Bronzot ért a lengyelek elleni egy pont

De ahhoz, hogy becsülhessük, előbb meg kellene szerezni, s gyaníthatóan a lengyelek is ezzel a szándékkal vágnak neki ennek a meccsnek. Nem is sokat packáznak, azonmód befészkelik magukat a magyar kapu előterébe, s ha tehetnék, bizonyára ott töltenék mind a hatvan percet. Erre remélhetőleg nem kerül sor, de az első lövés, az első lehetőség mindenesetre az övék: Gonera lő viszonylag tiszta helyzetből, de a korong Budai lábvédői közé szorul. Aztán Plachta veszélyeztet, de a magyar kapus ezúttal is a helyén van.

A lengyelek lendülete kissé alábbhagy, így Tőkési is tesztelheti Radziszewskit, s bár a kapusról veszélyesen pattan ki a korong, az érkező magyar csatárokat elzárják a védők a pakktól. Nagy az iram, szinte nincs megállás. Plachta kap egy szenzációs passzt, egymaga viszi a korongot a magyar kapura, de a büntetővel felérő szólót Budai egy zseniális kiszúrással hárítja. S míg a vendégek bosszankodnak az elpuskázott lehetőség miatt, addig a másik oldalon Ocskay előkészítése után Vas János betalál, bár olyan gyorsan történik mindez, hogy még maga a góllövő is csak másodperces késéssel reagálja le a történteket: vezetünk!
Miként a rossz emlékű britek elleni meccset leszámítva minden eddigi vb-meccsünkön...

Hogy is van ez?
A norvégok, a japánok és a kínaiak ellen is fehér mezben játszott a Cortina-csapat, a britek ellen pirosban, most meg ismét a fehérben. A babonásabbak bizonyára összefüggést találnának ezen tények között, mi azonban maradjunk annyiban: érdekes…
Meg az is, hogy a magyar együttes játékában egyelőre nyoma sincs az egy nappal korábbi görcsölésnek. Olyannyira nincs, hogy Peterdi például egy álomszép visszahúzós csellel hozza helyzetbe magát - Smielowski talán azóta sem érti, mi történt -, de Radziszewski menteni tud.
Óriási ziccer volt.

Ladányi lő egy nagyot, ez is kijön a lengyel kapusról, Palkovics pedig ugyan a védőktől szorongatva, de helyzetbe hozza magát, ám fonák emelése is Radziszewskié. Kár, hogy mindeközben két emberelőnyös szituációt is elpackáznak a mieink, mert ez az 1-0 a hokiban ugyebár nem nagy előny, jó lenne legalább megduplázni. Igen ám, de ahhoz támadni kellene, márpedig a második harmad eleje egyértelműen az ellenfélé: perceken keresztül csak tilos felszabadításokra futja, érezhető, hogy ebből előbb-utóbb baj lesz. Nem is sokára, ugyanis a 23. percben Garbocz lövésével szemben már tehetetlen az addig már jó néhány bravúrt elővezetett Budai.

Egál a parti, de hát tudtuk, hogy nagyon nehéz lesz.
Ráadásul most a lengyelek lehetenek nyugodtabbak, elvégre a döntetlen nekik jó, tehát most - remélhetőleg csak átmenetileg - ők állnak a második helyen. Proszkiewicz közeli bombáját hatástalanítja ismét Budai, akit a közönség azonmód meg is ünnepel. Megérdemli. A magyar támadások viszont eleddig elmaradtak ebben a harmadban, ezen kellene egy kicsit változtatni.
Vagy inkább nagyon.

Érzik ezt persze a játékosok is, a játékrész második felében már Radziszewskinek is akad dolga ismét. Különösen Palkovics bombájánál lehet melege, nem rajta múlik, hogy megússza: már verve van, de a korong elsuhan a bal felső sarok mellett. A másik oldalon Dolega lökete hal el Budai lepkés kesztyűjében, majd pedig a Palkovics, Ocskay kettős keveri meg egy kicsit a vendégek védelmét, az eredmény azonban ezúttal sem változik. A 37. percben Ladányi marad teljesen egyedül a lengyel kapunál, a dunaújvárosi csatár még meg is nézi, hogy hova akarja lőni a korongot, de Radziszewski kifigyeli a szándékot, és elképesztő reflexszel hárít.
Ha ez bement volna…

