműen ez utóbbi a legjobb, ezért akár úgy is szólhatott volna az a bizonyos szabály, hogy Japán az A-csoportos vb-k tuti résztvevője.

Ez azért is érdekes, mert az ázsiaiak amúgy évről évre kiesőhelyen végeztek, vagyis a játéktudásuk alapján már régóta nem szerepelhettek volna az elitben, ám az elsősorban anyagi megfontolások alapján hozott kiírás mesterségesen bentartotta őket. Aztán amikor tavaly kegyvesztettek lettek, s megváltoztatták ezt a szabályt, a japánok azonmód kénytelenek voltak búcsút venni a legjobbak mezőnyétől, bár szándékaik szerint ez a búcsú csak átmenetinek tekinthető.

Annál is inkább, mert az ázsiaiak már hosszú ideje próbálkoznak azzal, hogy tényleges helyük legyen a legjobbak között. Ennek bizonyítékaként éveken keresztül a legendás kanadai szakember, Dave King irányította a nemzeti csapatukat, most pedig a Kanadában született, s kanadai-német állampolgár Mark Allan Mahon személyében ugyancsak külföldi edzőre bízták az együttes felkészítését. A válogatott gyakorlatilag teljes egészében a hazai bajnokságban játszókra épül, az egyetlen kivételt Jutaka Fukufudzsi jelenti: a 23 esztendős kapus a tengerentúli JIHF-ben szerepelő Bakersfield Condorst erősíti.

Azért van még egy kakukktojás a keretben, mégpedig Keller, aki - miként azt a neve már sejtetni engedi - nem "tősgyökeres" japán, Kanadában született, s mint ilyen, vélhetően a vérében van a jégkorong. A japán válogatottról anynyit mindenképpen érdemes tudni, hogy mivel a sportágban megszokottnál alacsonyabb, törékenyebb hokisokról van szó - a vb-keret fele 180 centi alatti játékosokból áll -, ezért a szakvezetőség nem elsősorban az erőre, hanem a gyorsaságra helyezi a fő hangsúlyt, s ez bizony okozhat kellemetlen perceket az ettől eltérő stílushoz szokott csapatok számára. Ám ha sikerül felvenni velük a ritmust - miként a norvégoknak, akik a februári olimpiai selejtezőn 4-3-ra legyőzték őket -, akkor annak ellenére sem tűnik verhetetlennek a japán gárda, hogy a mostani mezőnyben övék a "felülről érkező", s ezáltal papíron a legerősebbnek tekinthető együttes.

A japán válogatott programja

Április 17., 16:30: Japán-Kína
Április 18., 20:00: Magyarország-Japán
Április 20., 13:00: Japán-Nagy-Britannia
Április 22., 16:30: Japán-Lengyelország
Április 23., 13:00: Japán-NorvégiaSzövetségi kapitány: Mark Allan Mahon