Pedig sok ilyen lehetőség nem lesz ezen a meccsen.
Közben befejeződik a második etap, marad az iksz, aminek - valljuk be - ezúttal a Cortina-csapat örülhet jobban: ez bizony nem a mieink harmada volt.
Nagyon kellene egy gól, de hát ezt ott lenn, a jégen ők is pontosan tudják. Meg a lengyelek is, akik persze igyekeznek minél kevesebb teret adni a magyaroknak. A befejező játékrész elején is inkább ők irányítanak, Budainak megint akad két-három remeklése. A 45. percben aztán Palkovics megunja, hogy többet van a vendégeknél a korong, fogja magát, elképesztő sebességre kapcsol, három lengyelt is kicselez, de a szóló végül csak a szépségdíjas kategóriában marad, az eredményesről ugyanis hajszállal bár, de lecsúszik.
Nagy az izgalom…

A nézőtéren a szurkolók rendkívül lelkesek: dalolnak, dobolnak, meg nem állnának egy pillanatra sem. A jégen is hasonló a helyzet, óriási az iram, és olyan a játék, hogy abban bármikor benne van a gól.
Mindkét oldalon.
Az 50. percben például Ocskay kap remek korongot, de mire megfordul a lengyel kapu előtt, máris ott vannak a védők, és tisztáznak. Ladányi is próbálkozik, tíz méterről elengedett bombája telibe találja Radziszewskit, akinek jószerivel még arra sem volt ideje, hogy elmozduljon a korong elől. Csak nem akar bemenni. Az 55. percben Széliget állítja ki az orosz játékvezető, azaz pokolian nehéz másodpercek várnak a mieinkre. Gonera löketéből semmit sem lát Budai, mégis kivédi, majd Garbocz közeli lövésénél már mindenki azt hiszi, benn a korong a kapuban, de a magyar kapus ezt is kitornássza. Szélig visszajöhet, de az idő közben nagyon megy, egyre kevesebb van hátra. Támadni kellene a győzelemhez, de nagyon úgy tűnik, fogytán az erő.
Vagy mégsem?

Ladányi tálal szenzációsan Vas Márton elé, a csatár kapásból lő, de a korong megintcsak elakad a lengyel kapusban. Hihetlen izgalmak a végén. A mieink mennek előre, Vas János üt el a pakk mellett ígéretes helyzetben, Palkovics is hibázik. Az ellenfél edzője, a fehérorosz Szidorenko időt kér, hogy az utolsó 22 másodpercre még tanácsot adjon, aztán tízzel a vége előtt Cortina lehívja Budait, hogy mezőnyjátékost küldjön helyette a jégre, de ez sem segít: vége.
Marad az iksz, ami a lengyeleknek ezüstöt, a magyaroknak pedig bronzot ér. Kevésbé fényes ugyan, mint a második helyért járó érem, de legalább annyira becsülendő: egy nagyszerű csapat csodálatos menetelésének jutalma ez. Az egész hetes produkció legtökéletesebb összefoglalóját pedig a debreceni közönség kiabálta a Főnix-csarnok légterébe: "Szép volt fiúk!"
Tényleg szép volt…

Percről percre
7. perc: Ocskay robogott el a jobb szélen, középre lőtt korongjába Vas János nagyszerűen szúrt bele, s a korong a lengyel kapus mellett a jobb sarokban landolt.
1-0
23. perc: Egy buli után Laszkiewicztől Garbocz elé került a korong, s a lengyel csatár nyolc méterről félmagasan a jobb sarokba bombázott.
1-1 ---- Stabilitást adott a csapatnak

Szuper Levente fantasztikus formában őrizte a magyar válogatott kapuját a norvégok, a japánok és a britek ellen is. A szövetségi kapitány, Pat Cortina hiába ódzkodik az első számú kapus megnevezésétől, a szezont a Dunaújváros színeiben lejátszó klasszisunk egyértelműen kiérdemelte ezt a pozíciót. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy kollégája, az Alba Volán kitűnősége, Budai Krisztián ne érné el az ő szintjét. Kína ellen nem kapott gólt, és a lengyelek elleni partin is becsülettel tette a dolgát, a fáradó társak mögött is képes volt tartást adni a csapatnak, nem egyszer, nem kétszer hárított elképesztő bravúrral. Bátran állíthatjuk, ezúttal is meghálálta a bizalmat. A Főnix-csarnokban csodálatos hangulatot teremtő szurkolók is így vélekedtek, a székesfehérvári csarnokban megszokott "Budai! Budai!" rigmus zengte be többször is a létesítményt. ---- A legjobb kapus: SZUPER LEVENTE (MAGYARORSZÁG)
A harmadik világbajnokságán harmadszor választották a torna legjobb kapusának, ami egészen elképesztő sorozatnak számít. Persze korántsem érdemtelenül kapja ezeket a kitüntető címeket, hiszen mindannyiszor parádézott. Most három mérkőzésen védte a magyar kaput, a teljesítménye 95 százalék fölötti, a jégen töltött 180 perce során pedig mindössze öt gólt kapott, ami meccsenkénti 1.67-es gólátlagot jelent. Ezekre az adatokra a világ minden táján elismerően bólintanának. Nem véletlen, hogy a debreceni szurkolóknak is ő volt az egyik legnagyobb kedvence, óriási szerepet vállalt az immár a világelithez tartozó norvégok elleni pontszerzésben, s a tavaly még a legjobbak mezőnyében játszott japánok legyőzésében.

A legjobb hátvéd: TOMMY JAKOBSEN (NORVÉGIA)
A világbajnokság elitcsoporjába jutó norvég válogatott rutinos védője tevékeny szerepet vállalt abból, hogy az öt meccsen csupán nyolc gólt kapott csapata. Az 1970-es születésű, a Bundesligában, a Düsseldorf együttesében profiskodó, nem túl magas (173 cm), de annál keményebb hokisa rendre tiszta szereléseivel hívta fel magára a figyelmet - erre utal az a tény is, hogy a bíróknak egyetlenegyszer sem (!) kellett őt a büntetőpadra ültetniük. Gólt ugyan nem szerzett, ám három gólpassz is a nevéhez fűződik, a +/- mutatója pedig hét!

A legjobb csatár: JACEK PLACHTA (LENGYELORSZÁG)
Nem rajta múlott, hogy a lengyelek továbbra is "csak" a divízió 1-es mezőnyben próbálkozhatnak… A minden hájjal megkent, rutinos rókáról példát vehetnek fiatal társai: az összes meccsen végkimerülésig küzdött, ha nem ment neki, akkor akaraterejével tűnt ki a mezőnyből. Hiába, a Bundesligában, a Hamburg színeiben ezt szokta meg az 1969-es születésű játékos. Nem csak gólokat szerzett (szám szerint négyet), hanem gólpasszokat is adott (hármat), egyértelműen válogatottja legveszélyesebb embere volt.

A legeredményesebb játékos: MOREN ASK (NORVÉGIA)
Egy ismerős név… A huszonöt esztendős csatár a világbajnokság nyitónapján, a magyar válogatott elleni 2-2-es döntetlen alkalmával egy gólt és egy gólpasszt jegyzett. A folytatásban is döntő érdemeket szerzett csapata feljutásában, az öt találkozón hat gólt és ugyanennyi gólpasszt írtak a neve mellé, a +/- mutatója pedig parádés, 11! Forrófejű ugyan (18 percet ült a büntetőpadon), ennek ellenére hihetetlenül hasznos, technikás játékos, olyan, aki jövőre, a rigai elitmezőnyben is csillogtathatja tudását. ---- "Megemberelhetnék magukat ezek a britek - így Joós Zoltán, a szövetség elnökségének tagja a brit-kínai meccs első szünetében, 0-0-nál. - Kellemetlen lenne, ha pont a kieső britektől kaptunk volna ki…" Szerencsére a szigetországiak szófogadónak bizonyultak, és a második harmadban már be is rámoltak hatot.

"Sejtettük, hogy nem nyerhetjük meg az összes mérkőzést. Sajnos a holtpont éppen a britek ellen jelentkezett. De ebben az erős mezőnyben nagyon szép siker a fiúktól a harmadik hely is" - kommentálta a társak britek elleni teljesítményét a még mindig begipszelt lábú válogatott csatár, Gröschl Tamás, aki a nézőtéren szurkolt a csapatnak a vb utolsó két napján.

"Mosolyogtunk egyet, ennyi" - hangzott Szuper Levente vallomása azon kérdés kapcsán, hogy mennyire zavarta meg a magyarokat a norvégok Kína elleni 25-1-es hengerlése.

"A saját fegyverünkkel vertek meg bennünkett. Egykapuztunk, ők meg lekontráztak minket" - boncolgatta a britek elleni kudarc másnapján a vereség okait idősebb Ocskay Gábor, a honi szövetség elnökségi tagja.

"Szuper Stephen Murphy" - hirdette egy szellemes brit transzparens a lelátón a brit-kínai meccs alatt. Így, magyar "sz"-betűvel. A brit kapusnak valóban oroszlánrésze volt a magyarok elleni váratlan sikerben.